Reggelek

Már régóta terveztem, hogy megírom, hogyan zajlanak az oviba indulós reggeleink. Mármint az utolsó pár itthon töltött perc kapkodása. Az az egy fogott vissza, hogy valahogy nem találtam a megfelelő hangvételt/stílust/formátumot, hogy reális is legyen a firklálmányom, de ne is tűnjek komplett idióta, ideggyenge, elmebeteg anyának. Végül Bea egyik kommentje megadta nekem a végső lökést egy bejegyzés felé....

Természetesen nem minden reggelünk ilyen, sok-sok-sok példányból gyúrtam össze egyet.

- Indulhatunk?
- Én még reggelizem.
- Majdnem egy órája reggelizel.
- ...
- Induljunk, légyszi, ideje oviba menni!
- Még csak ezt az egy mesét, anyaa....
- Na jó, de ez az utolsó!
- Még egyeeeet!
- Nem, tévé kikapcs, indulás!
- De Barney jön, anyaaaa! Soha nem nézhetek Barney-t!
- Nem baj, Barney volt, van és lesz.
- Utálok óvodába menni! Nem megyek óvodába! Itthon maradok!
- Ugye megmostátok a kezeteket reggeli után?
- Én nem.
- Én már meg is mostam. Jó fiú vagyok?
- Hát persze, drága kicsikém!
- Mosol vagy én megmosom neked, jó? Merő lekvár vagy, tiszta maszat!
- Ajhhh...anya!
- Nadrágod felvennéd?
- Melyiket? Ezt? 
- Azt!
- Nyifi, ez állandóan lecsúszik rólam.
- Állítok a derekán és jó lesz. Ó, pulcsi sincs rajtad? 
- Ez belebújós, nem veszem fel!
- Még soha az életben nem volt rajtad....
- Nekem cipzáros pulcsi kell. Vagy gombos. Az nem borzolja össze a hajam.
- Hhhhhhh....
- Sapka?
- A helyén a fiókban.
- Ezt utálom.
- Jó az!
- Nem jó, ez téli.
- Már hogy volna téli?  A mályva, na az tényleg téli. Ez tavaszi. 
- Nyafnyafnyaf...Anya...most meg szorít a nadrág!
- Oviig kibírod. Na, vedd már fel a sapót!
- Jaaaj...
- Hogy kötöd meg a sálad?  Nem úgy kell!
- De nekem így tetszik.
- Hasra fogsz esni benne. Cipőt vedd fel, lécci!
- Ne azt, az hogy néz ki!
- Miért nem takarítottad meg, anya?
- Hát....elfelejtettem. 
- Nem baj, jó lesz az, nem látja senki.
- Várj, inkább megtakarítom most! Amúgy fésülködtél ma már?
- Minek, úgyis sapkát húzok. 
- Attól még kell fésülködni, nem vagy te szénaboglya!
- Ajjjh, anyaaa! Most meg vizes a cipőm! Hogy vegyem így fel?
- Belülről tök száraz.
- Csúnya lett, mit tettél vele???
- Tedd túl magad rajta! Legalább most már tiszta. Hol az alvókád?
- Nem tudom....
- A nyuszi jön vagy a cica?
- Őőő...a kutyuska.
- Értem. És? Hol van?
- Azt nem tudom.
- Esetleg meg kellene keresni.
- ....
- Keresed, Réka?
- Anya, szomjas vagyok!
- Keressd már! Megmoccannál??
- Nyifinyafi...
- Jó, akkor alvóka marad.
- Nehem maharahaaaad! Kell nekem!
 - Mit kérsz inni? Csak almalé van.... vagy tej.
- Baracklevet...barackleveeeet akarooook!
- Víz jó lesz?
- ....persze!
- Anya, vihetek kisautót az oviba?
- Nem vihetsz, ott fogod hagyni valahol.
- De Réka is visz alvókát.
- Réka ott marad, te hazajössz. Ennyi.
- Neeemááár!

- Hol a kulcsom?

- Megmosdottál már?

