2013. május 6., hétfő

Mosógéptől a szitkozódásig





Kedden tönkre ment a mosógép, szerdán kiválasztottuk az újat (és kimostam szerény szennyesünk M. mamánál) csütörtökön megnéztük a "Kiszemelt" karton csomagolását a MM-ben jobbról-balról, fenntről-lentről (kibontott nem akadt), pénteken majdnem hazahozta Tibi, szombaton leszállította a leszállító. Hurrrááááááá! Illetve el is hurcolták a régit. Lengethettem a zsebkendőm életem első mosógépe után. Isten veled, Whirlpool! Szerettünk, jó voltál hozzánk, hősiesen küzdöttél a szennyeseinkkel, amíg erődből futotta....

"Újoncka" még aznap elfoglalta előde pozícióját, futott egy üres programot, majd másnap egy igazit. A gyerekek tátott szájjal bámulták. Majd ücsörögtek is előtte, mint a moziban. Előltöltős mosógépet akcióban még nem láttak. Jó dolog, hogy gyerekzár van rajta.....

Szeretjük, simogatjuk, törölgetjük, kényeztetjük (na mondjuk, nagy átlagban nincs olyan nap, amikor ne mosnék), vigyázunk rá, mint a hímes tojásra. És reménykedünk erősen, hogy 5 évnél tovább bírja majd totálkár nélkül. Ha 8 évet megéri, ünnepelünk, ha a 10-et pezsgőt is bontunk. Ez utóbbiban, bevallom, nem hiszek.

Zalán emlékeiben mindenesetre éberen megragad a Media Markt, mint olyan, abban biztos vagyok. Az üzletből kifelé tartva - rohant, szokás szerint, mint akit kergetnek - akkorát esett, mint az ólajtó. Ahogy éppen oldalvást pillantottam, lassított felvételként még a röppályáját is lekövethettem, mielőtt végigszánkázott volna mindkét térdével azon a durva lábtörlőszerű szőnyegen....Volt ott könnytenger, ordítás dobhártya szaggató, vér és még vér.... (feltűnően élénk színű, talán ufó a gyerek??? Bár pirosnak piros.) ...véres Apa-ing.....Azért mostanra szépen gyógyul a bibi, még ha kiterjedt is. Mint az az alábbi képen jól látszik....a kisebbik seb.




A kutyabolond

Ha már kutya, Molly kutyám május elsejével betöltötte a 11. életévét. Szülinapi ajándékként (jobban értékelt volna pár kiló fogtisztító pálcikát vagy egy jókora velős csontot, az igaz, de ilyen az élet!) tegnap elvittük a kutyakozmetikába, hogy aztán ott hagyjuk a fele kutyát bunda, szőr és filcesedés formájában. Majd legközelebb lefotózzuk, elég röhejes, ahogy kinéz, kb. mint a birka nyírás után. Meztelen. 

Réka a hétvégén tovább tökéletesítette bicó tudását, már csak a magabiztosság hiányzik, igazából tud kerékpározni. Még mindig nem dolgoztam fel, hogy ilyen könnyen megtanult. Én úgy emlékszem, apukám jóideig loholt mellettem seprűnyelet a nyergem alá illeszve, egész szálkás lett a termete, mire eltávolíthatta az a seprűnyelet...persze lehet, hogy rosszul emlékszem, az idő 5 évesként márképpen folyt velem, mellettem...nem tudom. Én mindenesetre futottam Réka mellett azért pár kilómétert tegnap, nehogy az aszfaltba fúródjon, de olyan ügyes, nem szükséges sokáig az óvó figyelmem. Viszont legalább van részem némi hájrezegetető testmozgásban.

              Nyeregben

A hétvége az édesanyáké is volt, azaz anyukámé, Tibi anyukájáé, felköszöntöttük őket szépen, illő tisztelettel. Csak valamikor vasárnap este jöttem rá, hogy engem a kutya fel sem köszöntött, hoppááá, pedig én is az volnék. Nem kutya, anyuka. Tibi úgy nyilatkozott, roppant szimpatikusan és szívhez szólóan, hogy kaptam anyák napjára egy mosógépet, ennél több nem is kell. Hiányzott a két lurkó elém járulása egy-egy szál virággal vagy verssel, no...Szervezés hiányában azonban ez elmaradt. Én magamnak pedig már csak nem rendezhetek anyák napját, nem?
Az óvodában persze lesz anyák napja, hogyne lenne....éppen ma délután. Bár műsor idén semmi..... azt találta ki az egyik óvónéni. A gyerekek négyszemközt (van az nyolc is óvónőstül) köszöntik fel édesanyjukat, valami verssel. Hogy ez mekkora baromság! MIntha tudnák, hogy az én gyerekeimnél elmaradt a köszöntő. Még csak nem is reklamálhatok. 
Az ajándékot már pár hete összeeszkábálták, de nem az oviban, ó, dehogy, a kreatív játszóházban, ami amúgy 500 ft-omba került. Ahogy először elolvastam mindezt a faliújságon, éppen nem voltam vasalt idegállapotban és azt gondolom, hogy valami egész magas értékekre szökhetett a vérnyomásom mérgemben. Ha buborék lett volna a fejem felett, mint a képregényekben, lett volna benne pár nyomdafestéket nem tűrő és igen elítélő, talán túlzó állítás is. A finom verzió: Hát persze, hogy könnyebb egy verset betanítani 26 gyereknek, mint verses, mondókás, dalos, mesejátékos műsorral elkápráztatni a hüppögő anyukákat és mamákat. Olyan hiányérzetem van, kár, hogy így alakult. 

