2013. január 22., kedd

A bili visszatér

A múlt hét vége felé nagyszerű időzítéssel megint előkaptam a bilit, a nappali közepébe hajítottam (némi túlzással), rámutattam és közöltem Zalánommal, hogy mostantól nincs rajta pelus, kéretik a dolgát  a bilibe pottyantani, esetleg, igény esetén, opciónak ott figyel a vécé is...Meguntam egy picit, hogy folyton a fotel mögül bűnbánó pillantásokat vetve felém kakál a pelusba....Amikor már a nyár végén is majdnem szobatiszta lett.

Jött a betegség, láz, takonykór, nem mertem meggondolni magam, még sem történt eddig egyetlen bepisi-bekaki sem. Hoppá! Reggel veszem le róla az éjszakai pelust, adom rá a kisnadrágot (ő bugyinak hívja), harisnyát, melegítőt, mintha szobatiszta lenne hónapok óta. Ő sem reklamál, nem kéri a pelust, mintha szobatiszta lenne hónapok óta.

Azt hiszem, megragadom ezt a lehetőséget és hajrá, hajrá, Szobatiszta Zalán!

UI. Érdekes, hogy ha visszagondolok, Réka is hasonlóképpen lett "potty trained". Próbáltuk, ment, ment, nem ment, feladtuk. Pár hónap múlva újra belevágtunk és láss csodát, néhány nap alatt gond nélkül szobatiszta, sőt ágytiszta lett. Még 2,5 sem volt. Szóval abszolút igaz, ha egy gyerek megértett rá, pikkpakk szükségtelenné válik az a pelus. Csak figyelni kell a gyerkőc jeleire, ha vannak olyanok, nyakon csípni a kínálkozó lehetőséget, aztán ennyi. Legalábbis a mifajtánknál...

Persze nyugtával dicsérd a napot, mindig azt mondom....

Ügyes-bajos

Avagy hírek vegyesen...


