Ápdét

Még két nap karácsonyig.

Röviden, mert Rékát ebéd után elhoztam az oviból.

1) Bár azt terveztem, hogy ma már nem lesz ovi Rékának, ő este közölte némifokú megdöbbenésemre: utolsó napon is óhajt oviba menni. Igen, az összevont csoportba is, mert saját óvónéni lesz. Szóval prüszkölhetek és szemem forgathatom az óvodára egyre sűrűbben, az megnyugtató, hogy legalább ő szereti. :)

2) Megvan a kacsaaaaa!!! Az uram egyetlen elejtett mondatával elvette az étvágyam, hogy "tápos, hájas cucc"-nak nevezte, ledegradálta az én finom madaramat, de azért is finom lesz! :)

3) Karácsonyfánk holnap lesz, megígérte Tibi. 

4) Kitört a téli szünet!!! Jeeee! Két hét itthon! Megkönnyebbüléssel csuktam be az óvoda kapuját magunk mögött. Szerintem Zalán is nagyon boldog, hogy két hétig nem rángatom magammal naponta kétszer oviba és vissza.

5) Kisült tegnap a zserbó is. Igen csodálkozom magamon, mert nem ez a jellemző rám, de játszi könnyedséggel dobom össze egyik tepsi finomságot sütit a másik után. Ez arcpirítóan nagyképűen hangzik, de mit csináljak, ha így van. IDÉN így van. Hogy tompítsak a dolgokon azért bevallom, a zserbó nem lett tökéletes....

6) Anyu tegnap galád módon felhívott csak hogy közölje, elkészült a töltött káposzta. Két verzió van, fűszeres és kevésbé fűszeres. Ez merénylet volt a részéről, mert keddig semmiképpen nem férek a kedvenc eledelem közelébe. Szóval csak némán nyeltem a nyálam....

7) Tesómmal megbeszéltük, hogy kedden anyuéknál találkozunk, a terített asztal körül. Alig várom!

8) Még néhány ajándék hiányzik, két napunk van rá, hogy beszerezzük.

9) Tibi bejelentette, hogy Szenteste is dolgozik, legalábbis ami a délelőttök illeti. Ez van!

10) Szerdán megvolt az ovis karácsonyi műsor is. Külön bejegyzést szántam neki, de egyrészt nem lesz rá időm és januárra elfelejtem, mit akartam írni, másrészt olyan gyenge volt és olyan pipa voltam, amikor hazafelé szedelőzködtünk, hogy nem is igen van miről írnom.

11) Az óvónénik+dadusok idén sem kaptam tőlünk karácsonyra ajándékot. Eszem ágában sincs "beállni a sorba". Majd esetleg ped. napra. Esetleg.

12) Hááát, a nagytakarítás...a gyengém....Azzal szerencsém van, Réka múlt heti bulijára megcsináltam, amit szerettem volna. A többi meg nem számít.

13) Megyek összpontosítani és ajándékokra fókuszálni, hogy tényleg megvan e mindenkinek minden. És ami hiányzik az vajon tényleg hiányzik e vagy csak elfelejtettem, hogy azt már megvettem?? 

14) Hogy ne 13 legyen: vár rám két köbméternyi vasalnivaló...szép estém lesz....

15) Hogy ne lehangoló legyen az utolsó pont: Ma úgy volt, hogy világvége lesz. Még van a napból kb. 6 óra hátra. Remélem, nem hiába készülök ennyit erre a karácsonyra. :) 

Készülődés avagy Advent 2012

Minap az ovi felé tartva megvilágosodtam, hogy az egész évből az Adventet szeretem a legjobban. Ott a Mikulás, Réka szülinapja, a sok-sok sütögetés, készülődés, Jézuska várás, mézeskalács sütés, ajándék kifundálása, beszerzése, forralt bor ivás, meleg cserépkályha mellett didergés (de még ez is tök jó) , ha van hó, akkor az is.....ésatöbbiésatöbbi. 

Hogy állunk 3-4 nappal karácsony előtt?

