Zalán mondta

Kérdem tőle:
- Milyen színű a szemem? - rám néz, koncentrál, fókuszál.
- Fehér!
- Fehér?? - hökkenek meg.
- Hát.... fehér is van benne! - szól közbe Réka a kanapéról.

***

- Te kis piszok! - szólítom meg Zalánt valami huncutsága után.
- Nem vagyok piszkos, most fürödtem. 


***

- Nyomás fürdeni! - kergetem őket a kád felé.
- Anya, én már fürödtem tegnap is. 
Ezt egy időszakban minden este eljátszotta Zalánom, aztán belátta, hogy mi minden este fürdünk. Fene a tisztaságmániás fajtáját!

***

Szokásom, hogy sokféleképpen nevezem a gyerekeimet, de négy-hat-nyolcszemközt egészen ritkán a saját nevükön. Egyszer az oviból tartunk hazafelé, amikor így biztatom Zalánt.
- Gyere, Buksimedvém.... 
Valamit morog az orra alatt, nem értem, mit.
- Tessék? - kérdezek rá könnyedén.
- Buksimedve vagy te! - morogja újra, immáron picit hangosabban. Kár, hogy a hangsúlyt nem tudom rögzíteni, mert az volt a lényeg. 
Pár nap múlva ez megismétlődik a Kakamatyival.


***

Megdicsérem.
- Nagyon jó, milyen okos vagy! - mire ő megérinti a vállam együttérzőn.
- Te is okos vagy, anya!

***

Amitől elolvadok: amikor játék közben, minden előjel nélkül odajön hozzám, a nyakam köré fonja karjait és azt mondja:
- Szeretlek, anya!
- Én is szeretlek!
- Én nagyon!
- Én is!



***

Hétfőn leesett a kanapéról és felszakadt a szája. Kedden ül a kanapén, majd egyszer csak megszólal.
- Potyognak a fogaim...
- Hol???? - ugrok egyet rémületemben.
- Itt. - az alsó kettesre mutat.
- Kipotyognak a fogaim és kiesnek. 
Persze maradt minden a helyén.


***

- Anya, tudod milyen játékokat játszottam az oviban? - kérdezi, amolyan tanítóbácsis stílusban.
- Milyeneket?
- Azt...nem tudom. - von vállat.


***

Múlt hétvégén sikerélményem volt, mert a téli leárazásokon csaknem fél áron vettem Zalánnak egy pasis, puha meleg, klassz kis kardigánt. Másnap reggel rá is szerettem volna adni. Erre ő:
- Azt nem, az ronda!!!
Na tessék, pedig fiú!


***

Zalán bevonul a konyhába macis takaróját maga után húzva, akár egy palástot.
- Zalán, vidd be az ágyadba légyszíves a takarót, piszkos lesz....
- Nem, én Csipkerózsika vagyok.
- Csipkerózsika? De hiszen te fiú vagy!
- Csipkerózsika vagyok!!
- Értem.
Kicsit később korrigál.
- ......Akkor CsipkerózsikaFiú vagyok. 

***

Bebújik közénk az ágyba.
- Fú...Apa, pukiztál?
- Nem, dehogy. - krákog félálomban Apa.
- Semmi baj, apa, semmi baj!

**** 

Orvoshoz készülünk. Próbálom lelkileg felkészíteni, hogy majd ügyesen ki kell tátani a száját...a doktornéni megvizsgálja így és úgy. Zalán ellenáll és tiltakozik. 
- Nem fog megvizsgálni. Mert majd jól elbújok! - hadarja durcásan, azzal fejére húzza a takarót és tetteti a láthatatlant.

***

Megérkezünk az óvodába hármasban. 
- Vedd le a kabátod, légyszi. - utasítom, ahogy leül az öltözőben, közben máris leszerelem a sapkáját, nehogy a trópusi melegben megizzadjon. Felnéz rám, érzem, hogy kissé lefagyott.
- De...mi megyünk majd haza....ugye?
Kis madaram annyira azért nem lelkes, hogy ottfelejthetném az oviban.