- Megérkezett a tavalyi éves gáz elszámoló számla. Lélegzetvisszafojtva nyitottam ki a borítékot, de kiderült, 13 000 Ft-nyi túlfizetésünk van, hurrááá! Érdemes volt hát nyílászárót cserélni, szigetelni.
- Levelet kaptunk a Lombardtól is, ajánlva küldték, úgyhogy már gyanakodtam. Azt kérik, az elmúlt 3 évben felhalmozódott árfolyam különbözetet legyünk szívesek február 1-ig kifizetni erre és arra a szlaszámla. Autót sem veszünk soha többet hitelre! 
- Szülői értekezlet lesz az oviban február ötödikén. Egy pszichológus is jelen lesz, előzetesen lehet neki kérdéseket feltenni (van egy doboz a csoportszoba előtt, oda kell bepottyantani). Tekintettel a folyamatban lévő "verik a gyerekeket az óvónénik?" nem egyszerű témakörre, hosszú értekezletre számítok, hagyok itthon vacsorát a családnak mindenképpen. Szerintem egy kis pálinka sem ártana, de azt már az értekezletre vinném.
- Védőnő is hívott, csütörtökön van jelenésünk nála Rékával az öt éves státuszvizsgálatra.
- A szemétdíj (Remondis) a 2012-es évben 12 000,- Ftról éppen 2 000,- Ft-tal növekedett. Ha most 10%-kal csökken is a kiszámlázott összeg, akkor sem éri el azt a szintet, ahol tavaly januárban volt.
- Igen, én is elkaptam a torokfájós nyavalyát a gyerekektől, de úgy tűnik, bennem járt már ilyesmi, mert reggelre jobban is lettem.
- Megjött a lelet Réka ortopédiai vizsgálatáról, 20 fokban mindkét bokája befelé dől (ezt eddig is tudtuk sajnos), készült a lábára ez gyógy szandi kedvezményes 3 500,- Ft-ért, kontroll egy év múlva. Valamiért azt érzem, ezt már nem fogja kinőni...
- Tavaly elblicceltük a fogászati kontrollt, amit minden év tavaszán szoktunk megejteni...pótlás mielőbb. Azt már le sem írom, mikor jártam nőgyógyi rákszűrésen, mert az sem tavaly volt.
- Zalán fütyi problémája egy millimétert sem halad előre. Illetve hátra.Tovább nehezíti a helyzetet, hogy csak az apja nyúlhat hozzá, nálam röhögőgörcsöt kap....
-  Ezeket a nyavalyás Polly Pocket babákat a gumi ruháikkal tuti felnőtteknek gyártották, mert nekem olykor minden türelmemre szükségem van, hogy felöltöztessek egyet. 
- Súlyom 68,5 kg ( - 1,5 kg), bár tegnap betermeltem este a gyerekek által nem megkívánt bundás kenyeret...Bezzeg a saláta érintetlen a hűtőben.
- Unokatesók kamaszodnak (10, 12, 15, 17 évesek sorban) megörököltük a közelmúltban a csaknem teljes mesekönyv állományukat. Dőzsölés van az esti meseolvasásnál!
- Vasárnap vettem észre az autó piperetükrébe (?) pillantva, hogy bajszom van!!!!
- Olykor, sötét pillanataimban azt gondolom, hogy ebből a lakásból visznek a temetőbe...Csak csorgatom a nyálam a lakás- és ház hirdetéseken.
- Bár súlyosbodó szobahiányban szenvedünk, amióta betegek a gyerekek, valamennyien egy ágyban alszunk. Én a helyemen, a legszélén, gyerekek középen, Tibi valahogy L alakban az ágy sarkához közelítve...na szép!
- "Fújd ki az orrod!" a legsűrűbben elhangzó mondat itthon.
- Végre Zalán sem lázas. 
- De a takonyban még úszunk rendesen.
- Februárban lejár a jogsim.
- Az egyik legjobb barátnőm Dubai-ban fog dolgozni februártól, mert oda helyezi át a cége. Szomorú vagyok egy picit, bár a nyarat leszámítva eddig sem találkoztunk túl sűrűn. Majd Skype-ozunk jó sokat! 
- A múlt hét mélypontja az volt, amikor egy anyuka ezt mondta az oviban: "Amíg az én gyerekem nem veri az óvónéni, nincs gond."
- Újabban az Aldi-ba járunk vásárolni. Nincs erőm, kedvem, türelmem végigbóklászni a Tesco-n. Auchan-ról nem is beszélve.
- Persze kenyérlisztet nem kapni az Aldiban, legalábbis BL 80-at nem, így volt egy extra körünk vasárnap este a Tesco-ba.
- Új nagyszabású tervem, hogy magam fogom sütni itthon a kenyeret. Nagyon kíváncsi leszek! A héten megejtem az első sütést, ha még jobban lesznek a gyerekek és nem felejtem el elkészíteni az öreg tésztát.
- Szentkirályi Elixis, ahogy a gyerekek hívják a "magyar kóla" finom!! Aqua Elixis
- A karácsonyfa még mindig a teraszon dekkol. Nem tudom, elhiszik e még a gyerekek, hogy a Jézuska viszi majd magával vissza hegyekbe...van rá esély, hisz nem járunk oviba, nem fogunk holnap reggel találkozni az addigra a kuka mellé ledobott, csaknem tűlevél nélküli, pucér fácskával.
- A múltkor dagasztás közben a kenyérsütő gépem addig izgett mozgott a konyhapulton, míg a földön találta magát. Nem tört darabjaira, de megrepedt...Sütésre ugyan nem használom, de nagyon sajnáltam....

És most hogy ezt hirtelen felindulásból a gépbe vertem egy szuszra, megyek, betolom a sütőbe a rakott krumplinak valót....

2013. január 21., hétfő

Nyavalyás

Szerdán csak elvétve elköhentette magát, csütörtökön reggel már gyanakodtam. Kérdeztem is a délutános óvónénit, amikor mentem Rékáért, mi újság a köhögéssel. Igen, kehes, csúnyán és mélyről, jött a válasz. De...hoztam már ennél rondább köhögéssel is...-tette hozzá egy pici vállrándítás mellett. Felülemelkedtem azon, hogy ez nem volt full korrekt, mivel nem járok oviba és akkor még nem tudhattam, hogy mennyire gáz a köhögés. Mire hazaértünk, nyilvánvaló volt számomra, hogy pénteken kihagyjuk az ovit, az biztos.

