Még szép, hogy esett az eső, ahogy kiléptünk a kapun. Amilyen lilásfekete színben pompázott az ég egész nap....Nem vártam semmi egyebet. Mondjuk, szakadhatott is volna, és akkor az esernyőt elegánsan napernyőként használó Réka bőrig ázott volna, mint a kutya....de így is morogtam éppen eléggé. Hogy miért nem vezetek én aktívan autót?? Miért? Hogyhogy nem vagyok képes volán mögé ülni?? Most el tudnánk gurulni az 500 méterre levő rendelőig, viszonylag szárazon. És a kritikán aluli minőségű járdán nem kapna szerencsétlen Zalán agyrázkódást az úton. Persze a kérdés erősssssen hipotetikus volt, mivel ama 1 db négykerekű járgány, ami a mi tulajdonunk, éppen a Jóuram szolgálataiban állt ma délután. Szóval mir egal, ahogy az angol mondja, hehe....
A rendelőhöz érve elhessentettem egy kisebbségi suhancot a babakocsi feljárótól, amin aztán félúton reménytelenül elakadt a kocsi, szóval izomból kellett felemelnem az a pille 30 kilót + táskák. Nem baj. A bejárati ajtóhoz érve félve kukucskáltam be a váróba, a hétfőnek nagyon rossz híre van mifelénk, rendelőileg, de nem volt tömegnyomor, máris fellélegeztem.
Hogy az én gyerekeim tök egészségesek, de az egyik mindenképpen, az nagyon hamar kiderült. Minden gyerek (MINDEN EGYES!!!) nyugodtan és csendben ült a fenekén az anyukája/apukája/nagyapja/nagyanyja oldalán. Tudták, hogy kell viselkedni. Csakis az enyémek művelték a következőket:
- pelenkázó asztalok alatt barlangi hadjárat lefolytatása oda és vissza, oda és vissza vég nélkül
- ugyanez hason kúszva és négykézláb
- eljátszani, hogy ők valójában bazári majmok
- eljátszani, hogy ők valójában bazári majmok
- visítva fel és alá rohangálás
- látványos műesések kivitelezése
- négykézláb mászkálás a doktor néni ajtaja előtt közvetlenül (Zalán)
- látványos műesések kivitelezése
- négykézláb mászkálás a doktor néni ajtaja előtt közvetlenül (Zalán)
- idegen (beteg) gyerekekkel cimborálás
- idegen vírusok és baktériumok bekebelezése
- játék rendőrautó nyom nélküle elvesztése (vagy elnyelte a föld vagy ellopták, de nélküle jöttünk haza, az biztos)
- "nincsmeg" csatakiáltással felháborodott cirkálás a váróteremben
- asztalok, székek húzigálása (melyik lehet a legesleghangosabb???)
- csak ketten voltak rosszcsontok, de mintha legalább négyen lettek volna
Egyetlen egyet nem csináltak:
- nyugodtan ültek mellettem és békésen várták, hogy sorra kerüljünk
X idő múltán sorra kerültünk. Átadtuk a doktornéninek az ajándékba készített rajzot (ami a tükör alá, kézmosó fölé nyomban kiragasztásra került és Réka roppant boldog volt, hogy örömet okozott a régen látott doktor néninek.) A vizsgálatok során kiderült, hogy Rékunak kutya baja nincs. A köhögésért, a rémes hangúért, nem a mellkasa a felelős, és ez volt a lényeg. Kaptunk valami izlandi zuzmó löttyre receptet és pár tippet, amiből már mindet bevetettem a gyógyulás érdekében. Oviba is mehetne Réka, de a már említett fojtó köhögés miatt kihagyjuk a hetet. Jobb lesz az mindenkinek.
A gyógyszertárban persze otthagytam egy laza 3000 Ft-ot három doboz orvosságért. A gyerekek itt is hozták a formájukat, majdnem szétszedték a patikát, de nem érdekes. Addig jó, míg elevenek, akkor biztosan nem betegek. Gyógyszertárnak búcsút intvén a bejáraton túl egy roppant feldúlt fiú összeomlásának lehettünk tanúi a gyerekekkel. Éppen akkor vette észre, hogy amíg ő két percre beugrott a patikába, le nem lakatolt mountain bike-ja, a szinte vadiúj, akaratán kívül új tulajra lelt. Tanácstalanul tekintgettünk a gyerekekkel jobbra és balra, de persze a tolvaj már messze járt a vaksötétben. És még én fontolgattam, hogy Zalánt kint hagyom a babakocsiban a patika előtt...(na jó, nem fontolgattam.)
És most ennyi, mert nyaggat a "nagybeteg", hogy menjek, játsszak vele és az imádott Filly póni bandával, úgyhogy már itt sem vagyok.