- Hol a nyavalyába van a kulcsom?
- Nem tudom, anya!
- Én tudom, anya!
- Hogy sikerült így összelekvárazni ezt a felsőt? Hozok másikat, ez mehet a szennyesbe!

- Nincs idő megkeresni az alvókád, nem tudom, hol van.

- Ja, a kulcs a zárban, bocsi, gyerekek!
- Borzalmas a frizurám, mégiscsak hajat kellett volna mosni....
- Na most már mindegy! Majd délután!

- Nem, nem kell esernyő, száz ágra süt a nap.

- Nem, nem viheted el Celestia pónit, ahhoz túl drága volt a drága.
- Nem, Lego Friend-et sem vihetsz az oviba.
- Igen, egy darab legot sem.
- Ne mondd, hogy soha semmit nem engedek meg neked!
- Befejeznéd az örökös nyavalygást?
- Nem, neked nem kell szájfény. Nekem is csak azért, hogy kompenzálja a csapzott frizurámat valamennyire...
- Tedd le a szempillaspirált!
- Mi ez a szag? Befújtad magad Zalán húsvéti kölnijével??? Aztajómindenit!

- Zalán, gyere vissza, nincs is rajtad cipő!

- Összecsuknád végre az esernyőt, köszi!

- Jójó, menjetek csak előre!

- Hol a sálam, kabátom, cipőm, táskám???

- Anya, pisilni kell!

- Nagyszerű, most, hogy indulnánk végre! 

- Na jó, persze, pisilj.... ha kell, hát kell.
- Kikapcsolnád a nadrágom?
- Ne tűrd be a pólóm, azt utálom!
- Nem tud befagyni a derekam, anya! 
- Nemáááár!
- Mars le a lépcsőn!
- Nem sikoltozunk a lépcsőházban, más is lakik itt!
- Nem mászunk fel a korlátra sem!

- Oké, zárom az ajtót!

- Anya, fenn maradt Csingiling.

- Tessék??

- El akartam vinni Csingilinget alvókának. Lécci...

- Ajhhh..na jó, visszamegyek, megkeresem!

- Itt van, tessék! Á, nem, inkább én teszem el.
- Anya, vinnéd az én táskám is?
- Nem én!

- Nem hiszem el, Réka, csupa lekvár a szád! 

- Csókolom, Gizike néni!

- Köszöntetek, gyerekek?

- Miért nem tudtok köszönni???

- Na jó, jó, csak mennyünk már!

- Persze, hozhatod a bringád! Nyomás! Nem hiszem el, ma sem érünk oda normális időben! Bár ma legalább nem késünk el....

Állatkertes-óvodás

Nagyon nyűgös vagyok és hisztis. Türelmem zéró, mindenki felidegesít, hangulatom valahol a Mariana-árokban. Ez a hirtelen jött meleg és hogy télből számomra hirtelen nyár lett, egészen biztosan az agyamra ment....ajjjjjh....

Hétfőn Réka nem ment oviba, helyette elnyújtottuk egy kicsit a hétvégét, mindenki nagy örömére. Tibivel tartottunk, akinek éppen Jászberényben akadt néhány órás dolga és míg ő azt kergette, mi meglátogattuk az állatkertet. 

Először gyanakodva közelítettem meg a pénztárt. Túl nagy volt a csend, üres parkoló, sehol egy lélek sem...Pedig ellenőriztem itthon, igen, hétfőn is nyitva vannak. Tibi is csak akkor mert elhajtani az állatkert elől, amikor a kezemben lóbáltam a jegyeket. 