Véleményemet nem is rejtettem véka alá a többi anyuka előtt sem, akik éppen akkor az öltözőben tartózkodtak....plusz nem vettem észre, hogy a dadus a mosdóban éppen felmos...szóval ha eddig szerettek az óvónők, ezen túl biztosan nem fognak. Nem baj, mit számít? 

Fél ötre beírtam magam óvónéni táblázatába, ma felköszönt engem a Réka öt perces időkeretben. Jó lesz az! Ha odaérek és el nem mos a zivatar Zalánostul, ami éppen most tornyosul felettünk....

2013. május 5., vasárnap

Anyák napi szösz

Avagy amikor két elfogult anyuka beszélget

Én (éppen Zalánban gyönyörködöm szerelemittasan): 
- Tibi is ilyen gyönyörű kisfiú volt annak idején? - kérdezem anyósom. 
Mire ő habozás és gondolkodás nélkül rávágja:
- Igen.

Hát igen....Isten éltesse anyák napján anyukáinkat (Tibiét és az én édesanyukám), akik számomra mintát jelentenek, milyen is a JÓ ANYA. Amilyen lenni szeretnék.

2013. május 2., csütörtök

Májusegyes képek


Az én gyönyörű, gyönyörű, gyönyörű kisfiam! :)


Réka, öt perccel a nagy csobbanás előtt....

A mi májuselsejénk

Ha HelloKitty-s cipő, akkor Holt-Tisza. Tegnaptól erre asszociálok abból a fél párból, ami  megmaradt. Itt hever a páratlan mellettem a padlón...ha ránézek, már nem ugrik össze a gyomrom.

Egészen rendkívüli május 1-et írtunk tegnap. Kezdem ott, hogy a mosógépünk kedden javíthatatlannak bizonyult. Illetve nem egészen, de egy "állatorvosi ló", megjavíttatni már nem érdemes a 10 éves Whirlpool csodát. Szóval a kedd este és a szerda reggel abból állt, hogy próbáltuk magunkat túltenni a veszteségen kiművelni mosógépileg. Milyen márkát semmiképpen, mi jöhet szóba, milyen szempontokat kell figyelembe vennünk és a többi.

Úgy határoztunk, hogy a nagy forróságra tekintettel (és mert nekem nem volt kedvem, utálom a majálisos tömeget)  kikocsikázunk mamáékhoz és ott töltjük a napot. Legalább ki tudok mosni egy szekérderéknyi ruhát, amit mi pár nap alatt ripsz-ropsz összehozunk szennyesből. A bicikliket is vittük, hagy gyakoroljon Réka.

Ha már bicikli. Azt vettem észre, hogy idén rosszabbul megy neki a bicajozás (2 segédkerékkel 16-os bringán), mint tavaly. Ezen gondolkodóba estem alaposan, főleg, hogy egyre több ovis társát vagy még kisebbeket látok könnyedén biciklizni két keréken. Az igaz, hogy kivétel nélkül mindannyian 12-es bicót tepernek. Réka meg csak küzd a 16-os mostrummal, hol egy tüskés bokorban tűnik el vele, hol simán leugrik róla és menekülve távozik, ha egy repedés van a járdán....

Azt találtam ki, hogy talán le kellene szerelni már a segédkerekeket, aztán hagy guruljon az a bringa. Lehetséges, hogy zavarja a felesleges két kerék??? Végül nem mertük leszedni, hanem ahogy csökkent a hőség (és ki is mostam, teregettem) kisétáltunk a Holt-Tiszához, mint általában elég gyakran. 

