2012. augusztus 31., péntek

Maradj még, nyár!

A kánikulának örömmel a szívemben búcsút intettem, ha sosem tér vissza, az sem lenne baj, de a nyárba még kapaszkodom egy ideig és marasztalnám. Jut eszembe, befejezetlen maradt a nyaralásos beszámolóm. Semmi lényeges nem maradt le, mondjuk....

Utolsó előtti nap pancsoltunk egy jót Lellén, a homokos parton. Meleg volt, de nem kánikula, strandoltak elegen, de semmi tömegnyomor. Pirult vállamat eleinte úgy próbáltam óvni, hogy nem vetkőztem fürdőruháig. (Ez az önbizalmamnak is jót tett. Átmenetileg nem szerettem volna vakond módra, a föld alatt utat fúrni magamnak a mélyvízig, hogy senki ne lásson...) Egy idő után viszont igen melegem volt a sötét pólóban, ki  is lógtam a sorból, hát nem érdekelt semmi többé. Egyébként is ki néz rám?  Jöhetett a vállamra, hátamra a dupla adag napolaj. Itt támadt némi vita köztem és Tibi között, mert szerinte a napolaj direkte arra jó, hogy barnuljon az ember, a naptej az, ami védi a bőrt a nemkívánatos leégés ellen....de nem igazán győzött meg. 

Meg sem lepődtünk, amikor zárás előtt kb. egy órával feltámadt a szél, sűrű viharfelhők gyülekeztek az égen, melyek végül kiürítették a strandot teljesen.



Zalánnak kellett 3-4 nap, mire megszokta, megszerette a vizet




Ama bizonyos felhők


Réka egyrészes fürdőruhában barnult le, igen. De.... honnan tudod???


 A nagy erejű szélből  eső nem lett egyáltalán, csak ijesztgette az ártatlan strandolókat. Aznap szintén együtt játszott PaffKata és Réka. Ahogy elköszöntünk a parkolóban, elszorult a szívem, ahogy a két madárka csak ácsorgott egymás mellett, egyik sem mozdult sem jobbra, sem balra, mint akik nem akarják hallani, mit mondnak nekik a felnőttek. Maradtak szorosan egymás mellett, hogy majd csak történik valami, és együtt maradhatnak. Olyan nagyon helyesek voltak. Persze a tomboló szél egy idő után mindenkit a saját autója irányába terelt.

Utolsó nap szabad strandra látogattunk, főtt kukoricát rágcsáltunk, megmártóztunk a habokban, búcsúztunk a Balatontól, majd szomorkásan hazafelé indultunk. Ennyi volt hát a nyaralás 2012-ben.

Ahogy augusztus ránk köszöntött, majd 1-2 hét le is pergett belőle, mondogattam Rékának nagy könnyedén, hogy bizony hamarosan kezdődik az ovi. Olyankor nagy szemekkel nézett rám, majd annyit kérdezett.
- Az még nagyon soká lesz, ugye? Nagyon soká...
A héten aztán elintéznivalóm akadt az oviban, egy reggel beugrottunk a hiányos (11 fős) Manó csoportba pár percre. Az óvónéni nagy szeretettel fogadta Rékát és PaffKatával is hamar egymásra találtak. Mire észbe kaptam, mindkét gyerekem a fák alatt szőlőzgetett a pléden, a többi gyerekkel, teljes harmóniában. Tőlük akár el is párologhattam volna....Szerencsére ordítás és hiszti nélkül sikerült távoznom, méltósággal, mindkét gyerekkel a sarkamban. Igaz, Réka szeme könnyben úszott, szája lefelé görbült. Innestől fogva a fenti kérdése eképpen módosult:
- Mikor lesz már hétfő? Holnap hétfő lesz, nem? Lesz ovi? 
Megkönnyebbülten hátradőltem (képletesen), habkönnyű óvoda kezdésre számítok. 


2012. augusztus 30., csütörtök

Zalán mondta

Zalán elsétál a vécé előtt.
- Jaaaaaj, de ügyes vagy, Apa!!!! - szól be elragadtatással. Tovább sétál, még mindig fülig ér a szája, amikor beér hozzám a hálóba.
- Apa pisil. - tájékoztat.

