Zalán mondta

Zellerkrémlevest főzök ebédre. Zalán megkóstolja.
- Ízlik? FInom? - tudakolom. Merthogy az orrát erősen ráncolja, ami sok jót nem jelent.
- Hát....
- Krémleves.
- Jaaaa....a leves finom, a krém benne...az nem.

***

- Anyaaaa...nézhetek mesét?
- Mindjárt....
- A mindjárt már letelt....

***

- Ez milyen madár? - bökök egy mesekönyv illusztrációjára.

- Ez? Fa.... - Zalán töri a fejét ezerrel, majd kivágja: - Fakanál!

***

- Zalán, kérsz joghurtot?

- Igen, asszonyom!

***

Ebéd után hozzám bújik, mint egy doromboló cica(fiú) és azt mormolja.
- Köszönöm, anya, köszönöm.... - közben a mackónadrágomat puszilgatja combtájt.
- Mit köszönsz, drágám? - kérdezem.
- Nagyon finom volt a levesed, nagyon köszönöm, köszönöm! 
Egészen meghatódtam!

**

Olyat játszunk, hogy Réka gondol egy állatra, mi, többiek pedig megpróbáljuk kitalálni, mi lehet az. Zalán is szeretne ilyet játszani.
- Gondoltam valamire!
- Állat?
- Igen, farkas.
- Tessék?
- Farkas!
- De ne áruld el, megpróbálom kitalálni.
- Jó!
- Szóval, állat?
- Igen, farkas!!!
- ....
- Kérdezz már, a farkasra gondoltam. Találd ki!
- Jaaa...tudom már! Farkas!
- Neheeem! Kérdezz!!!!!
- Állat?
- Igen!
- Véletlenül nem a farkas?
- Igeeeeen! Még egyszer!
- Jó, gondolj valamire!
- ....
- Megvan?
- Igen. Medve.
- Értem....Négy lába van?
- Mondom, hogy medve!!!
- Hm....Zalán, nincs kedved apával is játszni ilyet???

***

Zalán: "Anya, készítünk narancslevet a hangosgéppel??"
(gyümölcscentrifuga bonyolultabb nevén)

***

Fujj, nem kell a puszid! - töröli le az arccáról egyre gyakrabban a "cuppanósokat". Nagyon nem gáz. Addig amíg hagyja magát más esetben szétpuszilni, addig nem. 

***

Ebéd közben szokás szerint beszélgetünk. Például arról, hogy a kenyér lisztből készül, a pék süti, blablabla...
- Miből készül még kenyér? - kérdezi Zalán.
- Mondjuk, rozsból. 
- Úúúú.... - gondolkodik el Zalán. - De az nadon, nadon, nadon túnya lehet...rozsda kenyér.....
Muszáj fonetikusan leírnom, zabálnivaló!


***

Nem abszolút cumifüggő, képes elaludni nélküle és napközben sem igényli egyáltalán újabban...viszont ha keresi, akkor muszáj megtalálni. VIllanyoltás, kóma, piros hó, világvége...jöhet bármi! Jellemző, hogy a sötétben egyszer csak egy roppant éber és számonkérő hang szólal meg, tisztán csengve, felébresztve az egész bandát (Rékát leszámítva)
- Anyaa....Apaaa....Hol...van...a tumim??? - kár, hogy nincs róla hangfelvétel. Úgy nagyon vicces. 


***

Villanyoltás után:
- Jó éjt, apa, jó éjt, anya, jó éjt, Réka, jó éjt magamnak!

Zalán és a bicaj

Oviválasztó nyöszörgés

Az oviválasztás kérdésköre (ezúttal Zalán a célszemély) mindig is pofonegyszerű ügy volt. Én legalábbis úgy gondoltam, amíg nem volt aktuális. Akárki kérdezte, hogy a Pitypang oviba akarom e majd íratni (gyk: Réka jelenlegi ovija) őt is egyszer, nagyvonalúan rábólintottam, hogy "há'persze....". Akkor is, amikor gyülekeztek a "fekete pontok" az óvónénik képzeletbeli ellenőzőjében, rájöttem, hogy a dadus sem egy angyal (bár ezt Réka konkrétan nem tudja, kedveli őt)...és amikor minden összeadtam, be kellett vallanom, hogy  sajnos ez az ovi sem lényegesen jobb, mint az előző volt, ahonnan menekültünk. Csak sokkal jobb a marketingje! 