Amióta a gyerekek előszeretettel szaladnak a vízhez, ott, ahol a kajakosok vízre szoktak szállni, nem szeretek kijárni ide, mert az ütő megáll bennem, hogy mikor esnek a vízbe. Én nem tudok úszni, a víz pedig nem egy Balaton mélységű. Csak úszóknak való, hirtelen mélyül. Nem is beszélve arról, amikor még márciusban hó esett és jeges volt minden....Szóval amolyan "nemszeretem" hellyé vált a Holt-Tisza part, ahol jókat lehet az anyukának szorongani, de másra nem igen jó. 

A parton strandoltak egy páran, fiatalok, hófehér bőrű gimnazisták, úsztak is a vízben..... alig vártam, hogy tovább álljunk onnan. Nem is kellett sokat könyörögni és rimánkodni a két gyerkőcnek, hamar visszapattantak a nyeregbe és hajtottak tovább a part mentén, hogy egy teljes kört leírva, hazatérjünk mamához.  

A fiúk felzárkóztak hozzánk, orgonát szimatoltam, figyeltem a vizet, majd egyszer azt látom, hogy Réka megbillen a biciklivel, majd engedve a járgány saját akaratának jobbra veszi az irányt, megállíthatatlanul bele a Holt-Tiszába!!!!!!!!!!!!! Én nem emlékszem, hogy csobbant volna. Egyik pillanatban még láttam, hogy fék nélkül robog le a lejtőn, aztán kiáltottam, hogy "Jóóisten!" - asszem....majd lassított felvételként Tibi elhajította a kameráját és Réka után ugrott a vízbe. A következő pillanatban Réka előttem állt csurom vizesen és torka szakadtából ordított. 
- A bicikliiiim!- Tibi kikapta azt is egykettőre, elém dobta, mire én igyekeztem minél magasabbra feltolni, el a víztől. Aztán valahogy lekerült Rékáról a ruha, a bugyi....az egyik cipője pedig, a kis HelloKittys balerina odaveszett. Ahogy erre rájött, még hangosabban visított, mire magamhoz öleltem hideg, vizes kis testét és vártam, míg megnyugszik.

Olyan fura volt, mert egészen nem voltam magamnál. Olyan "eztnemhiszemelhogymegtörtént" érzés volt. Még akkor is, amikor túlestünk tragédia nélkül az egészen. Lestem a vizet, ahová becsobbant. Egy halom fiatal halacska úszkált arra, beljebb, egy méterrel arrébb már Tibi is elnyelő mélység figyelt. Brrr....Odajött pár apuka, hogy segíthet e, törölköző, pléd, ilyesmi....de Réka már száraz volt, csendes, nyugodtnak tűnő. Hazavittem az ölemben, kb. 5 perces sétával. Kapott tiszta, száraz ruhát, ami nagyon jól esett neki, láttam rajta. 

Tibi szerszámokat keresett, majd leszerelte a két akadályozó segédkereket. Láss csodát, Réka tud biciklizni! Nem akartam hinni a szememnek. Az indulás, kanyarodás még nem igazán jól megy, de hosszú (kb. 30?) métereket tett meg segítség nélkül. Meg is könnyeztem a nagy eseményt...pláne, hogy akár ki is nyiffanhatott volna a drága ezen a szép verőfényes májusi napon.....

Mert az rendben van, hogy kellenek a jó kis történetek, amiket egyszer majd elmesélhetünk neki  és az unokáknak a gyerekkoráról ("Emlékszel, Réka, mikor beleestél biciklistől a Holt-Tiszába?? Bugy-bugy-bugy-bugy...így süllyedél el bicajostul, mert azt el nem engedted volna. Apa ugrott érted. És hogy zokogtál, hogy a kiscipőd nem bukkant a víz felszínére. Bruhhahha!") 

Egyelőre még nem tartunk ott, hogy akár mosolyogni tudnék a fentieken, bár biztosan eljön majd az idő, megkopik az ijedtség ereje, eltűnik belőle a veszély....majd egyszer.

Este Réka nagy mellénnyel közölte velünk, hogy szuperjó napja volt, ő már fürdött is a Holt-Tiszában, bicajozni is megtanult és nagyon jót játszott a mama és a tata napos csibéivel. Sötétedés előtt/után beugrottam a Marcipán cukrászdába záróra magasságában és egy nagy adag fagyival jutalmaztuk meg magunkat. Ránk fért, jól esett nagyon! 

Huh....





Ui. Közben délután ráébredtem, hogy Tiborom 3 éve lejárt jogsival szaladgál (a hátlapon nem figyelte az orvosi alkalmasság eljártát), továbbá Zalán barátságot kötött a macskával, akiről utább kiderült, hogy tele van kullancsokkal. Az is kész csoda, hogy a sok csibe megúszta Zalán és Réka odaadó, túláradó szeretettét. Hát, mesés egy nap volt, majdnem meglepő, hogy nem kaptam szívinfarktust.....