A péntek egy nagy összefüggő köhögésroham volt Rékám részéről. Borzasztó volt hallgatni és hogy akármit próbáltunk ki, nagyjából semmi nem segített. Köhögött és köhögött és köhögött, öklendezésig, hányásig, hasfájásig. Nagyjából tényleg egyfolytában. Le a kalappal előtte, hogy néhány kétségbeesett "anya, nem akarok beteg lenni!" kifakadást leszámítva rendíthetetlenül legózott vagy játszott így is.....Délután persze irány a doki rendelője. Szerencsénk volt, Tibi el tudta a bagázst vinni autóval, jó kis szeles idő volt és csapkodott az eső is.

Amikor doktornéni elé járultunk, éppen egy véget nem érőnek tűnő telefon beszélgetés elején járt a körzet másik doktornénijével, ami ha másra nem is volt jó, arra mindenképpen, hogy hosszabb időn keresztül megfigyelhesse, akár csak fél füllel, hogyan és miként köhög a Réka.

A végső diagnózis nagyon ismerős volt, tiszta fülecske, orrban kevéske vízszerű váladék, torok tiszta...mellkas...na jó, mély sóhajnál picit érdesebb légzés. De egyéb iránt kutya baja! Ettől szoktam finoman kiakadni, amikor ezt mondja, közben a lány fuldoklik. Köhögését tovább figyelve, végül kaptunk receptet 2 db Rectodelt kúpra, (amit mi még az életben nem használtunk),arra az esetre, ha befulladna.....és egyeztettünk, hogy az otthoni gyógyszeres dobozból mi használhat és mi nem. Elég kellemetlenne éreztem, hogy öt évet megélt a lányom és még mindig kellő magabiztosság és határozottság hiányában ténfergek a gyógyszerek világában....Azt például nem értettem, miért tudta előre a doki, hogy a Spiropent nem fog hatni...és főleg, én miért nem?

Váltottam ki a patikában lázcsillapítót, orrcseppet, kanalas málnás orvosságot, Sinupretet és Homeogene-t. Mert közben a doktornéni a frissen lebetegedett Zalán torkába is vetett egy pillantást. Az bizony, ellentétben a Rékáéval, igen piros volt. Pedig még csak ott tartott, hogy kettőt köhentett reggel. Szóval várható volt, hogy a láz és láz és láz következik, illetve Zalán esetében még ezután jön a fekete leves. Mert általában az úgy van, hogy ha hazaérkezik közénk egy ovis vírus (?), abból legnehezebben Zalán koma keveredik ki, a kis ártatlan.

Rékát péntek este nem tudtuk rábeszélni a porszívós orrszívóra. Sikítófrászt kapott tőle. Sajnos elfelejtette, hogy két éve még lelkesen porszívózta a saját orrát nevetve. Ez a türelmünk a szombat reggeli fuldoklásba torkolló köhögésroham után egy szempillantásra elszállt. Elfogyott volna bárkinek, ha látja kivörösödött arcát.... Ketten fogtuk le Tibivel és hihetetlen mennyiségű trutymót nyertünk ki a fejéből az orrszívó által. Döbbenet. 

És csiribííí, csiribááá...a köhögést mintha elvágták volna. Persze nem 100%-ban, de tényleg látványos volt a javulás és hirtelen. Réka képes ilyen villám gyógyulásokra, pici korában is előfordult vele, de nem általános azért a dolog, nehogy megszokjam. A gyógyszerek és a porszívó mellett nem kevés része volt a javulásban a mérhetetlen mennyiségekben bevedelt hársfa teának, amit pénteken Réka magában döntött.  Mintha érezte volna, hogy az most nagyon kell neki.  

Persze a héten felejtős az ovi. Rékának felszakadt aminek fel kell, láza sehol, nem is igen volt, de az orrából jön a cucc rendesen és persze köhög is, amolyan lájtosan. Zalán bezzeg ma egész nap szinte lázas volt, bágyadt, elesett, macistakarót masszírozó, aligeszik, cumit  és mesét követelő kis huszár.

