2012. december 12., szerda

Ama zsúrról - 1. rész

Csütörtök este telefonált a Kata anyukája (nem a Paff, a másik), hogy leánykája lázas, megy a hasa, kiütései vannak....szóval sajnos kizárt, hogy el tudnának jönni a szombati Réci bulira. Amíg beszéltem az anyukával, sajnálkoztam egy sort illetve jobbulást kívántam Katának, Réka folyton folyvást nyaggatott. Hogy kiazkiazkiaaaaz a telefonban???...Mama? Apa??? Még szerencse, hogy csak türelemre intettem, nem láttam el kellő mennyiségű információval, mert ahogy letettem a telefont, így szólt nagy lazán.
- R. Katáék nem jönnek? Aaaaaz nem baj!

Pénteken este Emese anyukájának nevét láttam meg a mobilom kijelzőjén megjelenni. 
Egyből tudtam, mit fog mondani, Emese is beteg, lemondják a zsúrt. Hhhhhhh....eddig az volt a félelmem, hogy a 16 meghívottból mindenki eljön (tesókkel együtt rúgott ennyire a létszám), most hirtelen átestem a ló túlsó oldalára és máris láttam, ahogy ketten kergetik a lufikat a játszóházban mindössze, Réka és Zalán. Egy kiadós, tökös kis hányós-fosós vírus sok mindenre képes. Aztán PaffKata anyukája és még páran megnyugtattak, hogy alig várják a holnap négyórát, hápersze, hogy ott lesznek. Itt megnyugodtam és hátradőltem...Minden rendben lesz, minden szuper lesz. Egy élmény!

Csak aztán pár perccel később Zalán egy elvileg számára elérhetetlen polcról megbillentette Réka gyöngyös dobozát, amelyen nem szokott fedél lenni. Minek az? Ötezer  darab kettő-négy milliméteres gyöngy hullott alá trópusi esőszerűen. Elmondanám, hogy megállt az élet ott és akkor pár másodpercre. Zalán lélegzetvisszafojtva várta, mi rosszabb pottyanhat még a fejére a gyöngyökön túl, Réka és Tibi...nos ők nem tudom, mire gondoltak a vészjósló csendben, de én egészen biztosan küszködtem egy minimális agyvérzéssel. Emlékszem, amikor Dalma unokatesó Rékára hagyta eme gyöngy készletét, azon morfondíroztam, hogy csak soha ne kelljen sehonnan összetakarítani a cuccot. És hogy most legalább öt évig a dobozhoz sem nyúlhat senki....Erre tessék. Szerintem még a kiköltözésünkkor is szembejön velünk pár száz mini gyöngyöcske.....Elhaló hangon mindenkit kiküldtem a nappaliból, térdre ereszkedve beletörődtem sorsomba és szembe néztem a gyöngy tengerrel. 

 Réka még kétségbeesetten visszakiabált, ahogy Tibi kifelé terelte:
- Kérlek, anya, ne porszívóval! Ne porszívóvaaaal!!!!

Szóval ilyen idegállapotban voltam a buli előestéjén.

2012. december 11., kedd

Ötödik






Tizedike

Tegnap, ahogy a kezemről igyekeztem lemosni a mézeskalács tészta hozzám igen ragaszkodó részét a konyhai csapnál, hirtelen belém villant, hogy öt éve pont ugyanezen a napon sütöttem Advent idején a mézeskalácsot. Mintha tegnap lett volna, ahogy csalódottságomban (1) az ártatlan tésztán adom ki a mérgem és közben anyuéknak telefonálok, hogy ne izguljanak, itt mostanában nem lesz baba, a doki is megmondta és magam is úgy érzem. Én már örökké terhes maradok én kész.....

 Másnap, kedden, álló nap keményedett a pocak, furán éreztem magam, nem értettem a jeleket. Azért kisütöttem jó néhány tepsi mézeskalácsot. Sőt, még a zabpelyhes-csokis keksz ötlete is csábítónak tűnt, szerdára azt tűztem ki célként. Persze ez csak terv maradt. Hajnalban elfolyt ama bizonyos víz és reggel szülni indultunk azon a szép decemberi napon. 

Már kisült a mézes idén is. Eképpen készült:

(1) Minden jel arra mutatott, hogy Réka 38 hétnél tovább nem marad odabenn. Ezen a hétfői napon a Dokim meggondolta magát és úgy vélte, szülésnek semmi jele....Én pedig már nagyon türelmetlen voltam.

2012. december 7., péntek

Ajjjjjhhh, anya!

Rékáék Mikulásos műsorral kedveskedtek a Tesco dolgozók gyerekeinek, eképpen meghálálva a tőlük kapott Mikulás csomagot (és a szüleik munkaadójának az egész éves támogatást....)  Ne kérdezzétek, mi ez!

