2012. július 24., kedd

Július 24

 


Réka 2009. július 24-én - éppen hogy még "egyke"-ként. :)  Mekkorát nőtt azóta! Hihetetlen...


2010. július 24-én már Zalán gőgicsélt a kiságyban. 


Ezen a képen látszik is belőle valami....


Egy évvel később, 2011. július 22-én....(24-én érdemben nem készült semmilyen fotó)


Jó, hogy van ez a kép, mert eme csinos kertésznadrág soha többet nem látta Rékát testközelből....Nem érdekes....

És hopp, megint elreppent egy év, 2012. július 22-én készült az utolsó négy kép L. és M. mamánál.













2012. július 20., péntek

26. hófordulóra

Ami tegnap volt, sőt, mindjárt évfél, úgyhogy mondhatni, tegnapelőtt.....Lassan túl sok lesz  Zalánomnak ezekből a hónapokból, elsikkadunk egy-egy hóforduló felett. Most mégis írok róla pár mondatot, mert kedvem van hozzá.





- igazi gentleman. Egyik leggyakrabban használt szava a "bocsi" és "bocsánat". Nem véletlenül. Hallom, ha orrba vág szándékosan egy könyvvel, vagy ha véletlenül áthajt a lábamon a motorjával. 
- Sűrűn kap bókokat ismerősöktől, idegenektől, hogy milyen jóképű
- Beceneve Zali, Zazi, Zalán....vagy ami a számra jön. Cumihuszár, Petyókirály, Haramia, nyuszipuszi....
- cumi-elvonó projekt "bedőlt", így hát újra cumizik. Kizárólag alváshoz. Most már tényleg!
- továbbra is fél az utcán szél által görgetett nylon zacskóktól, szatyroktól. Ha zizegnek közben, totál para van.
- este lámpafénynél alszik el, a sötétben majrézik, hogy "félek, anya, fééélek..."
- szól, ha éhes vagy szomjas. "Anya, éhes vagyok, kérek husit, krumplit és tojást is...."
- éppen a 17. fogát növeszti. Tudom, mert ma, cirka fél év után először betekintést engedett a szájüregébe.
- Olykor hajnali négykor felriaszt, hogy ÉHES. 
- "Légyszi, anyaaaa" - kéri és az anyai szívem lucskosra olvad szépen lassan....
- mondtam már, hogy tízig könnyedén elszámol?
- bőre illata finom, édes, mint egy habos sütemény. Leszámítva a lábacskáját.
- Rékával ellentétben nem eszi meg a nyers krumplit. Anyjafia.
- "Ott a bili, belepisilhetsz!"- szólok én. - "Most nem kell."- feleli MINDIG. 
- Apás, apás és apás
- Elhagyjuk lassan a babakocsit. Jól esik nélküle bandukolni, még ha kicsit fura is. Csemetéim motoron száguldoznak előttem, mögöttem, körülöttem, akárhová is megyünk gyalogszerrel. 
- leghosszabb szava a "Tiszavirághíd"
. merthogy nővére megfertőzte és ő is rajong a hídért, nagyon
- szokott vécébe kakálni, ha van kedve. De egyelőre nincs. Pisilni meg aztán végképp.
- előfordul, hogy Réka némely ruháját magára akarja venni és pörögni benne. Annyira még nem aggódom....
- rühelli a töltött paprikát
- a csigavonalat bárhol, bármin kiszúrja
- "Tádámmm!" - mondja, ha valami produkcióra készül. Idegen a hangzása, nemszeretem szó, de tőle még ez is aranyos. 
- "nemtádám" viszont mást jelent: nem tudom. 
- nem marakodnak annyit Rékával, mint gondoltam, hogy fognak a nyári szünet idején
- amikor alszik, pont úgy fest, mint 4  hetes korában....persze nem, de mégis.
- újabban Erikának szólít. Kellett nekem elárulni neki, hogy hívnak
- Szerinte ő Zalán és három éves
- nem eszik, inkább csak csipeget
- Sokszor csak én értem, mit mond. Nálam jobban már csak Réka profi ZalánMagyarból
- mániája, hogy csak ő kapcsolhatja ki a tévét. Ha más merészeli, ő újra be-, majd kikapcsolja....
- a MacisTakarója két helyen foszlásnak indult
- szerepjátékok felé nyitott. Ma orvososat játszottunk, én voltam a lázas beteg. Megvizsgált, majd kérdésemre, hogy mi a bajom, azt felelte: "hát, nem tudom...semmi." Majd egy adag kéjjel adott egy bazi nagy injekciót.
- külön érzéke van ahhoz, hogy összetörjön dolgokat (még mindig)
- Igen rendszerető fajta, motorozás után mindig a helyére pakolja a motorját
- bármilyen házimunkában lelkesen a segedelmemre siet ("én is segítek!"- felkiáltással.)
- homokozóban dobálja, szórja a homokot a haramiája....a legváratlanabb helyzetekben
- nagyon szereti a meséket, Kippkopp, Boribon, Peppa a kedvencei. A kifejezetten pasis mesék még nem kötik le (Thomas, Bob, Pat)
- már nem fél a hintán, imádja
- legalább olyan ügyesen üli meg a motorját, mint Réka
- nem rajzol semmit, de firkálni szeret. Főleg a falakra....
- hiszti szélén imbolyogva könnyen megnyugtatható (ellenben Rékával)
- imádja a szilvát
- és szinte minden zöldséget és gyümölcsöt
- úton útfélen köszön mindenkinek
- beszédstílusa hol a bushmanok kattogó fordulatait idézi, hol az Üvegtigris Sanyiját. Mindkettő megmosolyogtató.
- szerelmem iránta továbbra is lángoló