***

Bacon-ös csirkét sütök a soha még nem használt, árva, 1 db őzgerinc formámban. Amikor elkészül az étel és Zalán elé teszem, el van ragadtatva. Meg is kóstolja nyomban.
- Anya, ez nagyon finom, isteni, mindjárt elájulok.
- Köszönöm, szívem. - rebegem hálásan.
- Szívesen, anya.
Mert még mindig hiper udvarias.

....És a valóság....

A fogadóórában az volt a legjobb, hogy hazaérkezvén Rékával az oviból, hamar rájöttem, Apa már nem megy vissza aznap dolgozni. Hurráááá! Négy óra sem volt. Megkopott óhajsóhaj, de annyira igaz, bárcsak több időt tudnánk együtt tölteni...

No, szóval fogadó óra. Fél háromra értem oda pontosan, talán pár perccel előbb. Beadtam Marika dadusnak azt az üveg vegyes savanyúságot, amit még reggel állítottam össze az ovisoknak, vetettem egy párás pillantást az alvó Rékára a csoportszoba közepén, majd megközelítettem az ovi másik szárnyát, ahol a fogadóórák, mindenféle fejlesztések (illetve azok a törvény erejénél fogja január 1-től sajnos már nem....erről majd később, egyszer) szoktak folyni. Minden ajtón van egy kis kukucskáló ablak, mint a mesében, három ajtón kukucskáltam be, mire megleltem az ajtó mögött legalább az egyik óvónénit.

Eljött a fél három, a mi időnk, azután a háromnegyed is...sehol senki. Letelepedtem egy fotel szerűségbe, kotorásztam egy sort a táskámban, sehol egy lélek nem rezdült, nézelődtem jobbra és balra....Rövidesen hallottam, hogy nyílt egy ajtó, majd becsapódott, női lábbeli kopogott a folyosón végig, majd megjelent előttem némileg megviselten M. anyuka. Ő birtokolta az előttem levő időpontot. Elmondta, hogy ő bizony borított mindent és ne haragudjak, amiért negyed órás csúszásba vitt....

Borított mindent?????

Kopogtam, beléptem az óvónénikhez. Láttam rajtuk, hogy mindketten nagyon feszültek és talán valahol egészen máshol lenne kedvük tartózkodni per pillanat, mint Rékáról diskurálni velem. Én viszont pont azért jöttem illetve erre vártam. 

Egy mappát tettek elém, amelyben Réka három ovis évének összefoglalása lesz egyszer majd. Amikor elballag a nagycsoportban, megkapjuk ezt emlékbe. Egyetlen fotó volt róla, még a kiscsoport elejéről és három rajz, saját szintjéhez képest amolyan közepesek. Nem gondosan kimunkált rajzok, inkább egypercesek. Volt egy szöveges rész is, sablonszöveg, hogy bizonyos területeken hogy és mint folyik a fejlesztése. Átfutottam, nem maradt meg belőle sok minden, nem is volt lényeg. 

Ezután egy formás kis füzetke került az óvónéni kezébe, mely a Difer teszt eredményeit rejtette magában. Mifelénk azt találták ki, hogy a teljes Difer teszt (iskola alkalmasságot vizsgáló tesztek egyike)  egy részét megoldatják a középsősökkel, amint azok betöltik az öt évet. Ezt hívják Részleges Difernek. 

Az eredmény: 94%.