Az ősz óta nyilvánvaló számomra, hogy két nagycsoport óvónénije fog felszabadulni, hiszen a Napraforgó és a Napsugár csoportosok iskolába készülnek. Szorgos nyomozó- és adatgyűjtő valamint aknamunkát lefolytatva arra jutottam, hogy kiszemeljük magunknak a Napraforgó csoportot. Igen ám! De hiába, az óvónénik sosem kezdenek két "ciklust" ugyanazzal a párral, azaz kiscsoportra az óvónénik rendre új partnert kapnak. Hogy kit, azt persze nem lehet tudni nyár közepéig nagyjából. Szóval hiába kacsintgatok én X és Z óvónéni felé, ha nem tudni, kivel párosítják össze....és hol.

Pár hétre rá jött a nemhivatalos információ (valaki a fülembe súgta, pszt!), hogy a Napraforgó csoport két óvónénije erősíti a szabályt, ők EGYÜTT maradnak ősztől is, ahogy eddig. Hurrá! Ismét célba vettük a Napraforgó csoportot. Réka idejében 5 kiscsoport indult, tavaly 3, idén pedig - pár napja tudom - mindössze kettő!!!! Ebből egyik a 2,5 évesek "MINI" csoportja. Vagyis sakkozhatok akárhogy, elvileg a másik csoportba vehetik fel csak Zalánt. Amelyik nem "MINI". Szóval ebben az esetben ugrott a csoportválasztás kérdése...Ami azért baj, mert a Napsugár csoport óvónénijéről nem hallottam jókat egyáltalán....Bár E. óvónéniről meg jókat hallottam annó, mégsem vagyok tőle elájulva. Viszont tény, hogy Erika miatt egyetlen szülő sem váltott  csoportot, azon ismeretlen óvónéni miatt pedig de....

További probléma, hogy egyáltalán nem is biztos, hogy felveszik, ha mindössze kettő darab csoport indul....Hiszen nekünk ez az ovi nem körzetes. Ez az opció eddig eszembe sem jutott, pedig nincs kizárva semmi. Előnyt jelent, hogy Réka ebbe az oviba jár és ha első körben elutasítják a felvételét, talán fellebbezéssel be tudnánk juttatni mégis. A Napraforgóba, természetesen.

Ugyanakkor akarom én ezt a Pitypang ovit ennyire? Nehezíti a helyzetet, hogy nem készültünk B tervvel arra az esetre, ha a jelenlegi ovival valami gikszer lenne. Ha lenne eszünk, készültünk volna, nem maradunk le a Mustármag Ovis (katolikus) jelentkezésről, ám tény, lemaradtunk. Ott folyó hó 20-án már el is döntik, kit vesznek fel és kit nem. És ezt így, a jelen helyzet fényében sajnálom egy kicsit...Hiszen Réka jövőre jár már csak oviba, utána mindenképpen két felé kell hordani a kölköket. Ha pedig a katolikus suliba felveszik Rékát (tegyük fel, hogy amellett döntünk), egész közel lennének egymáshoz, ovis és iskolás....Lehet, hogy ezt az irányvonalat kellett volna belőnünk magunknak, elrontottuk....Ez a gondolat jutott eszembe hajnali negyed hatkor, amikor kislattyogtam  a vécére pössenteni. Nem is jött álom többé a szememre izgalmamban.

Mindenesetre jövő héten ellátogatunk Zalánnal az ovi nyílt napjára. Reggel 9-11-ig tartják. Itt megnézhetem magamnak az óvónőket, mind a két párost. Majd másnap a szülői értekezletre is elmennék. Bár nem tudom, minek, lehet felkavarja majd a gyomrom az a sok fényezés és fele sem igaz szöveg, amit úgy sejtek, hallani fogok....talán mazochista vagyok, de érdekel. 

Meglátjuk. "Mustármag"-ék kiesésével várhatóan a sorrend ugyanaz lesz, mint Réka esetében. (A jelentkezési lapon 3 ovit kell megjelölni.)