1) A harmadik-féle adventi süti is elkészült tegnap (azaz tegnapelőtt) este. Lekváros linzer, szívecskés. Megközelítően így néz ki: 

Ha előre tudom, hogy ennyire hosszadalmas lesz a kiszaggatása, sütése, talán inkább éjszaka vágok neki...hát legalább volt időm átgondolni az egész életem. :) És szerencsém is volt, Tibi már hét órára hazaért, így volt aki megfürdesse, megetesse a gyerekeket. Amíg Meridát néztünk a tévében, össze is ragasztottam lekvárral a linzer karikákat. Lett egy öt literes kacsasütő üvegedénnyi, asszem, kitart karácsony másnapjáig. Ami a legjobb az egészben, hogy a gyerekeknek is ízlik!!! Nem nagy sütisek, úgyhogy ez nagy megkönnyebbülés.

2) A kacsa, amit sütni szeretnék Szenteste vacsorára még sehol nincs. Talán még (remélem....) le sem vágták??? Úgy volt, hogy Tibi szerzi be nekem a piactér melletti baromfi boltból a gusztusos combokat, ami neki úgyis útba esik....csak aztán kiborult idegileg, amikor a hétvégi nagybevásárlásnak összesen, mindent beleszámolva és mindössszesen negyvenezer forintot ott hagytunk a pénztárnál....és mérgében megtagadta a kacsabeszerzést. Hogy majd együnk vajas kenyeret karácsonykor, az olcsóbb. (Azt nem tudja, hogy Lurpak vajat eszünk, esznek a gyerekek, ami nem is olyan bazi olcsó). Később megenyhült, de kacsát még mindig nem vett és ma már szerda van. Kezdek ideges lenni. 

Update: Tegnap karácsonyi ovis műsor után beugrottunk az Interspar-ba kacsa kutató missziónk részeként, ahol egy pelyhes bajszú eladó srác közölte, hogy nincs....de lesz. Lehet, hogy csirkét eszünk szenteste bacon-nel és füstölt sajttal, mint tavaly???

3) A hókifli  sajnos elfogyott.....

4) Az Adventi vásárra még nem volt alkalmunk kimenni......Idő híján. Bár jut eszeme, tegnap simán beszoríthattuk volna a napirendünkbe, de nekem csak a kacsa járt az eszemben. Talán szombaton. Pedig elszürcsölnék szívesen egy kis forralt bort, csámcsognék egy kis töki pomposon/kemencés lepényen....A gyerekek korcsolyázó mutatványa a lefagyott járdákon talán idén elmarad, de így sem unatkoznának.

5) Fenyőfánk természetesen még nincs. Az lenne a sokkolóan meglepő, ha volna. Hétvégén azért remélem, ehhez a ponthoz is pipát tehetek majd.

6) Anyu nem tudja eldönteni, idén mit kérjen tesóméktól (minden évben kér és kap ágyneműt, idén tőlem) úgyhogy úgy döntött, jó lesz neki egy x összeg is készpénzben. Ami azért vicces egy picit, mert anyu is pénzt ad tesóméknak egy csinos fehér borítékban. Cserebere...boldog karácsonyt!

7) Apu idén is penészes sajtokat és pálinkát kap karácsonyra. Azt mondja, ő márciusban tölti a nyolcvanat, semmi másra nincs szüksége. Azért beszereztem neki két meleg inget, kánikulában is abban jár az utóbbi években, ráfér.

8) Tegnap este megérkezett a futár a Marbushka féle társasjátékos csomaggal. Sajnos csak az egyik megrendelt játékot tudta szállítani a kreativjatek.hu, de sebaj. 

9) Van egy viszkető érzés a gyomorszájam környékén, hogy még...még...még egy kis ajándékot a gyerekeknek...Igyekszem leküzdeni. Talán még 1-3 apróság belefér, egy-egy tégely gyurma, egy csomag matrica (mert a minap Réka zokogva jött hozzám, hogy Zalán, az álnok, letépte a kiskacsás matricát az ágy támlájáról....pedig annyira nagyon cuki volt...brühhhühüüüü...) Meglátjuk, mennyire lesz energiám. 

10) Feltűnt, hogy idén még nem jártam súlyosan zsúfolt üzletben, ahol vásárlási lázban szenvedő honfitársaim szaladgálnak lihegve, sok-sok csomaggal a hónuk alatt. Interspar: üres, Tesco: mérsékelten terhelt, játékoknál van némi dugó...üzletközpont: csönd és hullaszag...