Most pedig jön majd az a rész, hogy Anya is lebetegszik....

2013. január 19., szombat

Zalán mondta






Kérdem tőle:
- Milyen színű a szemem? - rám néz, koncentrál, fókuszál.
- Fehér!
- Fehér?? - hökkenek meg.
- Hát.... fehér is van benne! - szól közbe Réka a kanapéról.

***


- Te kis piszok! - szólítom meg Zalánt valami huncutsága után.
- Nem vagyok piszkos, most fürödtem. 


***

- Nyomás fürdeni! - kergetem őket a kád felé.
- Anya, én már fürödtem tegnap is. 
Ezt egy időszakban minden este eljátszotta Zalánom, aztán belátta, hogy mi minden este fürdünk. Fene a tisztaságmániás fajtáját!

***

Szokásom, hogy sokféleképpen nevezem a gyerekeimet, de négy-hat-nyolcszemközt egészen ritkán a saját nevükön. Egyszer az oviból tartunk hazafelé, amikor így biztatom Zalánt.
- Gyere, Buksimedvém.... 
Valamit morog az orra alatt, nem értem, mit.
- Tessék? - kérdezek rá könnyedén.
- Buksimedve vagy te! - morogja újra, immáron picit hangosabban. Kár, hogy a hangsúlyt nem tudom rögzíteni, mert az volt a lényeg. 
Pár nap múlva ez megismétlődik a Kakamatyival.


***

Megdicsérem.
- Nagyon jó, milyen okos vagy! - mire ő megérinti a vállam együttérzőn.
- Te is okos vagy, anya!

***

Amitől elolvadok: amikor játék közben, minden előjel nélkül odajön hozzám, a nyakam köré fonja karjait és azt mondja:
- Szeretlek, anya!
- Én is szeretlek!
- Én nagyon!
- Én is!



***

Hétfőn leesett a kanapéról és felszakadt a szája. Kedden ül a kanapén, majd egyszer csak megszólal.
- Potyognak a fogaim...
- Hol???? - ugrok egyet rémületemben.
- Itt. - az alsó kettesre mutat.
- Kipotyognak a fogaim és kiesnek. 
Persze maradt minden a helyén.


***

- Anya, tudod milyen játékokat játszottam az oviban? - kérdezi, amolyan tanítóbácsis stílusban.
- Milyeneket?
- Azt...nem tudom. - von vállat.


***

Múlt hétvégén sikerélményem volt, mert a téli leárazásokon csaknem fél áron vettem Zalánnak egy pasis, puha meleg, klassz kis kardigánt. Másnap reggel rá is szerettem volna adni. Erre ő:
- Azt nem, az ronda!!!
Na tessék, pedig fiú!


***

Zalán bevonul a konyhába macis takaróját maga után húzva, akár egy palástot.
- Zalán, vidd be az ágyadba légyszíves a takarót, piszkos lesz....
- Nem, én Csipkerózsika vagyok.
- Csipkerózsika? De hiszen te fiú vagy!
- Csipkerózsika vagyok!!
- Értem.
Kicsit később korrigál.
- ......Akkor CsipkerózsikaFiú vagyok. 

***

Bebújik közénk az ágyba.
- Fú...Apa, pukiztál?
- Nem, dehogy. - krákog félálomban Apa.
- Semmi baj, apa, semmi baj!

**** 

Orvoshoz készülünk. Próbálom lelkileg felkészíteni, hogy majd ügyesen ki kell tátani a száját...a doktornéni megvizsgálja így és úgy. Zalán ellenáll és tiltakozik. 
- Nem fog megvizsgálni. Mert majd jól elbújok! - hadarja durcásan, azzal fejére húzza a takarót és tetteti a láthatatlant.

***

Megérkezünk az óvodába hármasban. 
- Vedd le a kabátod, légyszi. - utasítom, ahogy leül az öltözőben, közben máris leszerelem a sapkáját, nehogy a trópusi melegben megizzadjon. Felnéz rám, érzem, hogy kissé lefagyott.
- De...mi megyünk majd haza....ugye?
Kis madaram annyira azért nem lelkes, hogy ottfelejthetném az oviban.