1. Pitypang ovi

2. Manóvár ovi

3. Nyitnikék ovi (Réka régi ovija...csak a formaság kedvéért)

Ha nem veszik fel az első helyre, még mindig törhetem a fejem, hogy megmozgassak e minden követ, hogy Pitypangék befogadják az én drága fiamat vagy tegyünk egy próbát Manóvárék vegyes csoportos ovijában....amihez őszintén szólva, még nem döntöttem el, lenne e kedvem. Sötét ló az az ovi, mert jót és riasztót ugyanannyit hallottam róla.

Hát hogy mi lesz ebből, én nem tudom....Remélem, őszre lesz egy Napraforgó csoportos fiacskám a kiszemelt óvónénikkel....

Sajgós....

Nagyon sajnálom, hogy így alakult....Amikor két nap alatt az agyamra ment PaffKata kicsiny otthonunkban tavaly szeptemberben, nem gondoltam volna, hogy áprilisra ilyesmiről írok. 

Tegnap reggel nagyon nehezen hagytam óvodában Récit. Egyszerűen nem akart ott maradni. Kapaszkodott a kezembe, karomba, nyakamba, mikor éppen hol ért és pityergett, haza akar jönni, nem szeret óvodába járni. Nem is emlékszem, mikor fordult vele ilyen utoljára, talán csak kiscsoportban?? A kutya pedig PaffKata körül van elásva, hogy kicsit morbidan és képzavarosan fogalmazzak. 

Emese megközelítette a baráti párost (Katát és Rékát), majd kvázi kisajátította magának a Katát. Mindezt én nem bántam, hiszen a hátamon a szőr  (az a pihe) továbbra is feláll a kislánytól, nem tehetek róla. Pedig olyan kis cuki, aranyos, gyámoltalannak tűnő, ujját szopó kis tündi-bündi...Kis hízelgős-bújós. Csak éppen....ami rossz tulajdonsága van, azt Réka mindet szépen haza is hozta. A jók nem tűntek fel.

Jópár hete mondja már a Réka, hogy a Kata már nem játszik vele, inkább Emesével elvan egész nap. Tény, hogy mi fél 9 nél hamarabb még nem nagyon láttuk az óvodát belülről, Kata és Emese szülei pedig fél 8-tól dolgoznak, szóval 7 óra után nem sokkal simán az óvodában találják magukat a lányok. És hát...egymásra találtak. Emese faképnél hagyta régi barátosnőjét, a Kírát....Emese szülei nyomatékosan kérték az óvónőket, hogy válasszák szét a barátnőket, mert Emesére nincs jó hatással a Kíra. Szerintem óvónői beavatkozás nem történt, ment ez magától is.

Réka persze próbálkozna bekapcsolódni a játékukba harmadikként, de egyelőre/már nincs számára hely. Mindkét lány Egyke, talán ez is része a történetnek, nem tudom. Azt magyarázták el Rékának, hogy ha ő Katával játszik, akkor az Emese szomorú. Ha pedig az Emesével játszik, akkor a Kata szomorú. Hármasban játszani meg nem jó. Hogy így a Réka szomorú, az vagy nem érdekli őket vagy meg sem fordult a fejükben.

Pedig szomorú szegénykém és ez nekem is nagy szívfájdalmat okoz. Valahányszor mesél valami új sztorit (és szerencsére elmesél legalább ezt és azt) mindig teker egyet a szívemen és nyelek nagyokat. Elküldték már párszor a babaszobából, ahol rendszerint a délelőttjük egy részét töltik, hogy Réka játsszon mással és máshol. Egy ideje már nem is próbál nagyon csatlakozni hozzájuk, bár én ismerem őt, ragaszkodna a Katához, ezért én azt gondolom időről időre próbálkozik. Ha pedig Emese délután haza megy (rendszerint korábban mint Kata vagy Réka) akkor Rékával bizonyára madarat lehet fogatni és ilyenkor - jobb híjján - Kata is játszik a Rékával. 

