A nőstény oroszlán

- Anya, megtakarítom a teherautómat! - szólt Zalán büszkén miközben egy fehér, popsitörlőnek látszó anyaggal maszatolt valamit a jármű nyitott platóján. 

Engem várt a konyha és a tarhonya. Isten bizony nem láttam, hogy a takarításhoz szükséges folyadékszükségletet a tengervizes orrspray aznap felbontott példánya biztosította. Ha láttam volna, biztosan nem dicsérem meg fiacskámat és nem dagad egy méretet a mellbőségem, hogy lám...milyen derék, tisztaságszerető fiam van is van nekem! 

Zalán gyűlöli a Sterimar-t, szívből, zsigerből. A soron következő orrszívás során gyanútlanul felkaptam az orrsray-t, hogy adjak egyet a sűrű, zöld takonynak (bocsánat!). Mire Zalán közölte, hogy az biza már üres..... Csend lett, sötét, vihar előtti. Édes cicalányként, ám csikorgó fogakkal a legrosszabbat sejtve a részleteket követeltem, mire Réka egyszerűen rámutatott a piros teherautóra a kanapé mellett. Voáááááááááááááááá! Az oroszlán, a nőstény elbődült. Én nem is tudom, mikor voltam utoljára ilyen mérges rájuk (1). Zalánra azért, amit tett, Rékára, hogy könnyedén hagyta. Holott minden csipp-csupp ügyért képes beárulni az öccsét, ha az érdekei úgy kívánják. Aztamindenit, annyira pipa voltam, hogy a vécébe kellett elvonulnom lehiggadni. 1800 forintos játékótó mosás...Vittem volna némi málna pálinkát is, de elfogyott.....

(1) Vagyis de. Amikor Zalán a lábacskájával sunyin addig feszegette a szúnyogháló ajtó szúnyogháló ajtaját, hogy az kilyukadt, kiszakadt, annyi neki...és nekünk szúnyogilag, amíg Tibi átlátszó fóliával orvosolni nem fogja a kárt.

Beírattatott

Valójában csak "jelentkezési lap beadatott", de folyton az jön a nyelvemre, hogy konkrétan BEÍRATTAM Zalánt az oviba. Milyen jó is lenne!

- És.....Melyik csoportra gondolt, édesanya? - igazgatónő.

- A Napraforgót választottuk. - én.

- Rendben, akkor Zalán szeptember 1-től Napraforgó csoportos. Szeretettel köszöntjük! 

- Nagyszerű, köszönöm.

- Kérem! 

Nem egészen így működik a dolog, az azonban mindenképpen biztató, hogy az igazgatónő búcsúzáskor megjegyezte, nyugodt lehetek, Zalánt biztosan fel fogják venni, hiszen Réka már ebbe az oviba jár. Egyébként nem voltak kígyózó sorok az igazgatói iroda előtt, sem tülekedés és vita, hogy kinek milyen sorszáma van. Igazából, a kutya nem volt ott éppen. Mi a 32.-ek vagyunk sorszámilag. Megnyugodtam.....(nem mintha különösképpen ideges lettem volna eddig....) Már csak az a kérdés, melyik csoport lesz a miénk. Napraforgó vagy Napsugár?

Kifelé jövet találkoztam azzal az anyukával, akit a játszótérről ismerek. Éppen terepszemlét tartott a kislányával együtt a gyerek zsivalyos udvaron. Azt mondta, minden óvodában megnézte a mosdókat/wc-ket (is), ebben az óvodában kifogástalan állapotban találta őket, úgyhogy ide szeretné járatni a leánykáját. Hát....ez is egy szempont, ha nem is feltétlenül az egyetlen....

Más: Hoztam egy Zalános videót is. Kb. a közepétől érdekes. Nekem éppen a felvétel környékén nem volt hangom vagy éppen alig és rémesen éreztem magam. Ahhoz képest....Zalán gyöngyöző kacaja sokat javított a közérzetemen. Azon nevet, hogy grimaszokat vágok. Jellemző, hogy már nem emlékszem, pontosan milyet. Mindegy is. 