***

Bacon-ös csirkét sütök a soha még nem használt, árva, 1 db őzgerinc formámban. Amikor elkészül az étel és Zalán elé teszem, el van ragadtatva. Meg is kóstolja nyomban.
- Anya, ez nagyon finom, isteni, mindjárt elájulok.
- Köszönöm, szívem. - rebegem hálásan.
- Szívesen, anya.
Mert még mindig hiper udvarias.







2013. január 16., szerda

....És a valóság....

A fogadóórában az volt a legjobb, hogy hazaérkezvén Rékával az oviból, hamar rájöttem, Apa már nem megy vissza aznap dolgozni. Hurráááá! Négy óra sem volt. Megkopott óhajsóhaj, de annyira igaz, bárcsak több időt tudnánk együtt tölteni...

No, szóval fogadó óra. Fél háromra értem oda pontosan, talán pár perccel előbb. Beadtam Marika dadusnak azt az üveg vegyes savanyúságot, amit még reggel állítottam össze az ovisoknak, vetettem egy párás pillantást az alvó Rékára a csoportszoba közepén, majd megközelítettem az ovi másik szárnyát, ahol a fogadóórák, mindenféle fejlesztések (illetve azok a törvény erejénél fogja január 1-től sajnos már nem....erről majd később, egyszer) szoktak folyni. Minden ajtón van egy kis kukucskáló ablak, mint a mesében, három ajtón kukucskáltam be, mire megleltem az ajtó mögött legalább az egyik óvónénit.

Eljött a fél három, a mi időnk, azután a háromnegyed is...sehol senki. Letelepedtem egy fotel szerűségbe, kotorásztam egy sort a táskámban, sehol egy lélek nem rezdült, nézelődtem jobbra és balra....Rövidesen hallottam, hogy nyílt egy ajtó, majd becsapódott, női lábbeli kopogott a folyosón végig, majd megjelent előttem némileg megviselten M. anyuka. Ő birtokolta az előttem levő időpontot. Elmondta, hogy ő bizony borított mindent és ne haragudjak, amiért negyed órás csúszásba vitt....

Borított mindent?????

Kopogtam, beléptem az óvónénikhez. Láttam rajtuk, hogy mindketten nagyon feszültek és talán valahol egészen máshol lenne kedvük tartózkodni per pillanat, mint Rékáról diskurálni velem. Én viszont pont azért jöttem illetve erre vártam. 

Egy mappát tettek elém, amelyben Réka három ovis évének összefoglalása lesz egyszer majd. Amikor elballag a nagycsoportban, megkapjuk ezt emlékbe. Egyetlen fotó volt róla, még a kiscsoport elejéről és három rajz, saját szintjéhez képest amolyan közepesek. Nem gondosan kimunkált rajzok, inkább egypercesek. Volt egy szöveges rész is, sablonszöveg, hogy bizonyos területeken hogy és mint folyik a fejlesztése. Átfutottam, nem maradt meg belőle sok minden, nem is volt lényeg. 

Ezután egy formás kis füzetke került az óvónéni kezébe, mely a Difer teszt eredményeit rejtette magában. Mifelénk azt találták ki, hogy a teljes Difer teszt (iskola alkalmasságot vizsgáló tesztek egyike)  egy részét megoldatják a középsősökkel, amint azok betöltik az öt évet. Ezt hívják Részleges Difernek. 

Az eredmény: 94%.

A teszt legnehezebb része a tapasztalati összefüggés megértése volt E. óvónéni szerint, de Réka ebből is optimumot ért el, ami a legmagasabb szint az öt közül. Az öt éveseknél az optimumot a gyerekek 3% tudja produkálni, nagycsoportban is csak 9%, első osztályban 21%.... Igazából ennyit tudok a Diferről, a feladatokat magát nem láttam és azt sem, hogy mi volt az, amit Réka elrontott vagy nem tudott megoldani. (Jellemző egyébként, hogy ahogy hazajöttem és elújságoltam Tibinek, hogy ennyi és annyi lett az eredmény, mit sem tudván a Diferről, az volt az első reakciója, hogy mit ronthatott el abban a 6%-ban??? Kicsit gáz? Igen, mindenképpen. Illetve egy kicsit ismeri a Rékát. :) 