11) Tesóm hívott fel két napja idegesen, hogy mi a bánatot vegyen a gyerekeknek???? Ezt pont egy héttel azután kérdezte, hogy ünnepélyesen bejelentette, idén másképp lesz, szeretné kiélvezni a karácsonyi bevásárlást, egész héten nincs semmi más dolga, mint készülődni, úgyhogy idén nem mi vesszük meg az ajikat az ő nevükben, hanem meglepi lesz az egész. Hát nem szupi? Végül - miután fél órát egyeztettünk kb. telefonon - egy póni királynőt választott Rékának (talán Celesia a neve? Réka tudná megmondani.) Hogy Zalánnak mit talált, az tényleg meglepetés lesz még nekem is.

12) Zalán születése óta először ismét van adventi koszorúnk. Imádom! De mert zsugori vagyok, a gyertyákat nem gyújtottuk meg rajta egyik vasárnap sem, így jó lesz jövőre is. Van elég illatgyertya itthon, Tiszát lehet velük rekeszteni, azokat égetjük. És így a lakástűzre is kisebb talán az esélyünk.

13) Réka szeme előtt egyik lepel hullik le a másik után. Tavaly kiderült (állítólag én mondtam el neki, de nekem nem rémlik ilyesmi) hogy az adventi naptárba ÉN teszem az apró ajándékokat és nem csak úgy odateremtődnek. Idén már azt is tudja Réka, hogy a fát Apa hozza az árusoktól és nem a Jézuska hozza. 

14) Tegnap rájöttem, hogy nem is a mákdarálóval kell a diót darálni, hanem a robotgép késes egységével. Ma rájöttem, hogy nem is daráltam a mákdarálóval diót soha. Hogy holnap vagy valaha rájövök é, mivel szoktam diót darálni, nem tudom.

Ovis fotók

Tegnap este Tiborom meglepően hamar, nem sokkal 22 óra után hazaesett az irodájából.(azt mondta előzőleg a telefonban, hogy hajnalig ne is várjam) Vacsorázott, tortáztunk, beszélgettünk, hallgattuk, ahogy a gyerekek a szomszéd szobában alvást nem tettetnek....aztán egyszer csak eszembe jutott, hogy délután Marika dadus kezembe nyomta az elkészült Réci képeket. Előhalásztam a könyvespolc magasából....Hát nagyon nem tetszettek Tibinek. Erőltetett mosoly, ovis szandál az ünneplő cipő helyett (tudnillik, fotózás előtt nem vette fel a ruhához az odakészített csillivilli cipőcskét, ami pedig tökéletesen ment volna a ruhájához...Amikor elmesélte, gondolkodtam, hogy keresztbe nyeljem le vagy hosszában...de már úgyis késő volt) és mindkét képen kancsalnak tűnik a leányzó...és még ezért kemény 900 Ft/szettet is fizettem....

Szerintem annyira nem rosszak, inkább közepesnek mondanám. Vacilláltam, hogy nem rendelek egyet sem a hat elkészült mini változtból, de mégiscsak karácsonyi képek, profi képek, csini ruha....Nem tudtam otthagyni őket. Ki tudja, mikor tudunk ilyet összeeszkábálni a mi fánk alatt, itthon Rékuról és annak mennyi vér és veríték, idegbaj, kitépett haj és elpocsékolt idő lesz az ára. Az igaz, hogy a mi képeinken őszinte a mosolya, kacaja...már ha egyáltalán hagyja, hogy fotózzuk, de nem hibáztatom a fotóst, sem az óvónénit. Idén így sikerült.

A tavalyi képhez képest pedig igenis határozott a fejlődés. Ott sorozatban nem is néz a fényképezőgépbe Réci, vagy ha mégis, tuti, hogy beharapja az ajkát az utolsó utáni pillanatban...de mosolyogni még véletlenül sem mosolyogna. 

Tavaly - képkeretestül fotóztam, bocsesz...

Ovis kép - karácsony - 2012

Ovis szandálban lakkcipő helyett....

A képek minőségéért elnézést kérek, digitális formában nem kaptunk képeket sajnos.