A tündér köszöntője

Ahogy hazafelé tartottunk az oviból tegnap délután, Rékának ellenállhatatlan szereplési kényszere támadt. Talán valami rejtett módon neki is hiányzott az elmaradt műsor? :) Előkaptam hát a táskámból a kamerát, amit az oviban nem használtam (hogy is használtam volna? Esetleg, ha Tibi beépül könyvespolcnak vagy elbújik a bábok között...talán úgy) és megnyomtam a "Felvétel" gombot. Nem bántam meg. :) Kicsi vicces, nagyon szórakoztató és nagyon RÉKÁS! :) Szerintetek? 

Osváth Erzsébet: Meséltél és meséltél

Anyák napjától a patikáig

Az időjárás egész tegnap délelőtt nem tudta eldönteni, hogy leszaggassa az eget vagy csak eredménytelenül dörögjön és morogjon szürkületig. Na mondjuk, szürkeség az volt bőven már ebédidőben is....Végül 3-kor tényleg leszakadt az ég, csak úgy csavarta a hársfákat a házunk előtt. Úgy zuhogott az eső, mint már régen nem. Zalán meg sem rezdült szerencsére, édesdeden aludt, akkor totyogott elő cumistul, macistakaróstul, borzasan, amikor záporrá csendesült a zivatar.

Kivételesen nem késtünk el. Ahogy beléptünk Zalánnal az ovi öltözőjébe, ami egyben a csoportszoba "előszobája", Marika dadus fogadott ünnepélyesen, hogy "mindjárt hozza a Rékát....indulhat az anyák napi "buli"...Réka egyszer csak mellém penderült és már csak a sorunkat kellett kivárni. Előttünk Márk és anyukája feltűnően hamar előkerültek a csoportszobából, szerintem két percig sem voltak benn. PaffKatáék sem ütötték meg az öt perces benntartozkodást. Mint kiderült, utolsó előttiként Réka és én következtünk. 

Zökkenősen indult. Zalán, a jólnevelt, sehogyan sem értette, hogy kivételesen most miért nem kell levenni a cipőjét. Addig nem nyugodott, míg megszabadult a lábbelijétől. Réka zavarban volt, így magamtól kellett kitalálnom, hogy az egyik sarok nekünk (is) lett berendezve. Egy karosszék, mellette asztal, rajta tálca, azon falatka desszert és egy nagy csokor illatos orgona. Amíg el nem helyezkedtem, halk zene szólt, majd Réka megállt előttem és elmondta a verset. 

Szerencsére nem volt sem hosszú, sem túlságosan szívbe markoló, ezért nem bőgtem, bár később, amikor a videóra vett változatot mutattam Tibinek (ami nem az oviban készült), elmorzsoltam egy-két könnycseppet. Édes volt, aranyos, hát persze. Utána ajándékot kaptam, egy kis nyakláncot, majd választhattam a tálcáról egy kókuszgolyót, amit a gyerekek együtt készítettek az anyukáknak. Khm....szerencse, hogy rumaroma és nem rum volt benne, de finom volt. Még toltam volna párat az arcomba. Elcsipegettük együtt Rékával, Zalán nem szavazott bizalmat a sötétbarna, kókuszos cuccnak, így nem kért belőle. Váltottunk még pár szót, hogy ne legyen csend...majd halk zeneszóra távoztunk. 

Odakinn pont elözönlötte a folyosót, öltözőt a szomszéd Katica csoport ünnepségéről kiáradó anyuka és mama tenger. Én egyszerre kerestem a hirtelen diffundáló Rékát, Zalán cipőjét, amit elhajított az ajtó előtt és próbáltam megérteni, hogy miért tombol és ordít az én kisfiam? Ja, hogy nem akar kijönni a csoportszobából? Játszani akar? Sajnos záróra volt és még egy anyukát vártak, így nem volt visszaút. Daduska megvigasztalta, hogy jön ő még oviba eleget, no para, de persze nem hatott. Picit vicces volt, hogy a környéken mindenki minket bámult. Oda is súgtam Zalánnak, hogy nézze csak, az összes anyuka őt nézi, ahogy csapkod és veri magát és visít, mint egy kismalac....mire kisvártatva abbahagyta. 