---

Még ágyban fekve lustálkodunk Tibivel, ahogy diskurálunk, valahogy elhagyja a számat a "buta" szó. Zalán gyorsan reagál, hirtelen felbukkan üstöke az ágy mögül:
- Buta aki mondja!!! - durcás kép, csücsör száj. Agresszív kismalac arcberendezés....

---

Felnéz a függönytartóra:
- Óooo, sok pici lakat! - (csipeszek)

---




---

Állunk egymás mellett az ablakban, várjuk a kukás autó érkeztét izgatottan, nyakunk nyújtogatva. Zalán egyszer csak felém fordul, néz, néz, aztán megszólal.
- Kiszedem fikuszt orrodból! (fikusz nálunk nem szobanövény, hanem cucc az orrban)
- Micsoda???? Teljesen száraz az orrom....
- Kiszedem, naaa, kicsit! - kérlel két mutató ujját magasba emelve.
Menekültem papír zsebkendőért, ő meg kergetett.

---

- Anya..... - járul elém a játszótéren.
- Hintázni akarok.
- Jó! Gyere!
- Nem ott! - és mutat a szőnyegporolás céljából felállított monstrumra, ahol a nagyobbacska lányok szoktak artistáskodni.
- Na neeem, az neked túl magas.
- De, picit.
- Nem, itt a hinta, ott a mászóka.
- Picit!
- Nem.
- Akkor....nagyon!

---

- Zalán, de szép fiú vagy te! - bókolnak neki sokan.
- Nem, én OKOS fiú vagyok!- vágja rá olykor, ha olyanja van.

----

Rékával veszekednek a kisautókon. Réka mindet akarja, Zalán csak a sajátjait.
- Meg sem érdemled őket! -veti oda neki mérgében.

---

Vacsoraasztalnál:
- Nem kell szörp, bor kell!
- Bor??? - lenyomom a szokásos "tenemisihatszbort" szöveget, de Zalán kitart. Sőt, már az asztalt csapkodja, könny szivárog a szeméből és azt hajtogatja:
- Bor kell, bor, bor, booor!- hogy örülne a védőnő, ha látná....
Végül, beérte ribizli szörppel is. 

---

Reggel beül az etetőszékbe.
- Anya, kérek szépen vacsorát!
Befejezi a reggelit:
- Naon finyom volt! - azzal kitornássza magát előbb az asztal alá, majd mellé.
- Hová mész? A nappaliba? Menjek én is? - érdeklődöm.
- Nem, te maradsz! - fordul meg határozottan a padlóra mutatva.
Pedig nincs is kutyánk...

---

Amit mindig félre értek.
- Csak pisi van benne! - sosem tudom, hogy a pelenkájáról beszél vagy a poharáról.

---

- Én okos fiú vagyok, Réka okos lány. - szögezi le Zalán.
- És én is okos vagyok? - kérdezem viccesen.
- Hááát.....- töpreng hosszan - igen... - böki ki végül bizonytalanul. 
Tiborom évekkel ezelőtt megállapította, még amikor Dalma keresztlányom úgy vélte, hogy nekem bajszom van, hogy a gyerekek aztán őszinték....

ÚJAK:

Betérünk a kisboltba, kifogyván minden iható folyadékból idehaza. 
- Milyen innivalót vegyünk? - fordulok az aprónéphez. Mire Zalán habozás nélkül:
- Sört, sört, sört! - azzal egy pillanat alatt a söröket rejtő hűtőpulthoz ugrik.

***




2012. augusztus 29., szerda

Az én ideális óvodám

Még mindig nem írtam meg az ovis értékelést az elmúlt "tanévről"...Lehet, hogy nem is fogom. Illetve rögzíthetném a jó dolgokat és némely nem annyira jót, de nem lenne teljes a kép. És persze, ami még fontosabb, igaz sem lenne, úgy, ahogy leírtam. Hmm...mennyire más most nyíltan leírni mindent, hogy tudom, még legalább 4 évünk van ebben az oviban. Mindenesetre mosogatás közben azon tűnődtem, milyen is az az ovi, amit valamikor megálmodtam Rékának? Mikor még nem ismertem a "magyar valóságot"? Valami ilyesmi. 