Már a legelején kiderült, hogy a fényképezőgépet itthon felejtettem, a kamera kártyája pedig a tv-ben maradt, szóval hurrá....semmit nem tudtam megörökíteni az egész mókából. Úgyhogy jövő héten muszáj lesz visszamenni. ;-) Merthogy nagyon jóóóóó volt!!! Szinte teljesen üres volt az egész park, de ez minket egyáltalán nem zavart, hiszen az állatok a helyükön voltak, a látványetetések és bemutatók meg voltak tartva. Szóval "csak nekünk és csak mi" megetettük az oroszlánokat (marha szívvel - egy vödörnyit kaptak, de nem ízlett nekik) majd a hiénákat is, megsimogattuk a nyuszikat, megetettük a kecskéket "táncoltunk" a kerítésnél a vicces kedvű hollóval, megcsodáltuk az icipici majmocskákat, kerestük a vaddisznókat és a mosómedvéket, de nem találtuk (átépítés miatt most máshová költöztek). Az idő pedig úgy száguldott, hogy mire Tiborom rámtelefonált, hogy a kapuban toporog, mehetünk ebédelni, még a játszótéren nem is jártunk. Pedig új játékok érkeztek, muszáj volt legalább egy fél órácskát itt lebzselni a remek tavaszi időben. 

Nagy nehezen, huszadszori felszólításra sikerült kivonszolni a gyerekeket az állatkertből, méghozzá úgy, hogy egyik sem ordított és toporzékolt, sőt, örömmel ugrottak apjuk nyakába. Hurrá! 

Kedden reggel eszméltem rá, hogy aznap tartják az Ovi Kukucskát az ovinkban. Vagyis lehet találkozni a reménybeli óvónénikkel, meg lehet nézni az óvodát, a csoportszobát, kérdezni lehetett....Rékát gyorsan leadtuk hát "Manóéknál", majd leszaladtunk a földszintre  a Napraforgó csoporthoz. Éppen Rékáék alatt állomásoznak, de nem csak emiatt lenne ideális. 

Olyan fura élményem volt, mert bár már lassan 2 teljes tanév óta koptatjuk az óvodát, valahogy idegenül mozogtam "ott lenn" a Napraforgóék világában. Ugyanaz nagyjából minden és mégis olyan más. Elnéztem a gyerekeket, a még "regnáló", de már iskolába beíratott Napraforgókat.....olyan NAGYOK voltak. Jövőre az én Rékám is ekkora lesz? Bizonyára. A gyerekek öltözködés közben köszöntés képpen elmondtak egy verset is, amin csak azért nem bőgtem, mert Zalán már Ketteske és rutinosabb vagyok, másrészt meg azért hülyén néztem volna ki, ha a szemem törölgetem...

Zalán kezdetben ellenállt és hallani sem akart arról, hogy betérjünk a Napraforgó csoportba. Pedig volt ropi és szörp is. Sok-sok játék. Végül kézbe kaptam és vittem, majd hagytam, hagy "olvadjon ki". Egy darabig szégyellősködött....aztán felfedezte a trambulint és sorra a sok játékot. Teljesen felszabadult, bár a többi gyerekről tudomást sem vett. Ha az óvónéni énekelt valamit, arra viszont mindig felkapta a fejét.

Nekem - a többi anyukától eltérően - kérdéseim nem voltak....vagy ha mégis akadt, ami érdekelt volna, arra papírforma, egyen válaszokat kaptam. "Az igazgatónőnk kezében a döntés", "úgy néz ki" , "majd ekkor és akkor dől el", blablabla.... Inkább figyeltem. Az óvónőket, Zalánt, reakciókat....A másik csoportba is benéztünk, de valahogy nem is nagyon foglalkozott velünk senki, el is telt az idő, nem is volt kedvem vizslatni egy olyan csoportot, aminek nem túl jó híre van....így hát rövid úton haza indultunk. 

Zalán kérte, hogy térjünk be a kisboltba. Olykor szoktam nekik venni ott egy-egy "kisegeret" (gumicukorka). Ezúttal nem volt készleten, valószínűleg mindet felfaltuk, kapott hát Zalán egy cumi alakú gumicukrot. Csak néztem őt.....olyan Nagyfiú már, ezen a cumi sem tompított semmit. Egyszerre fáj a szívem, amiért ilyen nagy már, véget érnek hamarosan közös éveink, picit "kiröpül", óvodás pasas lesz.... és szégyellem magam, amiért szomorú tudok lenne ezen. Pedig nekem nehéz lesz az elválás, azt hiszem. Nehezebb, mint Rékával, mert a kisebbiket, egyben a legkisebbiket engedem most el.  Hhhhh...............