2013. április 30., kedd

Ők mondták





Avagy a miniatűr kamasztól a meztelen csókáig. :)


Tiborom egyik este úgy dönt, bémegy a városba fotózni. Réka persze vele tart. Igen ám, de itthon viselt gúnyája kevés a nyilvános megjelenéshez, így hát elküldöm átöltözni. Először harisnya nélkül szalad el előttem. Visszatapsolom. Másodszor rövid nadrágot vesz magára harisnya helyett. Már küldöm is vissza. Harmadjára nyári szoknyát, túl szellőset ölt fel, az általam favorizált kord helyett. Csak némán csóválom a fejem. Itt Rékánál elszakad a cérna, ordítva tér vissza a szekrényéhez.
- Aaaaajh, nektek mindig van valami bajotok!!!!!!!!
Hát én már csak ilyen bogaras vagyok....

***

Húsvéti kinder tojásból egy csöppnyi hercegnő figura bukkan elő. Hatalmas az öröm, Réka imádja ezeket a vackokat. Boldogan mutatja az apjának.
- Ó,  niga hercegnő! - szól Tibi (az egyébként nem rasszista :)), utalván a baba kissé sötétebb bőrére.
- Honnan tudod a nevét? - csodálkozik Réka.
A figura azóta hivatalosan is a Niga Hercegnő névra hallgat. Remélem, nem kell magyarázkodnom majd senki előtt. 

***

Réka nem szereti az epret, sosem szerette. Minap azonban arról számolt be, hogy az óvódában Marika dadus epret hozott nekik. 
- Finom volt?
- Finom. Nagyon! Úgy ettem, mint a ló, ha megőrült.


***

Réka következtetés:
Ha a mama szomszédját Gyuszi bácsinak hívják, annak feleségét Gyuszi néninek....

***

Egyik reggel fésülöm Réka haját. Nem sima meló, a szenvedő alany eképpen panaszkodik:
- Anya, kitéped az összes hajam. Jó lesz az neked, ha kopasz leszek?

***

Réka:
- Anya, Kíra nem is tudja az évszakokat. 
- ....
- Szerinte tél-tavasz-nyár-ősz....Pedig tavasz, nyár, ősz, tél, ugye?

***

- Milyen kis helyes, formás lábad van! - tűnődök hangosan.
- Igen, de majd egyszer olyan vastag lesz, mint a tiéd. - sóhajt nagyot a lány.
Pislogtam, pislogtam és még egyet pislogtam.

***


Amikor a Jászberényi állatkertben jártunk, volt két párbeszéd is, amire azóta is vidám kedvvel gondolunk. Sőt, a gyerekek egyenesen a hasukat fogják és imádják, ha elmesélem. Még Zalán is. :)

- Nézd csak, Zalán! - ez én voltam. - Itt jön az oroszlán.....Hozza az ebédjét a néni. Tudod, mit eszik az oroszlán? - mire Zalán jól meglepett, kivágta mintha az tök nyilvánvaló volna:
- Hát kukoricát! 

A másik.

Ahogy végeztünk az oroszlán ketreceknél, átbattyogtunk a hiénákhoz. Ilyen közelről én még hiénát nem is láttam, rá is csodálkoztam, mennyire kutyához hasonló fejük van.
- Ezek milyen állatok, Zalán?
- Malacok! - vágta rá a kisfiam. Jó, jó, az anyai szemem hasonlatosnak vélte őket a mangalicákhoz. Egy egész picit! 

***

Autómosóban dolgunk végeztével kicsit kinyitom az autó ajtaját. Mire Réka.
- Mi ez a kecskeszag???
És tényleg ott volt. Mármint a szag.


***

Ha még mindig Eurovision Song Contest: a gyerekek kedvence (az egyik mindenképpen) Odett dala volt, a "Ne engedj el!" című. Zalán ezt így énekli.
- Ne engedj el....ne engedj el...ne engedj el...ha elengedsz, szétrepülsz!

Még mindig Odett:

 - Réka, hogy is hívják azt a  hattyút a Hattyúk tavában?
- .... Anya, hogy is hívták a "ne engedj el"-es lányt?
- Ja, Odett.
- Igen, Odett a hattyú is.

***

Zalán mániája, hogy fürdés után baromi nehéz őt felöltöztetni. Főleg mostanság, hogy ránkszakadt a jóidő. Ember legyen a talpán, aki rábírja, hogy legalább egy póló-gatya duót magára kapjon. Egyik este Tibivel játszanak a kanapén.
- Ki vagy te?
- Én vagyok a morgós medve.
- Ki vagy te?
- Ééén vagyok a harapós kutyaaa!
- És most, most ki vagy?
- Én vagyok a meztelen csóka.