Ma reggel bús tekintettel azt mesélte Réka, hogy Kata nem a születésnapjára Rékától kapott kis Filly pónit hozta el az oviba tegnap, hanem egy icipici Filly pónit.  Amit az Emesétől kapott. Hirtelen csak azt tudtam rá válaszolni, hogy: "Biztosan a te pónidra jobban vigyáz és azt inkább otthon hagyta, nehogy elveszítse." Mire Réka csak ennyit felelt nagy bölcs szemekkel.

- De anya, a kisebb pónira sokkal jobban kell vigyázni.

Édes drága, érzékeny radarú kicsi lány!

Ed. óvónéni ősszel azt jegyezte meg, hogy a csoportban Emese a legjobb képességű gyerek...illetve a Réka is lehetne legalább olyan jó, ha nem húzná le a Kata. A másik óvónő szerint meg "zsák a foltját megtalálja", szóval az  "egész jó" képességű Réka rövid távon leold Kata mellől....Hát ha mindenben ilyen szakértők ezek az óvónénik, akkor én többet tőlük "szakvéleményt" nem kérek többet. Igaz, ezzel enélkül is így vagyok sajnos....

Munkamegosztás, de hogyan?

Mai súly: Hát...nem álltam mérlegre még ma. Majd ha elfogy a Húsvéti csokikészlet + pár hét...Mindenesetre jelenleg éppen húsmentes diétán vagyok. Ez azt jelenti, hogy ma még nem tömtem a számba semmilyen husit  (most múlt délután egy óra...) Kíváncsi leszek, meddig bírom. Vettem a hétvégén több féle sajtot, juhtúrót, salátákat, padlizsán krémet (erdélyit - meg vagyok ŐŐŐrülve érte, főleg a home-made verzióért) egy szekérderéknyi almát és banánt.... Aztán majd csak nem halok éhen!

Péntek este mélypontra került a kapcsolatom Zalánnal. Arra pislantottam fel a laptop mögül (esküszöm, valami nagyon fontossal és halaszthatatlannal voltam elfoglalva), hogy fura finom sercegő hangokat hallok. Nem tudtam hová tenni őket. Há! Mert még soha nem hallottam ilyesmit. Fiacskám éppen széles köröket és hurkokat írogatott a szőnyegre Réka egyik rózsaszin filctollával. Egy percre elfeledkeztem róla, hogy direkte moshatót és könnyen eltávolítható fajtát vettem és hát....alaposan leteremtettem őkelmét. Átküldtem a hálóba és rácsuktam az ajtót. 

Amikor lenyugodtam (nem volt két perc, inkább három), átmentem hozzá. Ott ücsörgött a félhomályban nagy búbánatosan, hatalmas szomorú szemekkel...Suttogva megtárgyaltuk a krízist és megígértettem vele, hogy az életben többet másra nem rajzol/firkál/alkot, csak papírra. Szólni nem szólt, csak bólogatott, majd amikor látta, hogy már nem haragszom (nem lehetett rá!) nyakam köré fonta a karját és jelezte, hogy vissza szeretne térni a családi közösségbe, azaz a nappaliba.

A folt, jelentem,  eltávolíttatott. Némi mosószeres meleg víz és egy szivacs adott neki. Tibi pedig elégedetten felsóhajtott, hogy milyen jó, hogy még nem vettünk új szőnyeget az általam útált helyére és lám, pár évig még nem is érdemes, full szobatisztaság ide vagy oda....

Egyébként egyáltalán nem is erről akartam írni. Más téma. 

Mostanában egyre többet jár azon (is) az eszem, hogy hogyan lehetne a gyerekeket rászoktatni, bevonni a házimunka rejtelmeibe. Nem holnap persze, de talán a fokozatosság és az "úgy-neveld!" fontos kulcsszavak lehetnek. Ne legyen az, hogy 12-14....vagy éppen 16 évesek lesznek a kölkök, de még a koszos zoknit én szedem össze utánuk, életükben nem teregettek, fogalmuk sincs, melyik a vasaló forró oldala, hol a kisbolt és nélkülem éhen halnának főtt kajailag. 