A fogadóóra többi része nem hozott sok izgalmat a számomra. Elmondták, hogy
1) PaffKata-Réka szövetség lazul, az elválasztásukra nincs szükség, a baráti kör tágul
2) a finommotorikára figyeljünk oda, sok legózás, gyöngyfűzés, gyurmázás, mert attól, hogy jól rajzol Réka, még mindig lehetnek gondok majd az írás területén. Hiszem azt, hogy nem lesznek. 
3) Réka okos, ügyes, aranyos, gyorsan tanul, vidám az oviban, barátkozó, szóval "helyén van nála minden"
4) Óvónők felé nem annyira nyitott, mint elvárnák tőle (vagy éppen én elvárnám) Nem megy oda például egyikhez sem, hogy elmeséljen valamit. Ennek okát nem tudjuk, én is csak sejtem. Kérdéseikre válaszol, ennyi.
5) Bár fél év alatt egyetlen verset vagy dalt sem hozott haza az oviból, az óvónénik állítják, hogy tud, mégpedig sokat.....Hááát....

Ahogy a fogadóóra vége felé tartottunk, ránk nyitott az intézmény igazgatója, mindkét óvónőt az irodájába hívatta, "ez fogjátok rövidre" megjegyzéssel. Ez az "ez" én voltam. Hamarosan kifogytam a kérdéseimből, legalábbis a kevésbé "kényesekből". Éreztem a feszültséget a levegőben és a szaftosabb kérdéseimet végül megtartottam magamnak. Felálltam, megköszöntem, eljöttem.

Az óvoda előtt találkoztam újra M. anyukával. Engem várt, mint utólag erre rájöttem. Érdeklődésemre elmesélte, hogy minden problémáját az óvónők nyakába öntötte, a legsúlyosabb vádját is, a "gyerekverőset", amellyel mélyen megdöbbentette mindkét óvónőt. El tudom képzelni, mit mondjak. Fogadóórája után az igazgatónővel is beszélt, aki persze az óvónők mellé állt és kilátásba helyezett egy becsületsértési pert, melyet Ed. óvónéni joggal indíthatna ellene.

Én azt hiszem, nem fog. Egymástól függetlenül 2-3 gyerek említette otthon, hogy olykor eljár az óvónénik keze. Kezelhetetlen szituációkban, bizonyára. Számít milyen helyzetben? Szerintem nem. Hogy igaz e az állítás? Az én véleményem az, hogy ...nehéz kimondani.......igen.....

Itthon vacsorakészítés közben is a téma körül jártak a gondolataim. Kicsit utáltam magam, amiért nem álltam ki a véleményem és a hitem mellett. Gyáva kutya vagyok, aki félti a saját pecsenyéjét. Nem szóltam, hogy Réka is említette a verést itthon, nem kopogtam be az igazgatónőhöz az állításommal, nem támogattam M.-et. Az igaz, hogy előre megmondtam neki, hogy én ilyet nem merek tenni.....Egyedül viszont, bizonyíték híján milyen reménye lehet az igaza bebizonyítására? Biztos vagyok benne, hogy senki nem áll majd mellé, ha arra kerülne a sor a szülői értekezleten, tegyük fel. És én vajon megtenném? Kérdés.

Kérdeztem Rékát nagy könnyedén tegnap vacsora közben, szokott e az a bizonyos kisfiú nyaklevest kapni az óvónéniktől vagy bármilyen hasonlót. Azt felelte nagy komolyan, hogy mostanában nem. MOSTANÁBAN. Akárhányszor jön szóba a téma, még azt nem mondta soha, hogy óvónéni? Megverni valaki? Dehogyis....

Hogy ebből mekkora botrány lesz, nehéz megjósolni. M. anyukán is múlik. Az óvoda nyilván azt szeretné és az érdeke is az, hogy minél mélyebb csöndben bonyolítsa le az ügy kivizsgálását. Pszichológus bevonása az ügybe már megtörtént.

Erre varrjatok gombot! Mit szóltok mindehhez, csajok?