Összességében én azt gondolom, hogy az ilyesfajta anyák napi megemlékezésnek inkább bölcsődében van helye. Pici bébi, 2 éves vagy 3 elmond anyának egy négysorost, aztán jónapot. Nem éreztem sem a meghittséget, sem semmilyen egyéb szépséget, túl azon, hogy sajátgyerek természetesen szupercuki volt. Futószalag jellege volt, te ki, én be, én ki, ő be....Háááát.....

A héten nincs több ovi, Réka ugyanis benyelt egy náthát. A szokásos "fekve köhögős", amitől az oviban frászt kapnak az óvónők, pedig igazából kutya baja. Ma orvosnál is voltunk, egyrészt mert december óta függőben volt az 5 éves státusz vizsgálata Récinek (az orvosi része), másrészt mert péntek óta mintha enyhe kötőhártya gyulladása lenne, ami fütyült a kamillára. Úgy véltem, itt már csak a szemcsepp segíthet. Torka tiszta, füle tiszta, mellkasa tiszta, szóval tényleg a szokásos köhögős nyavalya.

Az öt éves vizsgálat egyébként nagyon minimalista volt, hiszen a védőnő szinte mindent letudott a saját vizsgálatán (vérnyomás, hallás, látás, magasság, súly... nemtomén....) A doktornéni meghallgatta a mellkasát, megnyomogatta a hasát, majd szerette volna megnézni Réka punciját is. Itt látványosan lehervadt a mosoly leánykám képéről, de azért nagy komótosan felfeküdt az asztalra. Vicces volt őt nőgyógyászati pózban látni egy kicsit. Minden oké a nunival is. 

Kaptunk D vitaminra receptet, mert elfogyott a cucc, bár őszig a doktornéni szerint nem kell Rékának szednie, mivel ő egyáltalán nem beteges csemete, jól megvan az immun rendszere magától is, köszöni szépen. Zalánnak mehet folyamatosan, ahogy eddig (már amikor nem feledkeztem meg a cseppekről.....) Hagy edződjön az őszi vírusorgiára ovikezdésre! A patikában ott hagytam 7000 Ft-ot, pedig csak a legszükségesebbeket vásároltam....Sinupret, orrcseppek, D vitamin, szemcsepp és némi fincsi tengervíz....Jó lenne hétvégére meggyógyulni, mert Hanna zsúrja várja Rékát szombaton a Dominó játszóházban, vasárnap pedig elvileg itt lesz a cirkusz....

Mosógéptől a szitkozódásig

Kedden tönkre ment a mosógép, szerdán kiválasztottuk az újat (és kimostam szerény szennyesünk M. mamánál) csütörtökön megnéztük a "Kiszemelt" karton csomagolását a MM-ben jobbról-balról, fenntről-lentről (kibontott nem akadt), pénteken majdnem hazahozta Tibi, szombaton leszállította a leszállító. Hurrrááááááá! Illetve el is hurcolták a régit. Lengethettem a zsebkendőm életem első mosógépe után. Isten veled, Whirlpool! Szerettünk, jó voltál hozzánk, hősiesen küzdöttél a szennyeseinkkel, amíg erődből futotta....

"Újoncka" még aznap elfoglalta előde pozícióját, futott egy üres programot, majd másnap egy igazit. A gyerekek tátott szájjal bámulták. Majd ücsörögtek is előtte, mint a moziban. Előltöltős mosógépet akcióban még nem láttak. Jó dolog, hogy gyerekzár van rajta.....

Szeretjük, simogatjuk, törölgetjük, kényeztetjük (na mondjuk, nagy átlagban nincs olyan nap, amikor ne mosnék), vigyázunk rá, mint a hímes tojásra. És reménykedünk erősen, hogy 5 évnél tovább bírja majd totálkár nélkül. Ha 8 évet megéri, ünnepelünk, ha a 10-et pezsgőt is bontunk. Ez utóbbiban, bevallom, nem hiszek.

Zalán emlékeiben mindenesetre éberen megragad a Media Markt, mint olyan, abban biztos vagyok. Az üzletből kifelé tartva - rohant, szokás szerint, mint akit kergetnek - akkorát esett, mint az ólajtó. Ahogy éppen oldalvást pillantottam, lassított felvételként még a röppályáját is lekövethettem, mielőtt végigszánkázott volna mindkét térdével azon a durva lábtörlőszerű szőnyegen....Volt ott könnytenger, ordítás dobhártya szaggató, vér és még vér.... (feltűnően élénk színű, talán ufó a gyerek??? Bár pirosnak piros.) ...véres Apa-ing.....Azért mostanra szépen gyógyul a bibi, még ha kiterjedt is. Mint az az alábbi képen jól látszik....a kisebbik seb.