2012. július 17., kedd

Cumi????

Szombat este, kezében kettő darab cumival láttam Zalánomat a hálószoba felé tartani. Erre világosan emlékszem, az egyik "világítós" volt, a másik nem. Itt azonban elveszítettem a fonalat. Nem csoda, mással voltunk éppen elfoglalva. Délután feldobta a bakancsot a mosógép, ami enyhén (totálisan) megrázott bennünket. Mármint szerencsére nem konkrétan a mosógép, áramilag, hanem a lehetőség, hogy talán egy vadi újat kell vennünk. Ahogy Zalán harmadjára is elköszönt tőlünk és jóéjszakát kívántunk neki, akkor éppen az Electrolux és az AEG között vacilláltunk mély gyászban. A mosógép a sokadik műszaki kütyü, ami mostanában megadni látszik magát házunk táján. Kinyiffant a kávédaráló-mákdaráló, gyengélkedik a DVD lejátszó, elromlott a rádió, nincs jól a fényképező gépem, költöttünk mostanában az autóra  és Tiborom szinte valamennyi gépére....stb, stb. Több is van, de nem akarok emlékezni.

Zalánnak mostanában gondjai vannak az elalvással esténként, így nem volt meglepő, hogy fél óra múlva visszatántorgott a nappaliba, hogy nem találja a cumiját. Biztos voltam benne, hogy az ágyában van. De nem találtam. Vagy esetleg az ágya mögött/alatt. Nem volt. Akkor a HitvesiÁgyban? Ott sem. Esetleg Rékánál? Negatív. Akkor átmenetileg feladtuk a mosógép beszerző projektet és felderítő alakulatként egy emberként cumi keresésbe fogtunk. Fél óra hasztalan ténfergés után a teljes értetlenség és hitetlenség vett erőt rajtunk. Zalánon pedig az elkeseredés. Macistakaróját a mosógép ejtette délután fogságban, melyből ugyan kiszabadítottuk, de centrifugálás híján nem száradt meg estig. Főleg, hogy el is ázott odakinn némileg a szitáló esőben. 


Szóval ott álltunk, ahol még sosem az elmúlt két évben: se' macis takaró, se' cumi.....Fejünket vakargattuk, jó kis éjszakának néztünk elébe. Zalán azonban, bár nyöszörgött és szomorkodott, nem csapott dobhártyaszaggató hisztit, mint mondjuk Rékától kitelt volna, megérteni látszott, hogy a MacisTakaró csurom víz, a cumi pedig diffundált, mégpedig párosával. Úgyhogy lefeküdtünk aludni. Reggel nyugtalanul ébredt, mintha kereste volna a cumikáját, de csak úgy módjával. Vasárnap estére megszáradt a MacisTakaró, aminek nagyon örült. Cumi még mindig sehol, már beletörődtünk, hogy egyszer majdcsak előkerül, ha kedve lesz...Hétfő délután találtam egy régi cumit a babakocsi egyik zsebében. Nem vertem nagy dobra. Kedd reggel egészen véletlenül a két elcsatangolt Zalán cumibe is belebotlottam Réka bugyijai között a fiókban. Hurráááá! Igaza volt Tibinek, azok a dolgok, melyeket nem tudunk megoldani, megoldódnak maguktól. 


Azonban erről sem tud Apán kívül senki. Mert ha már kibírt Zalánom 2,5 napot cumi nélkül, hátha kibírja a hátralevő egész életét nélküle, hát nem? Megér egy próbát....


UI: A mosógépet megjavította a szerelő kemény 14 000 magyar forint ellenében. Úgyhogy remélem most egy pár évig még nem kell új masinát választani a meglévő helyett. 