És közben észrevétlenül átröppentem a 500. bejegyzésen! Hurrá, hurrá! Minden rendszeres nyomonkövetőnknek nyálas Zalánpuszit, édes RékaCicapuszit és egy ölelést küldök, annak aki igényt tart rá. :) 

2012.12.12

Az utóbbi időben Réka újra velem alszik éjszakánként. Szorosan hozzám bújva, fülembe szuszogva. Arrébb megyek, jön utánam, odébb fordulok, ő is fordul. Ha éppen nem együtt térünk nyugovóra, mint például a dolgos hétköznapokon, akkor az éjszaka valamely szakaszában vándorol át hozzánk. Egy pillanatra megtorpan az ágy végénél, felméri, hol akad számára egy zsebkendőnyi hely, igyekszik kivenni a sötétben, hol lehetek én, majd bebújik fürgén a takaróm alá és már alszik is, mintha mi sem történt volna. 

Szerda éjjel, amikor a születésnapja volt, úgy aludt el, hogy átöleltem, a bal vállamon nyugodott a fejecskéje. Feküdtem a hátamon, tűnődőn, a sötétbe bámulva, hirtelen belém villant az első közös éjszakánk. Ahogy ugyanebben a pózban pihentünk a kórházi ágyban, az ablak mellett. Én annyira gyenge voltam a rengeteg belőlem eltávozó vérnek köszönhetően (plusz a pihentető kis vajúdásom és szülés), hogy felkelni nem mertem, hogy a kis plexi kocsijába tegyem éjszakára az alig 6-7 órás Rékát. Aki egyébként egyet sem nyikkant, aludt, mint a mormota. És ez igaz volt a teljes kórházi benntartózkodásunkra is. Nyitott szemmel nem igen láttam őkelmét, csak már itthon. 

Gyakorlatilag egész éjszaka szopizott, rám csatlakozott, hol egyik ciciből, hol a másikból. Mivel felülni sem igen volt erőm illetve féltem, hogy elárasztom a vörös Niagarával a lepedőt, ezért az alaposan becsomagolt pici babámat úgymond szinte átgörgettem magamon egyik bimbótól a másikig, egyik tejforrástól a másikig. Nem panaszkodott vagy tiltakozott szegényke. Imádkoztam buzgón, hogy nehogy valaki meglásson és hívja a Gyermekvédelmet. Aztán ahogy ereszkedett ránk az éjszaka, erre egyre kevesebb esély volt.

Hajnalban a csecsemősök műszakot váltottak. Félálomban hallottam, ahogy informálja egyikőjük a másikat arról, hogy Baba ügyesen szopizik, egész éjjel hol az Anyuka egyik, hol a másik oldalán volt felllelhető a gyerek....

Szóval ott feküdtem lehunyt szemmel az öt éves szuszmákoló Elsőszülőttemmel a karomban és míg mindenki más aludt, ünnepelt a szívem-lelkem, teljes díszbe vágta magát. Az járt a fejemben, hogy ez a kislány olyan nagyon szeret engem, és én őt, kötődik hozzám, hogy ha csak erre gondolok, szinte elfacsarodik a szívem és érzem ennek súlyát, értékét és felelősségét egyszerre. 

Éljen az öt éves fennállásunk! Remélem, mindig jól kijövünk majd, sosem távolodunk el egymástól és megmarad köztünk ez a mérhetetlen nagy szeretet.

Ama zsúrról - 2. rész

Most, hogy ebéd helyett lopva benyomtam egy emberes szeletet Réci tegnapi csokitortájából , kellőképpen megelégedve a dolgok állásával talán befejezhetem azt, amit még a zsúrról szerettem volna írni. Első volt és talán nem az utolsó, emlékezetes marad, jó élmény.

Szombaton, a zsúr délelőttjén a gyerekek valahogy nem bírtak magukkal. Egyik sem. Délre nem csak a hajam állt égnek, de a cérnám is elszakadt. Egy egész kötélnyi. Seperc alatt megszegtem azon, még advent előtt tett fogadalmamat, hogy gyerekkel nem ordítunk, hangunk sem emeljük fel, szelídek vagyunk és békések. És nem csak azért, mert ha a folyosón játszom a fába szorult férget, még a kapunál is hallják a szomszéd nénik és juj, mit gondolnak. 