A teszt legnehezebb része a tapasztalati összefüggés megértése volt E. óvónéni szerint, de Réka ebből is optimumot ért el, ami a legmagasabb szint az öt közül. Az öt éveseknél az optimumot a gyerekek 3% tudja produkálni, nagycsoportban is csak 9%, első osztályban 21%.... Igazából ennyit tudok a Diferről, a feladatokat magát nem láttam és azt sem, hogy mi volt az, amit Réka elrontott vagy nem tudott megoldani. (Jellemző egyébként, hogy ahogy hazajöttem és elújságoltam Tibinek, hogy ennyi és annyi lett az eredmény, mit sem tudván a Diferről, az volt az első reakciója, hogy mit ronthatott el abban a 6%-ban??? Kicsit gáz? Igen, mindenképpen. Illetve egy kicsit ismeri a Rékát. :) 

A fogadóóra többi része nem hozott sok izgalmat a számomra. Elmondták, hogy

1) PaffKata-Réka szövetség lazul, az elválasztásukra nincs szükség, a baráti kör tágul

2) a finommotorikára figyeljünk oda, sok legózás, gyöngyfűzés, gyurmázás, mert attól, hogy jól rajzol Réka, még mindig lehetnek gondok majd az írás területén. Hiszem azt, hogy nem lesznek. 

3) Réka okos, ügyes, aranyos, gyorsan tanul, vidám az oviban, barátkozó, szóval "helyén van nála minden"

4) Óvónők felé nem annyira nyitott, mint elvárnák tőle (vagy éppen én elvárnám) Nem megy oda például egyikhez sem, hogy elmeséljen valamit. Ennek okát nem tudjuk, én is csak sejtem. Kérdéseikre válaszol, ennyi.

5) Bár fél év alatt egyetlen verset vagy dalt sem hozott haza az oviból, az óvónénik állítják, hogy tud, mégpedig sokat.....Hááát....

Ahogy a fogadóóra vége felé tartottunk, ránk nyitott az intézmény igazgatója, mindkét óvónőt az irodájába hívatta, "ez fogjátok rövidre" megjegyzéssel. Ez az "ez" én voltam. Hamarosan kifogytam a kérdéseimből, legalábbis a kevésbé "kényesekből". Éreztem a feszültséget a levegőben és a szaftosabb kérdéseimet végül megtartottam magamnak. Felálltam, megköszöntem, eljöttem.

Az óvoda előtt találkoztam újra M. anyukával. Engem várt, mint utólag erre rájöttem. Érdeklődésemre elmesélte, hogy minden problémáját az óvónők nyakába öntötte, a legsúlyosabb vádját is, a "gyerekverőset", amellyel mélyen megdöbbentette mindkét óvónőt. El tudom képzelni, mit mondjak. Fogadóórája után az igazgatónővel is beszélt, aki persze az óvónők mellé állt és kilátásba helyezett egy becsületsértési pert, melyet Ed. óvónéni joggal indíthatna ellene.

Én azt hiszem, nem fog. Egymástól függetlenül 2-3 gyerek említette otthon, hogy olykor eljár az óvónénik keze. Kezelhetetlen szituációkban, bizonyára. Számít milyen helyzetben? Szerintem nem. Hogy igaz e az állítás? Az én véleményem az, hogy ...nehéz kimondani.......igen.....

Itthon vacsorakészítés közben is a téma körül jártak a gondolataim. Kicsit utáltam magam, amiért nem álltam ki a véleményem és a hitem mellett. Gyáva kutya vagyok, aki félti a saját pecsenyéjét. Nem szóltam, hogy Réka is említette a verést itthon, nem kopogtam be az igazgatónőhöz az állításommal, nem támogattam M.-et. Az igaz, hogy előre megmondtam neki, hogy én ilyet nem merek tenni.....Egyedül viszont, bizonyíték híján milyen reménye lehet az igaza bebizonyítására? Biztos vagyok benne, hogy senki nem áll majd mellé, ha arra kerülne a sor a szülői értekezleten, tegyük fel. És én vajon megtenném? Kérdés.

Kérdeztem Rékát nagy könnyedén tegnap vacsora közben, szokott e az a bizonyos kisfiú nyaklevest kapni az óvónéniktől vagy bármilyen hasonlót. Azt felelte nagy komolyan, hogy mostanában nem. MOSTANÁBAN. Akárhányszor jön szóba a téma, még azt nem mondta soha, hogy óvónéni? Megverni valaki? Dehogyis....