Itthon kitöltöttem a jelentkezési lap lényeges pontjait. Azóta is itt áll a papírlap az íróasztalon és egyre másra rácsodálkozom, milyen név áll rajta. Zaláné....Beíratkozás (pontosabban jelentkezési lap leadás) két hét múlva a kiválasztott oviban. 

A szülői tájékoztatóra végülis elfelejtettem elmenni tegnap délután. A kettes számú jelöltén sem leszek ott....Nem érdekel. Nem ezen múlik már....

Anya megint tortát süt

Avagy nincs torta (sk) névnap nélkül. Illetve névnap torta nélkül! :)

Az úgy kezdődött, hogy olvastam én egyszer ezt a bizonyos Macikonyha féle dobos torta receptet. Aztán időről időre még egyszer és még egyszer, akkor már a nyálam is csorgott. Most szombaton, egy nappal családunk férfitagjainak névnapja előtt (ugyebár Zalán is Tibor egy picit), jött az isteni szikra, hogy én bizony dobos tortát fogok sütni nekik. Motoszkált bennem a kósza gondolat, hogy kicsi vagyok én ehhez, hiszen csoki és feketeerdő tortán kívül az életben nem sütöttem még másmilyen tortát (na jó, répatorta is sült már nálam) De elnyomtam magamban minden negatív hullámot és háttérzajt, nekiestem a tortának. 

Először a krém készült el. Mondhatom, TÖKÉLETES. Dobos torta imádóknak egy kötelező recept. Állítom, finomabb, mint amit a cukrászdákban kapni. A krém jó sikerülte megadta nekem azt a lökést, ami a fütyörészős könnyed folytatáshoz kellett. A piskóta ugyanis nem a kedvencem, úgy is mondhatom, hogy örök mumusom. Nekem még tökéletes piskóta soha nem került elő a sütőmből, csinálhattam vele akármit.

Ami azt illeti, most is hű voltam önmagamhoz és a hét piskótalap helyett csak ötöt tudtam összehozni az adott mennyiségű (7 tojásos) piskóta masszából. Sebaj! Mivel Zalán éppen az igazak álmát aludta a kanapén (előtte pedig becses mellkasomon), Réka pedig a TIszavirág hídon szökdécselt az apjával, szóval tök egyedül voltam otthon, belefogtam a karamell elkészítésébe is, a tetejére. Fogalmam sem volt, hogy mi lesz a végeredmény, bele sem nagyon mertem gondolni....csak elszántan követtem az utasításokat.

Összeállítottam a tortát, a lapok közé kanyarítottam a krémet, a legszebb lapot hagytam meg a tetejére, majd amikor a maradék krémet elkezdtem kenni a torta oldalára.....na akkor jöttem rá, hogy elfelejtettem az ideiglenes alátétről idejében leműteni a tortát egy normál tálra...Én rutintalan! Pedig a torta immáron mozdíthatatlan állapotban leledzett. Sóhajtottam egyet, örültem, hogy a walesi herceg idén sem jön hozzánk vendégségbe és beletörődtem, hogy tortám egy lefelé fordított pités tálon fog felszolgálásra kerülni a névnaposoknak és kedves vendégeinknek.....

Ahogy az olvadozó cukor elérte azt a bizonyos borostyás sárga színt, megcsendült a telefon. Egyszerre egyeztettem névnap ügyben és bűvészkedtem a karamellel. Olykor finoman káromkodtam is a bajszom alatt, csak hogy a gőz távozzék valahol belőlem. Végül nem egyenként öntöttem a 16 cikkelyre vágott kis tortalapokra a ragacsos izét, hanem az összeállított tortát nyakon öntöttem a karamellel. Mire kést ragadtam volna, hogy a még langyos karamellt vajas késsel megvagdossam a szeletelhetőség érdekében, az reménytelenül megkötött, mint a beton. Szóval újabb sóhajjal abba is beletörődtem, hogy a torta szétosztása finoman szólva is komplikált lesz, inkább trancsírozáshoz lesz hasonlítható (ebben mondjuk, tévedtem, szerencsére, nem volt katasztrófa helyzet.)