Rékába nem tudom, mi ütött, de egyik nyafi követte a másikat, úgy viselkedett, mint egy felturbózott Borsóhercegnő. Ha hatszázszor nem kértem, hogy öltözzön fel, pakoljon el, csináljon, legyen szíves ezt vagy azt, akkor egyszer sem. Hogy mit viseljen a zsúron, az külön tortúra volt. Amit én javasoltam, még véletlenül sem tetszett neki, pedig nem báli ruhát kerestünk, csak hétköznapi játszóst. Végül nem tudom, hogy egyeztünk meg, azt hiszem, Réka unta el a saját válogatósságát.

Fél négy magasságában átvitorláztunk a kutyahideg, szeles városon és megérkeztünk a játszóházba, immáron tortástul. Természetesen ebéd után egyik gyerek sem aludt, ekkorra mindkét gyermek fáradt volt, viszont az izgalom dolgozott bennük és a kedvük is egész virágos volt. A játszóházban Andit találtuk, akit még az életben nem láttam, addig csak telefonon egyeztettünk. Rátörtem az ajtót, hogy mi volnánk az ünnepeltek, megérkeztünk, mire csodálkozva annyit mondott, hogy négy órára várt bennünket....nem mennénk el valamerre 15:50-ig, neki még sok dolga van??? Hááát....de, okés. Csak kipakoljuk a tortát, innivalókat, rágcsákat, azt lehet? Lehet. 

Nekem szokatlan volt, hogy nem kellett/lehetett segítenem a szervezkedésben, dekorációban, terítésben. Kicsit tétlen szemlélődő, vendég lettem a saját lányom szülinapján. Ami végül is igaz, a játszóház rendezte a zsúrt és vállalta a szervezés minden feladatát és nyűgjét, nekem semmi más dolgom nem volt, mint könnyes szemmel figyelni és dokumentálni csemetém boldogságát. Mégis fura volt, hogy mindent Andi vezényelt le. Persze ha nagyon nem tetszett volna valami, kinyithattam a számat, de ilyen igazából nem volt.

A 16 fős meghívotti mezőnyből végül 10 fő futott be az "regisztrációnál" (ünnepelttel és kistesóval együtt), a többiek otthon lábadoztak valamiből, ami nem tudom, mi volt, de   valamennyiüknek ugyanaz volt a baja. A gyerekeknek nem kellett kétszer mondani, eldobtak kaszát kapát, sálat, sapkát, némelyik még a szoknyáját is az anyukája kezében hagyta és birtokba vették a játszóház mászókás, csúszdás felét. Rutinos öreg róka zsúrozók ők, kb. ugyanaz a banda verődik össze szülinapokon, esetleg a pasasok felállása változik.

Mindeközben az ügyeskezű Andi elkezdett dolgozni Réka arcán arcfestésileg. Meg is lepődtem, mert váltótársa Emese szülinapján úgy pingálta ki a gyerekeket, mintha az én kézügyességem költözött volna belé. De Andi hozzá képest egy Picasso, egy sminkmester, nagymester. 

Én nem is néztem az órát, valószínűleg percek alatt eljött aztán a fél hat, amikor ünnepélyesen beegyensúlyoztam a tortával az asztalhoz ültetett bandához.  Hát persze, hogy meg voltam hatva, naná, hogy fátyolos volt a tekintetem. De senki nem látta, csak a gyertyák világítottak a sötétben (no meg a többi üzlet kirakata a játszóház körül). Réka ült az asztalfőn, kis koronával a fején. A torta sajnos senkinek nem ízlett, még nekem sem igazán. Sem gesztenyét, sem tejszínhabot nem látott, úgyhogy ha legközelebb gesztenyetorta jut eszembe, majd magam sütök egyet. Andi megvigasztalt, hogy nem több, sem kevesebb nem fogyott belőle, mint általában szokás, a zsúrokon csak látványelem a torta, senkit sem izgat igazából az íze. 