A kutyabolond

Ha már kutya, Molly kutyám május elsejével betöltötte a 11. életévét. Szülinapi ajándékként (jobban értékelt volna pár kiló fogtisztító pálcikát vagy egy jókora velős csontot, az igaz, de ilyen az élet!) tegnap elvittük a kutyakozmetikába, hogy aztán ott hagyjuk a fele kutyát bunda, szőr és filcesedés formájában. Majd legközelebb lefotózzuk, elég röhejes, ahogy kinéz, kb. mint a birka nyírás után. Meztelen. 

Réka a hétvégén tovább tökéletesítette bicó tudását, már csak a magabiztosság hiányzik, igazából tud kerékpározni. Még mindig nem dolgoztam fel, hogy ilyen könnyen megtanult. Én úgy emlékszem, apukám jóideig loholt mellettem seprűnyelet a nyergem alá illeszve, egész szálkás lett a termete, mire eltávolíthatta az a seprűnyelet...persze lehet, hogy rosszul emlékszem, az idő 5 évesként márképpen folyt velem, mellettem...nem tudom. Én mindenesetre futottam Réka mellett azért pár kilómétert tegnap, nehogy az aszfaltba fúródjon, de olyan ügyes, nem szükséges sokáig az óvó figyelmem. Viszont legalább van részem némi hájrezegetető testmozgásban.

              Nyeregben

A hétvége az édesanyáké is volt, azaz anyukámé, Tibi anyukájáé, felköszöntöttük őket szépen, illő tisztelettel. Csak valamikor vasárnap este jöttem rá, hogy engem a kutya fel sem köszöntött, hoppááá, pedig én is az volnék. Nem kutya, anyuka. Tibi úgy nyilatkozott, roppant szimpatikusan és szívhez szólóan, hogy kaptam anyák napjára egy mosógépet, ennél több nem is kell. Hiányzott a két lurkó elém járulása egy-egy szál virággal vagy verssel, no...Szervezés hiányában azonban ez elmaradt. Én magamnak pedig már csak nem rendezhetek anyák napját, nem?

Az óvodában persze lesz anyák napja, hogyne lenne....éppen ma délután. Bár műsor idén semmi..... azt találta ki az egyik óvónéni. A gyerekek négyszemközt (van az nyolc is óvónőstül) köszöntik fel édesanyjukat, valami verssel. Hogy ez mekkora baromság! MIntha tudnák, hogy az én gyerekeimnél elmaradt a köszöntő. Még csak nem is reklamálhatok. 

Az ajándékot már pár hete összeeszkábálták, de nem az oviban, ó, dehogy, a kreatív játszóházban, ami amúgy 500 ft-omba került. Ahogy először elolvastam mindezt a faliújságon, éppen nem voltam vasalt idegállapotban és azt gondolom, hogy valami egész magas értékekre szökhetett a vérnyomásom mérgemben. Ha buborék lett volna a fejem felett, mint a képregényekben, lett volna benne pár nyomdafestéket nem tűrő és igen elítélő, talán túlzó állítás is. A finom verzió: Hát persze, hogy könnyebb egy verset betanítani 26 gyereknek, mint verses, mondókás, dalos, mesejátékos műsorral elkápráztatni a hüppögő anyukákat és mamákat. Olyan hiányérzetem van, kár, hogy így alakult. 

Véleményemet nem is rejtettem véka alá a többi anyuka előtt sem, akik éppen akkor az öltözőben tartózkodtak....plusz nem vettem észre, hogy a dadus a mosdóban éppen felmos...szóval ha eddig szerettek az óvónők, ezen túl biztosan nem fognak. Nem baj, mit számít? 

Fél ötre beírtam magam óvónéni táblázatába, ma felköszönt engem a Réka öt perces időkeretben. Jó lesz az! Ha odaérek és el nem mos a zivatar Zalánostul, ami éppen most tornyosul felettünk....