A végeredmény: egy isteni finom dobos torta. Ízében cukrászdába illő, külsejében, noshát...házi. Csúnyácska, amatőr, de az enyém. Mindenért kárpótolt, hogy minden idők legfinomabb tortáját alkothattam meg. Nem utoljára, az egészen biztos. 

Utólag is boldog névnapot a Tiboroknak! :)

Réka alkot

Bemutatom: az Alkotót

Kedvenc királylányos rajzom

Színes város, rögtön két darab Nappal

Egy ovis rajz - rét és pillangók (ezúttal oldalról) 

Avagy így születik egy pónirajz. Jobbról balra: nem tudok pónit rajzolni, nem tudok pónit rajzolni....izé...lehet, hogy tudok pónit rajzolni!?!

                                                          
                               Tudsz hát! Kedvenc pónim, imádom (annyi mindent látni vélek a szemében....)

Számok 1-től 9-ig. Nem én írtam! 

Iskolaválasztós

Avagy tegyünk még egy jókora lapáttal az ovis füstölgésemre!

Mert ez jóval nagyobb falat: Iskola. ISKOLA. IS-KO-LAAA!!!!!!!!!!!!

Jövő ilyenkor azzal fogok jönni nagy izgalomban égve, hogy "Ámbörök, beírattam a lányt az iskolába! VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!" Már most enyhe sikító inger tör rám (persze elfojtom), hogy jövőre mire lesz reflexem, ki tudja! Mert bár szép nagy lány ez a Réka, nem is éppen buta, azért mégicsak tegnap született, akár hogy is nézzük. (Itt van előttem, élénk színekben látom, ahogy a Gyermekágyon gyönyörködtem benne napi 24 órában...az én alvósbabám.......Ez van, minden kisbaba így jár egyszer.... és még ígyebbül....) 

Szóval Réka 2014 szeptemberében fogja kezdeni az iskolát. Mivel decemberi gyerkőc, én pedig hajlamos vagyok "előre szaladni",  ezt a dátumot már akkor ízlelgettem, adottnak vettem, amikor pár hetes volt a csaj és hintaszékben szoptattam a zugban....

Egyelőre foggggalmam sincs, hogy hová íratjuk. Illetve vannak ötleteim, érvek és ellenérvek. Olykor azt érzem, hogy x iskola tökéletes lesz nekünk és kész. Pipa! Egy gonddal kevesebb. Aztán elbizonytalanodom....Majd púder finomságú pánik kap gyomron, hogy mégis hová????? Azt mindenképpen megfogadtam, hogy nem fogok nagy faxnit (faksznit) csapni az iskola választás körül. (Őőőő...relatív, mi a "nagy fakszni....) Nem kell mindenképpen, körömszakadtáig a legelitebb, legfelkapottabb, legmenőbb általános iskola az én csöppemnek. Illetve csöppjeimnek, mert elkerülhetetlenül Zalán is iskolás lesz egyszer....Azért nem vennék mérget rá, hogy nem fogom túlizgulni a kérdéskört az elkövetkezendő szűk egy évben....Ezerszer át fogom rágni.

Szóval amolyan elő-oskola választós bejegyzés következik. Egy évvel a nagy Beíratkozás előtt....

Helyszín: Szolnok, megyei jogú város és az ő oskolái (mármint amik szóba jöhetnek)

1. Kezdem ott, hogy a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola számunkra a körzetes. Vagyis elvileg ide csak lazán beslattyogok, amikor íratni kell a gyerekeket, villantom a lakcímkártyát, majd a legnagyobb nyugalomban távozom. No para, hogy felveszik vagy nem. Az túl egyszerű lenne, ha ebbe az iskolába szánnám a gyerekeket...hát persze! Nem ez az iskola az első számú kiszemelt.