Ezek után következett az ajándékok átadása. Ez fura volt, mert Réka csak átvette a szépen csomagolt meglepetéseket, begyűjtött két puszit, mint egy gép, majd maga mögé halmozta azokat Andi kérésére. Egyelőre nem nézhette meg őket. Nem is bánta, merthogy következett a játék. Számomra ez volt a zsúr legjobb része és szerintem a gyerekek is nagyon élvezték. Három játék volt:
1) kóla, fanta, sprite (vezényszavakra ide vagy oda szökdécselni vagy éppen terpeszbe ugrani egy padlóra tett kötél mellett)
2) szintén vezényszavakra bizonyos mozdulatokat tenni (balerina: forog, flamenkó: tapsol, bomba: leül, kenguru: ugrál, stb.
3) bingo

Réka ügyes volt mindhárom játékban, mindig ott volt a legjobb háromban, illetve a bingo-t meg is nyerte. Jutalmul egy VIllámMcQueen (vagymi) tányért kapott. 

Játék után még egy kis levezető lufihajtogatás, eszem-iszom-játszom következett, majd a záróra fél 7 után nem sokkal. Az anyukák nyomására míg Andi lufikból katicát és teknőst  facsart ki, Réka óvatosan és finom úrilány módjára kibontotta az ajándékokat is. Ahogy mindennek vége lett, elköszöntek a vendégek is, megkérdeztem Rékát, jól érezte e magát és hogy neki mi tetszett a legjobban a buliból. Azt felelte, hogy az ajándékok. 

Ahogy beültünk az autóba, nagyon csodálkoztam magamon. Hulllllla fáradtnak éreztem magam, ha amolyan jólesően is. Hogy mitől, nem igen tudni, mert sem arcot nem festettem, sem nem igen csináltam semmit túl azon, hogy kergettem a gyerekeket, ki kér inni, hol a pohara, megmutatni, hol a vécé és ilyesmi.

Ám a napnak nem volt még vége. Réka kitalálta, hogy ha már kapott x összeget a szülinapjára M. mamától, szeretné ő maga kiválasztani az ajándékát, mégpedig a Müllerben. Ja és most és azonnal. Olyan határozottan és nagylányosan kérte mindezt, hogy csak lestem. Máris itt tartunk?.... Végül nagyjából hét órától zárásig ott múlattuk az időnket kettesben. A fiúk a kocsiban hortyogtak. Átnéztük nagyjából az ÖSSZES játékot, leszámítva a bébicuccokat. Réka - átlendülvén a csalódáson, hogy Lego Friends állatkórház nem maradt a polcokon - egy Lego Friends kávéházat választott (szerencsére akciós volt) és egy Polly Pocket mütyűrt (szintén akciósan, van érzéke a gyereknek.) Ez utóbbi ugyan szerintem egy hetet sem ér meg nálunk hiánytalanul (három pár fél centis cipőcske van benne, szinte nagyító kell hozzá), de nem érdekes. Ahogy a pénztárhoz indultunk a zsákmánnyal, Réci képe sugárzott a boldogságtól, ami kárpótol a nemmeglepi ajándékozással kapcsolatban. 

A Müllerből hazafelé addig simogattam Réci kezét, hogy az bealudt, mély pihentető álomba merül. Fel sem ébredt reggelig. Az arcára festett pillangó egy részét így csak akkor tudtuk lemosni....

Reggel, ahogy beléptünk a nappaliba, minden olyan volt, mint karácsony első napjának reggelén, leszámítva, hogy sehol nem volt a karácsonyfa. Ahol az ajándékok szoktak sorakozni, ott most a Réci által begyűjtött ajándékhalom pislogott. És persze azonnal mindennel játszani kellett, egyikkel a másik után. Közben a tévében valami cseh mesefilm ment, ami meg gyerekkorom karácsony körüli matinéit idézte fel....Réci, aki csak mostanában nyitott ablakot magában az igazi klasszikus mesékre (hercegnők, boszorkányok, tündérek, átkok, gonoszság, jóság, királyfi, libapásztorlány, gonosz mostoha és a társai) szintén nagyon élvezte. Kicsit csodálkozott, miért vágták le a királylány legpompásabb lovát és ha már, akkor miért volt az jó, hogy a fejét kitűzték a kapu fölé? Valamint az normális e, hogy a ló feje levágás után is tud magyarul beszélni....ezeken úgy eltűnődött, de ennyi. 

Ennyit a zsúrról, az egyéb szülinapi megemlékezésekről majd máskor. 

....Jó ez az Advent, no, élvezem minden percét.