Hogy ebből mekkora botrány lesz, nehéz megjósolni. M. anyukán is múlik. Az óvoda nyilván azt szeretné és az érdeke is az, hogy minél mélyebb csöndben bonyolítsa le az ügy kivizsgálását. Pszichológus bevonása az ügybe már megtörtént.

Erre varrjatok gombot! Mit szóltok mindehhez, csajok?

Fogyatkozásom históriája - 1. rész

Anyu felhívott tegnap délután egy kis könnyű csevejre. Majd egyszer csak hirtelen témát váltva nyakon öntött egy vödör vízzel. Elcsivitelte, hogy ahogy a tesómnak (merthogy ő volt a téma előzőleg) nekem is fogynom kellene. Bezzeg ő (mármint anyu) nem hízott meg két gyerek után, mint én. Hoppá! Kijavítottam, hogy én sem a két gyerek után KÖZVETLENÜL kaptam magamra a fölös kilóimat. Hanem rá pár évre. Pont úgy, ahogy anyu, csak szelektív a memóriája. De folytatta. Hogy pocakos vagyok. Negatív érteleben. És hogy milyen érdekes, én hiába hízom, nem veszek magamnak nagyobb méretű ruhákat. Így aztán majd' szétszakad rajtam a szoknya és a nadrág. Ez már a második vödör víz volt. Töröltem szemem szám. Anyu nem szokott ilyen kegyetlenül őszinte lenni....Tényleg 38-as méretben nyomulok, olykor S-es pólókat veszek, mert szerintem az a méretem.  Ja, hogy derékban nem teljesen okés a dolog? Mit számít az? A 40-es gatyó lóg rajtam. Persze nem a derekamnál. Némileg szárnyaszegetten azt motyogtam, hogy szerintem csinos vagyok, csak az a kis úszógumi a hasamon.....izé.....és majd leadom. Anyu kinevetett. Na szép! Még én voltam meggyőződve, hogy tök csinos vagyok a bársony szoknyámban, árnyalatra ugyanolyan színű meleg harisnyámban és fehér garbómban, amikor megjelentem karácsonykor a családi összeröffön. De ezek szerint nem annyira? Kibuggyant a hájam valahol??

Súly reggel: 68,9 kg (szóval januárt tekintve hátradőlhetek. Persze mértékkel.)


Hétvégén fánkot sütöttem. Mert az kifejezetten diétás, ugyebár. 

Ez az egyetlen tésztaféle, bármi, amit kézzel szoktam dagasztani. Az igaz, hogy utána álló nap érzem mint az öt ujjamat a jobb kezemen, mégis megéri. A konyha meleg és napfényes. A család még alszik. Én pedig hálóingben és papucsban életre keltek egy tésztát....küzdök, izzadok vele. Hangulata van, na, imádom. 

A fánk végül finom lett, hamar el is fogyott, de én még nem vagyok elégedett, úgyhogy pár hét és sütök egy újabb adaggal egy másik recept szerint. 

Jegyzetek egy képzeletbeli fogadóórához

Szerdán fél 3-tól elvileg tényleg fogadóórára vagyok hivatalos az oviba......


- Bemelegítés: Mi az általános vélemény a középső csoportos Rékáról? 
- Hogyan néz ki Réka "egyéni fejlesztési terve"? Úgy szeretnék beleolvasni!
- Ha van ilyen, miért nem kap Réka a saját szintjének megfelelő feladatlapokat? Ha már az nyilvánvalóvá vált, hogy a középsős feladatlap nem okoz neki nehézséget....Vigyek be neki én nagycsoportosoknak valót? 

- Miért nem "hozott haza" az első félév során egyetlen dalt vagy verset sem (ami két sornál hosszabb), amit az óvodában tanult? 

- Minek köszönhető, hogy ennyire gyenge volt a karácsonyi műsor? Lásd előző pont!

- Milyen eredményei vannak a középső csoportban elvégzett részleges Difer tesztnek Rékánál?