Harmadik osztálytól tanítanak idegen nyelvet, mégpedig az angolt (hogy német osztály van e, nem tudom.) Hogy nem elsőtől van nyelvtanítás önmagában nem gond, ha később "rákapcsolnak". És tény, van valami "angolos csoport", ahonnan erős gimibe be lehet jutni. Számomra rejtély, hogyan találja valaki magát ilyen csoportban, mert angol tagozat nincs. Van viszont balett és néptánc tagozatos osztály, ami Rékának szerintem tetszene. Ha azt nézem, milyen a híre... Nos, nem egy erős és különösképpen jóhírű iskola....A mi óvódánkból mégis előszeretettel választják a szülők, ismerős pajtiban nem lenne hiány. Talán azért is, mert logisztikailag kényelmes nekik. Nem számít semmit, de a volt sztk-s terhesgondozós dokim lánya is ide jár. 

Gyalog megközelíthető, elérhető számunkra, hiszen nagyjából az ovinkkal szemben van. 

Viszont valamiért én azt találtam ki, hogy német legyen az "első nyelve" Rékának, ne az angol. Mert "angolosnak" itt vagyok én, tanulja majd tőlem vagy magán úton vagy fakton, nem tudom...A németet viszont nyúzhatja, gyűrheti heti 5-6-8 órában az iskolában. Érthető a logikám? :) A németben csak középfokig tudok neki majd segíteni, de talán nem is lesz ilyen igénye egy erős német oktatású iskola mellett....

2. Kassai suli - Klassz iskola, erős iskola, naaaagy iskola. Szintén angolos, ahogy tudom....Jókat hallottam róla, jó híre van, különösen angol oktatásilag. Kéttannyelvű osztálya tavaly indult, minimum középfokú nyelvtudásuk lesz a nyolcadikosoknak, de a felsőfok sem ritka madár. Felső tagozatban biológia és földrajz is az angol nyelven oktatott tantárgyak közé tartozik. Más "komolyabb" nem....ami pozitívum, mint kiszimatoltam.

Mivel az én szememben a nyelvtanításnak fontos szerepe van, ezért ez is csábító lehetőség....

A kéttannyelvű osztályba felvételi van, ami egy játékos foglalkozást takar.  Ugyanakkor nem vagyok biztos abban, hogy akarom ezt a kéttannyelvű dolgot. Hogy ez feltétlenül jó..... Ha azt vesszük, tesóm csemetéi Békásmegyeren járnak hasonló iskolába, onnan sok biztatást kapok, hogy "hajrá, kéttannyelvű!" Hogy a felvételin megfelelne-e Réku? Azt hiszem, jó esélyekkel indulna. 

Ellene szól, hogy helyileg nincs közel. Értelemszerűen ez nem körzetes. Ugyan indul arrafelé busz (óránkként)....és Tibi irodája is 10 percnyire van onnan gyalog. Tehát ha azt nézzük, szóba jöhetne....Én támogatnám, Tibi kevésbé.

3. Katolikus általános Iskola és Gimnázium - 
Vonzódom az egyházi iskolák irányába, annak ellenére, hogy én afféle "vad református" vagyok, hívő, egyházat tisztelő és elismerő, támogató, de templomba, hitközösségbe (vagy mibe??) nem járó. Hiszem azt, hogy egy jó egyházi iskola tud valami pluszt adni....más a légköre, pozitiv, szeretetteli. Intenzív közösségi életet tud kialakítani. Az erkölcsi, etikai normákat is könnyebb egy ilyen iskolában magukévá tenni a gyerekeknek. 

Az általános iskolai tagozat még csak négy éve indult, tehát negyedikesek a "legöregebb", saját nevelésű diákok ebben az iskolában. Mivel a Tiszaparti Gimnáziumot "vette át" az egyház, ezért természetesen érettségiző diákjaik is vannak. Nagyon jó tanító nénikkel üzemel, ezt már az induláskor lehetett tudni. Magáról az iskoláról még soha rosszat róla nem hallottam. Remek a szülők összefogása, összetartása is....