Nem fontossági sorrendben

- az óvoda tényleg óv. Biztonságos környezetet jelent a szülő és a csemete számára egyaránt
- bizonyos foglalkozások (tánc, nyelvoktatás) a napirendbe épülnek, nem 4 óra után kezdődnek
- kellőképpen megemlékeznek a nemzeti és vallási ünnepekről egyaránt, hetekkel korábban készülnek rá, beszélnek róla, rajzolnak, alkotnak az adott ünneppel kapcsolatban
- max. 15 fősek a csoportok
- jól felszereltek fejlesztő eszközökkel, játékokkal, könyvekkel egyaránt
- heti két tornaóra van (játékos-átmozgatós fajta)
- homogén csoportokkal üzemel
- működése folyamatos, nyárra sem zárt be, egyetlen hétre sem
- ingyenes.....
folyamatosan két óvónő vezényel egy csoportot (nem váltott műszakkal)
- mesterséges anyagokban szegény (uram bocsá, mentes), tápláló, egészséges kosztot biztosítanak a gyerekeknek
- nincs szülinapi tortázás (nem tilos, csak nem divat)
- a szülők összetartó egy banda
- a szülőknek eszük ágába sincs beteg gyereküket az oviba vinni
- a szülők érdeklődők, szülői értekezleteken, fogadó órákon megjelennek, fizetni valójukkal nem maradnak le
 szociális, érzelmi, intellektuális fejlesztés ugyanolyan hangsúlyt kap (mármint a gyerekeknél, bár talán a szülőkre is ráférne :)) 
- az óvónők kedvesek, segítőkészek, jól képzettek, hivatásukat nagyon szeretik, türelmük végtelen (és havi fizetésük, juttatásuk is elégedettségükre van...)
- van dadus is, legalább egy per csoport, 8 órás állása van az óvodánál
- bőven van lehetőség sétára, kirándulásokra az óvoda keretében és nem csak nagycsoportban
- sok a barkácsolás, festés, rajzolás, éneklés, táncolás is a szabad játék mellett
- szóval nem szabad játékból áll áma nap, minden nap, 3 éven át...
- az udvari foglalkozás sem csak a szabad játékot jelentik, az óvónők nem csupán felügyelő szerepet töltenek be
- a gyerekek fejlesztése differenciáltan, egyénre szabottan zajlik (nem csak elméletben ám, tényleg)
- az ovit hatalmas, árnyas park veszi körül, ahol fedett a homokozó és jól felszerelt a játszótér. Úszómedence is szép volna, jó volna...
- az óvoda berendezése, bútorzata, infrastruktúrája újszerű
- higiéniája kifogástalan, különös tekintettel a mosdókra
- bármilyen kiegészítő foglalkozásra van szükség (logopédia, gyógytorna, pszihomókus stb.) az helyben megoldható, más óvodába, intézménybe nem szükséges elvinni a gyerekeket
- rendszeresen járnak úszni az év során (nem kötelező, lehetőség csak), hetente egyszer
- kellőképpen felkészítik a gyerekeket az iskolára (nagycsoport = pre-school?) 
És talán a legfontosabb:
- a gyerekek (különös tekintettel az enyémre) imádnak ebbe az óvodába járni, boldogok és kiegyensúlyozottak. 

És hogy ebből hány illik a mi ovinkra, mint önkormányzati működtetésű, azaz nem magán ovira? Hááát....

2012. augusztus 28., kedd

Sár-ga-láá-búúú....


Mulatós

Ahogy elnéztem őket,  a két becsiccsentett libára emlékeztettek egy picit (Vuk). Persze gyermekeim semmilyen szeszesitalt nem fogyasztottak egyáltalán....

2012. augusztus 27., hétfő