- PaffKata-Réka kérdés - aktuális helyzet? Kata és Réka kapcsolata az óvónők szemével
- Szétválasztásukra volt a szükség, történt e ilyen téren beavatkozás?

- Ha gondja van Rékának, fordul e segítségért az óvónénikhez, beszél e hozzájuk, mennyire nyílt meg?
- Jellemző e, hogy nem alszik ebéd után?
- Igaz lehet e, hogy azért nem tud ebéd után aludni, mert az óvónénik élénken beszélgetnek?

- Mennyire vesz részt a foglalkozásokon Réka? Sikerül bevonni, lekötni?

- Torna óra tapasztalatai?

- Rossz dolgok, negatívumok? Bizonyára vannak. Csak őszintén!

- Miért mondja azt többek között Réka, hogy a óvónénik verik az egyik kisfiút az oviban? Igaz ez? Segítsetek, hogy megértsem!

- Milyen hatása van D. kisfiú kezelhetetlen viselkedésének a csoportra, Rékára? Azt már tudom, hogy az óvónénik idegeire milyen hatással van....

- Hogy lehet az, hogy egy vadonatúj, 1 éve felújított óvodában olyan a fűtési rendszer, hogy az ablakok állandóan nyitva vannak a csoportszobában? Olyan rossz nézni ezt a pazarlást....


- Kéréseim: 

•  ha lehet, a gyerekek ne nézzenek az oviban egész estés mesefilmeket laptopon (Jégkorszak 1, Táncoló talpak 1) Ugye nem követték végig egyik filmet sem?
• nem szerencsés azt mondogatni PaffKata szüleinek, milyen jó hatással van a Réka a Katára. 
• ha lehetne kevésbé feszült és idegbeteg légkört létesíteni a csoportban, az jó lenne.
• gyermek lelket a középpontba helyezni 
• gyerekre nem ráförmedni, szépen, türelmesen, kedvesen beszélni velük...és egyéb "mission impossible", "falra borsó, le borsó" óhajsóhaj...
• ünnepekre, hagyományokra nagyobb hangsúlyt helyezni....

- Végül zárójelben és halkan: Kit kell lefizetni Kihez kell fordulni hátszélért, ha azt szeretném, hogy Zalán ősszel a kisebbségben szegény vagy -mentes csoportban kezdje az óvodát??? (elméleti kérdés, mert persze hátszelünk az nincs....)

Mütyűrös

Kiindult a dolog 1-2 éve egy pirosra festett fonott kosárból. Aztán azt kinőtte Réka. Következett egy Ikeás barna doboz. Amikor az is túlcsordult a csentre-bentréktől, egy nagy, piros dobozba költözött a mindenkori kedvenc Mütyűr készlet.

Hétvégén Obiban járva felmértem, milyen lehetőségeket kínálnak ágy alatti tárolásra (mert már ott is játék van, a kinőtt ruhák kisebbségbe kényszerülnek) , túl a cipzáros zsákokon. Nem sokra jutottam, ám vesztemre Réka belebotlott egy cicás, kerekeken guruló, méretes ládaszerűségbe. Nem vesszük meg! - Vegyük meg! - Neeeem vesszük meg! - Kérlek, anya! - Nem, nem! Apa elájul, ha meglátja az árát. - Vááááááá! Vegyük meg, kérlek! Annyira cuki cicák vannak rajta! - úgy potyogtak a könnyei, alig győzte törölni. És mert következetes és tökös anyuka vagyok, naná, hogy megvettük végül. Mert befért az ágya alá.

Itthon aztán Réka seperc alatt elrendezte mütyűrkéit a dobozban. Van itt minden, kisautó, parfüm, csajos táska, karkötő, színes ceruza, plüss kutya, legós majom, körömkefe, Filly pónik, furulya, korona és varázspálca, fél pár fülbevaló, hajráf......Vadonat új doboz, és máris túl vagyunk az 50%-os kihasználtságon.