Nem tudni, milyen erős iskola most és milyen erős lesz felsőtagozatban. Én hiszem azt, hogy jó lesz ez! Lehet ez még a város vezető általános iskolája! Ami érdekes, hogy indul 8 osztályos gimnáziuma is, tehát ha valamilyen okból nem jönne be nekünk a majdan választott suli, lehet váltani negyedik után, a lehetőség nyitva áll majd.

Mostanában népszerű, felkapott ez az iskola, divat egyházi általánosba járni. Ezért a felvételi ide többszörös. Rékát nem is félteném, de érthető módon előnyt jelent a katolikus óvoda (ahová nem jár) és a vallásos háttér (amit nem kap meg tőlünk sajna.) Szóval azt gondolom, vagy inkább csak sejtem, ide fel sem vennék őt. Számára még csak most karácsonykor derült ki, hogy a Jézuska fiú. :)

Helyileg nincs közel, pillanatnyilag nem is tudom, hogy jutnánk el oda...csakis ótóval. 

4. Rákóczi Ferenc Általános Iskola - Valamikor apu ide járt "négypolgáriba"....

Régebben nem volt különösképpen jó iskola, de talán egy évtizede (?) szárnyakat kapott. Úgy hírlik, nagyon jó tanítónénik vannak itt és a felső tagozat is erős lehet...Vagyis a tagozatos osztályban biztosan az. Az utóbbi néhány évben mindig indult német tagozatos osztály az iskolában.  Kimondatlanul is, ez a suli "versenyistállója", ahová a négyesen felüli, de inkább jeles diákokat pakolják, majd nagy tempót diktálva hajtják őket nyolcadikig.

Hátulütője a dolognak, hogy a felvételi a tagozatos osztályba második osztály végén van....És a felvételt nem nyertek, azaz a "gyengébb képességűek" maradnak egy osztályban és az "okosak" menetelnek a másikba. Nekem ez nem igazán tetszik, sok jót nem szül az ilyesmi. Még ha csábító is volna látni Rékát a német speces osztályban. 

Szülői nyomásra (?) végülis a felvételi megszűnt. Azaz mégsem. Mert a leválogatás maradt, a tagozatot sem adták fel, csak a módszer változott. Nem írnak a gyerekek matek-magyar-német "felvételit" második osztály végén, "csak" a nyelvi képességeiket tesztelik. Nekem ez nem nagy különbség. Csak eggyel több bizonytalan tényező. Hogyan tesztelik a nyelvi készségeket? Mennyire számszerűsíthető egy ilyen teszt? Ha a lányom nem nyer felvételt a német tagozatos osztályba, hová vigyem harmadik osztályba? Pusztán elméleti síkon. Mert a gyengébben biztosan nem hagyom...  

Hatalmas előny, hogy ez az iskola nagyjából öt percnyire van tőlünk. Futva még annyi sincs. Közben zebrán, úttesten átkelni sem kell. Ha kinyitom a konyha ablakot, hallom, mikor van szünet a suliban. Szóval nagyon egyértelmű választás volna, hiszen közel van és az iskolának tényleg jó a híre, egyre jobb.  Egyelőre úgy néz ki, - talán meglepő - Réka ide fog járni. Némi csalással játékkal a lakcímkártyával elérhető, hogy ez legyen neki a körzetes....

Persze ha az fontos tényező, hogy helyileg közel legyen az iskola, akkor előbb meg kellene álmodnom, hol fogunk lakni x év múlva. Vajon mit hoz a jövő? Ha az öt éves tervünket figyelem, már most sem kellene itt laknunk, ahol. Réka iskolakezdésére pedig korábban el sem tudtam volna képzelni, hogy jelenlegi helyünkön dekkoljunk. Pedig most úgy néz ki a helyzet, hogy 1 év helyett akár még hármat is maradunk. Családi házba vágyunk, otthon-iroda egyesítésre, ami nagyobb falat, mint amennyit el tudunk jelenleg érni.....

Itt tartunk hát egyelőre...érdekes lesz jövő ilyenkor visszaolvasni. Kíváncsi leszek, mi mindent fogok másképp látni, mennyivel több információt szerzek az iskolákról, hogyan áll össze majd kép.... és főleg, hogyan döntünk.