- Mit vettél fel a műsorra? - ez voltam én.
- Harisnyát és blúzt. - ez meg Réka.
- Melyiket?
- A fehéret és a selyemharisnyát (nylon még neki selyem)
- És szoknya?
- Szoknya???
- Melyik szoknya volt rajtad? 
- Az nem volt rajtam....
- Hogyhogy?...
- Hát....óvó néni azt mondta, "fehér blúz, fehér harisnya"
- És te nem vettél fel szoknyát?
- Ajjjjhhh, anya. - forgatja a szemeit.
- Szóval melyik szoknya volt rajtad?
- Mondom, hogy az nem kellett.
- Szóval te magadra kaptad az ünneplő fehér blúzod, felcibáltad magadra a harisnyát és úgy libegtél be a műsorra???? Szoknya nélkül? 
- Ajjjjh, anya!....
-...ésésés....óvó néni nem szólt rád?
- Anyaaaaa! - szeme mint a ringlispíl.
- Tessék!
- .... Legging az volt rajtam. 
- ...Micsodaaa? Az apróvirágos, amiben aludtál ebéd után??? Aminek a múltkor megstoppoltam a térdét? - elhaló a hangom, tuti elsápadtam.
- Ajjhh....anya! - azzal ott hagy a lány.

A kamrában matatok, amikor odabújik hozzám, akár egy kis cicus.
- A kék szoknya volt rajtam, amelyiken az eprek vannak. Csak vicceltem, hehe!

Hahaha....megszakadok a nevetéstől! :)

2012. december 6., csütörtök

Mikulás

Reggel, ahogy kipattant a szemem, az volt az első gondolatom, hogy ÚÚÚÚristen, azonnal, villámsebesen bele kell pakolnom a gyerekek csizmájába a csomagokat. Még a végén felébrednek és szomorúan tapasztalják, hogy nem kaptak semmit. Kicsit túllihegtem a dolgot, csemetéim egyáltalán nem arról híresek, hogy hajnali - számukra az - hét órakor frissen és fiatalosan kiugranának az ágyból (ahhoz egy matracba épített kilövő egység is elengedhetetlen volna). Kizárni azért nem lehetett a lehetetlent, így legelső utam a kamrába vezetett, előkapartam a hűtő tetejéről a gondosan összeválogatott csomagot és a csizmákba helyeztem. Akkor jutott eszembe, hogy sem az áhított nyalókát, sem gumicukrot nem tettem bele, pedig ez a kettő a kedvencük, de már késő volt.

Az ébredés minden reggel egy hosszabb folyamat nálunk. Első lépés: transzfer a nappali kanapéjára, a fejükre mindig takarót húznak. Ekkor még alszanak. Második: tévé bekapcs - Thomas megy rendszerint. Harmadik: erre fél szemmel már ébren vannak: öltözködés harisnya és hosszú ujjú felső szintjén. Majd következik a reggeli, ahol szerintem  maguknál is vannak. Kb. felismernek engem, tudják a saját nevüket, ilyenek.

Réka széles vigyorral a képén nyugtázta (még a Dórás takaró alatt volt mindene, ami az orra alatt található), hogy jó kislány volt hát idén is, kapott a Mikulástól csomagot.
- De jó, nem vette észre, hogy nem is volt tiszta!  - örvendezett. (Enni nem ettem volna a talpáról, de én legalább igyekeztem. Zalán lábbelije külön történet, a pasas véletlenül kutyakakába lépett az oviból hazafelé jövet. Ami ráragadt, azt sűrű és könnyes öklendezések közepette, hosszasan vakartam le a talpáról. Vááááá! ) Zalán nem jött izgalomba, aludt békésen, amíg fel nem öltöztettem. Hagytam, hagy vegye észre maga, mi van a csimmájában, bár végül a meglepetés ereje annyira nem jött be. A reggeliző asztalnál ült Zazim, amikor Réka magához vette a saját csomagját és számba vette, mi pottyant idén bele. Zalán kutatóan kereste a csizmáját az ablakban, mert lehajtotta a fejét és némán pityeregni kezdett keservesen, anyaszívet marcangolón. Amolyan Bogyó módra, aki szintén nem találta meg a Mikulás csomagját, mert nem látott el a másik ablakig. :) 

Gyorsan megöleltem, megszeretgettem, hogy pislogjon csak ide, hát tényleg nem volna semmi abban a jó kis csizmában???? Örült persze ő is, újra fülig ért a szája, bár még a könnyei peregtek. Megkezdődött hát a Nagy Bontogatás, melynek során egyre másra örömmel felmutatták, mit találtak és azt fűzték hozzá:
- Ebből neked is adok majd, anya! - jól esett, na. Kinder Bueno vagy kókusz golyó, mindet szeretem.


Úton az oviba, az egyik piros lámpánál találkoztunk egy Mikulással, aki vállalkozás szinten űzheti ilyentájt a szakmát. Egy puttonyos (nem Mikulásos, sima)  autóban ült, mobilszám díszelgett a járgány oldalán és a szöveg ("Házhoz jön a Mikulás") A ruhája és szakálla a helyén volt. Még integetett is nekünk, bár a gyerekek nem voltak hajlandóak vissza integetni. Réka inkább azt kérdezte:
- Ez az igazi??? A Mikulás nem szánnal jár??? 

Azóta pár Mikulás már megfordult a képernyőn a tévében a reggeli műsorok során, Zalán folyton azt tudakolja nagy töprengőn.
- Ez igazi, anya??? Ez az igazi?


Ma reggeli helyzet





A vidám leltár





Zalánról ez volt a legjobb kép, ami készült