Anyu mesélte a múltkor, hogy annak idején, pár éve, nagybeteg barátnőjéhez beugrott látogatóba annak 12 év körüli onokája, egy kislányka. Hogy, hogy nem, nem tudom, de valahogy besegített a mamájának, pl. kiporszívózta a lakást, aminek hírét a mama nagy büszkén megosztotta menyével. A meny ledöbbenve húzta fel a szemöldökét:

- De mama, azt még otthon sem szokta megcsinálni! Nem az ő dolga!

Jó, nem? 

Most Húsvétkor anyuéknál gyűlt össze a családunk, mint mindig. Apám 80 éves múlt, anyu hónapok óta szinte járásképtelen, csak a házon belül közlekedik. Elnéztem a két keresztgyerekemet...10 és 13 évesek...nem az ő hibájuk, tudom. Internet, facebook, gyilkolós játékok (I will kill you allll, slaughter yooou!) vagy csak egyszerűen okostelefon nyomogatás...Ebből álltak. El is szomorodtam. 

Hogyan nevelhetném úgy a gyerekeimet, hogy nekik természetes legyen: "Mama, mit segítsünk? Leszedem én az asztalt! Elmosogassak? Elvigyem a kutyát sétálni? Kikeféljem a bundáját? Adjak neki friss vizet? Hozzak neked egy széket? Lehúzom én a redőnyt, hagyd csak!"

Szombat reggel megszállt a tettvágy. Ha ilyen van, azt nagyon gyorsan meg kell ragadni, mert túl sokáig nem szokott tartani....Szóval elhatároztam, úgyis nagyjából elmaradt a tavaszi nagytakarítás Húsvét előtt (merthogy tavasz sem volt még eddig), én biza lesikálom a járólapot, különös tekintettel annak fugáira. Konyha és előszoba/folyosó. A gyerekek jöttek-mentek, egyszer csak megtorpant előttem Réka, hogy ő szívesen segítene. Már a nyelvemen volt, hogy "áh, köszi, mindjárt végzek, menj csak játszani.", amit általában szoktam mondani, mert az ilyen "segítségek" ritkán válnak tényleges segítséggé...nekem meg se türelmem, se időm nem volt kínlódni...De inkább azt mondtam: "Jó, segíthetsz, persze!". Aztán jött Zalán is, jutott szivacs neki is...és áradt a CIF literszám, hömpölygött minálunk...(majdnem). A lényeg viszont, hogy kivették a részük a melóból. Azt hiszem, ez már valami. Pici része az egésznek, ami a cél volna.

Azt is elhatároztam, hogy abbahagyom, hogy folyamatosan pakolok utánuk és kergetem a nem létező rendet. Az óvodában már kiscsoportban is követelmény volt, hogy amivel játszanak a gyerekek, elrakják maguk után. Nem is estem még be oda úgy soha, hogy kupleráj lett  volna benn. Bezzeg itthon! Váratlan vendég fogadása nálunk ki van zárva!  Úgyhogy szabály lett, hogy addig nem játszhatnak mással illetve nem kapcsolok zenét vagy mesét, nem kapnak enni   amíg a játékokat legalább elfogadható mértékben el nem pakolták. Talán jobban meggondolják, mielőtt a "játékkonyhás" kosár tartalmát vagy a több ezer darabos legót végiggörgetik a szőnyegen. Mert amikor egy nap már harmadjára szedem őket össze, az nekem picit irritáló. Ennek ellenére most például van Réka ágya mellett pár széthajigált póni, ami tegnap délután óta ott van. Szóltam legalább ötször, hogy szedje őket össze, de nem volt rá hajlandó. Mert jujj, elpakolni annyira unalmas!

Elmagyaráztam neki, hogy sajnos nekem sem élvezet, mégis csinálom. Ha pedig segítünk egymásnak, ők segítenek nekem, mindannyiunknak egyszerűbb lesz az élete. Nekem biztosan. És talán több szabad időm lesz, vagyis extra lehetőségek nyílnak meg meseolvasásra, süti sütésre vagy társasjátékozásra. 

Hát hogy aztán konkrétan hogyan kell azt csinálni, hogy a csemetének x kor után természetes legyen, hogy nem anyám nagytakarít, hanem mindannyian és mindenkinek megvan a maga feladata otthon....azt nem tudom. Csak remélem, hogy ahogy nőnek a gyerekek majd rájövök és kitalálom.