2012. július 16., hétfő

Réka ágyon kívül

Zalán és én éppen kedélyesen elcsipegettük vacsorára mindazt, ami az ebédből maradt, amikor Réka felordított a kertből.
- Anyaaaaaaaaaaaaaaaaaaa! - kidugtam a fejem az ablakon, amennyire a szúnyogháló megengedte és megtudakoltam, mit szeretne.
- Dorkáéknál aludhatok ma éjjel?
- Persze, aranyom. - egyeztem bele rögtön nagyvonalúan, gondolkodás nélkül. Mert annak esélyét, hogy Réka "sajátágyon kívül" aludjon nagyjából 0,0000000001 %-ra taksáltam. Tavaly ugyan volt rá precedens, hogy L. mamánál töltött pár napot a lány (majd utána mama 2 hónapon keresztül járni is alig tudott, bár a kettő között elvileg semmilyen összefüggés nincs) de azóta sincs ehhez semmi vonzalma. Az meg hogy a földszinti néninél aludjon, akit ugyan ismer amióta az eszét tudja, de mégsem családtag....Dorkát is szereti, sőt felnéz rá, hisz már 10 éves, igazi nagylány....Nos hát, talán lottóznom kellene.

Réka 10 perc múlva hazaszaladt, hogy összecsomagoljon. Kedvenc könyv, pizsama, papucs, fogkefe, miniatűr pónik, egy váltás ruha repült egy szatyorba. Majd fürödni indult. Illetve szigorúan zuhanyozni, mert Dorka is zuhanyozni szokott. Ahogy végzett, a fürdőszoba úgy nézett ki, mint amit kacsaúsztatóvá akarnak átalakítani, esetleg idővel mocsárrá....de mindegy. Megfürdött átöltözött, fogta a motyóját, ééés már ott sem volt, eltűnt a lépcsőfordulóban. Még mindig enyhe sokkban szóltam utána:
"Őőő...izé...jó legyél ám!"

Egyeztettem a szomszédnénivel amíg a lányok vacsoráztak, felőle nála aludhat Réka, semmi gond, de még mindig nem hiszi, hogy lesz ebből valami. Én azért már gyanakodtam. Réka elég elszánt képet vágott, ez távozásakor kifejezetten feltűnt....
10 órakor elaludt Zalán 3 mesét követően. 11-kor kikapcsoltam a tévét. Fél egykor hazajött Apa a melóból és döbbenten konstatálta, hogy egy gyerek hiányzik a létszámból. Hajnali egy órakor Apa elaludt. Én meg kitelepedtem a nappaliba, mondván, hogy olvasok egy keveset, de inkább a fülem hegyeztem. Mindenféle hangokat hallottam. Rékát utánam sírni, kiabálni, hogy haza akar jönni, rémálmában nyöszörögni. Persze minden csak az én gondolataimban játszódott le, néhány ártatlan tücsöktől eltekintve süketítő volt a péntek éjszakai csönd. Két órakor lekoppant az én szemem is a fáradtságtól. 


A lányok végül reggel 8 után nem sokkal vidáman csicseregve befutottak hozzánk reggelizni. Réka nem nagyon értette, miért ölelgetem úgy és annyira, inkább a kakaója után nyújtogatta a nyakát. Az egész dolog rendkívülisége sem érintette meg túl mélyen, szerinte: 
- Végül is..... csak itt voltam, a földszinten.....
Este, amikor senki sem hallotta bevallotta, hogy azért elalvás előtt egy kicsit hiányoztam neki....

2012. július 12., csütörtök

Réka rajzol - avagy Tiszavirágtól a rejtőzködő Apáig



Kislány sétál a Tiszavirág hídon. A neve Léna vagy Luca, Réka már nem tudja pontosan felidézni. (Imádom, annyira imádom az illusztrációszerű lányalakokat a rajzain....) Időbe telt, míg rájöttem, mik azok a göbök a híd "szárnyain"...pedig hát...egyszerű a válasz...



Tiszavirág híd, Szolnok, kivilágítva

Minap panaszkodtam Rékának, hogy én sajnos nem tudom lerajzolni a kedvenc hídját. Mire ő segítőkészen:
- Akkor figyelj jól ide, hogy rajzolom le én!



Kislány nyulakkal - Vadonatúj, extra méretű rajzfüzetét avatta fel ezzel a rajzzal. 




És ha már odaírta, "Réka", odaírta "Apa", adja magát a jámbor kérdés: 
- No és Apa hol van? 
- Hát benn a házban.

- De szép lufija van a kislánynak! - folytatom.
- Anya, HÁROM lufija van, megtalálod mindet??