2012. július 17., kedd

Cumi????

Szombat este, kezében kettő darab cumival láttam Zalánomat a hálószoba felé tartani. Erre világosan emlékszem, az egyik "világítós" volt, a másik nem. Itt azonban elveszítettem a fonalat. Nem csoda, mással voltunk éppen elfoglalva. Délután feldobta a bakancsot a mosógép, ami enyhén (totálisan) megrázott bennünket. Mármint szerencsére nem konkrétan a mosógép, áramilag, hanem a lehetőség, hogy talán egy vadi újat kell vennünk. Ahogy Zalán harmadjára is elköszönt tőlünk és jóéjszakát kívántunk neki, akkor éppen az Electrolux és az AEG között vacilláltunk mély gyászban. A mosógép a sokadik műszaki kütyü, ami mostanában megadni látszik magát házunk táján. Kinyiffant a kávédaráló-mákdaráló, gyengélkedik a DVD lejátszó, elromlott a rádió, nincs jól a fényképező gépem, költöttünk mostanában az autóra  és Tiborom szinte valamennyi gépére....stb, stb. Több is van, de nem akarok emlékezni.

Zalánnak mostanában gondjai vannak az elalvással esténként, így nem volt meglepő, hogy fél óra múlva visszatántorgott a nappaliba, hogy nem találja a cumiját. Biztos voltam benne, hogy az ágyában van. De nem találtam. Vagy esetleg az ágya mögött/alatt. Nem volt. Akkor a HitvesiÁgyban? Ott sem. Esetleg Rékánál? Negatív. Akkor átmenetileg feladtuk a mosógép beszerző projektet és felderítő alakulatként egy emberként cumi keresésbe fogtunk. Fél óra hasztalan ténfergés után a teljes értetlenség és hitetlenség vett erőt rajtunk. Zalánon pedig az elkeseredés. Macistakaróját a mosógép ejtette délután fogságban, melyből ugyan kiszabadítottuk, de centrifugálás híján nem száradt meg estig. Főleg, hogy el is ázott odakinn némileg a szitáló esőben. 


Szóval ott álltunk, ahol még sosem az elmúlt két évben: se' macis takaró, se' cumi.....Fejünket vakargattuk, jó kis éjszakának néztünk elébe. Zalán azonban, bár nyöszörgött és szomorkodott, nem csapott dobhártyaszaggató hisztit, mint mondjuk Rékától kitelt volna, megérteni látszott, hogy a MacisTakaró csurom víz, a cumi pedig diffundált, mégpedig párosával. Úgyhogy lefeküdtünk aludni. Reggel nyugtalanul ébredt, mintha kereste volna a cumikáját, de csak úgy módjával. Vasárnap estére megszáradt a MacisTakaró, aminek nagyon örült. Cumi még mindig sehol, már beletörődtünk, hogy egyszer majdcsak előkerül, ha kedve lesz...Hétfő délután találtam egy régi cumit a babakocsi egyik zsebében. Nem vertem nagy dobra. Kedd reggel egészen véletlenül a két elcsatangolt Zalán cumibe is belebotlottam Réka bugyijai között a fiókban. Hurráááá! Igaza volt Tibinek, azok a dolgok, melyeket nem tudunk megoldani, megoldódnak maguktól. 


Azonban erről sem tud Apán kívül senki. Mert ha már kibírt Zalánom 2,5 napot cumi nélkül, hátha kibírja a hátralevő egész életét nélküle, hát nem? Megér egy próbát....


UI: A mosógépet megjavította a szerelő kemény 14 000 magyar forint ellenében. Úgyhogy remélem most egy pár évig még nem kell új masinát választani a meglévő helyett. 

2012. július 16., hétfő

Réka ágyon kívül

Zalán és én éppen kedélyesen elcsipegettük vacsorára mindazt, ami az ebédből maradt, amikor Réka felordított a kertből.
- Anyaaaaaaaaaaaaaaaaaaa! - kidugtam a fejem az ablakon, amennyire a szúnyogháló megengedte és megtudakoltam, mit szeretne.
- Dorkáéknál aludhatok ma éjjel?
- Persze, aranyom. - egyeztem bele rögtön nagyvonalúan, gondolkodás nélkül. Mert annak esélyét, hogy Réka "sajátágyon kívül" aludjon nagyjából 0,0000000001 %-ra taksáltam. Tavaly ugyan volt rá precedens, hogy L. mamánál töltött pár napot a lány (majd utána mama 2 hónapon keresztül járni is alig tudott, bár a kettő között elvileg semmilyen összefüggés nincs) de azóta sincs ehhez semmi vonzalma. Az meg hogy a földszinti néninél aludjon, akit ugyan ismer amióta az eszét tudja, de mégsem családtag....Dorkát is szereti, sőt felnéz rá, hisz már 10 éves, igazi nagylány....Nos hát, talán lottóznom kellene.

Réka 10 perc múlva hazaszaladt, hogy összecsomagoljon. Kedvenc könyv, pizsama, papucs, fogkefe, miniatűr pónik, egy váltás ruha repült egy szatyorba. Majd fürödni indult. Illetve szigorúan zuhanyozni, mert Dorka is zuhanyozni szokott. Ahogy végzett, a fürdőszoba úgy nézett ki, mint amit kacsaúsztatóvá akarnak átalakítani, esetleg idővel mocsárrá....de mindegy. Megfürdött átöltözött, fogta a motyóját, ééés már ott sem volt, eltűnt a lépcsőfordulóban. Még mindig enyhe sokkban szóltam utána:
"Őőő...izé...jó legyél ám!"

Egyeztettem a szomszédnénivel amíg a lányok vacsoráztak, felőle nála aludhat Réka, semmi gond, de még mindig nem hiszi, hogy lesz ebből valami. Én azért már gyanakodtam. Réka elég elszánt képet vágott, ez távozásakor kifejezetten feltűnt....
10 órakor elaludt Zalán 3 mesét követően. 11-kor kikapcsoltam a tévét. Fél egykor hazajött Apa a melóból és döbbenten konstatálta, hogy egy gyerek hiányzik a létszámból. Hajnali egy órakor Apa elaludt. Én meg kitelepedtem a nappaliba, mondván, hogy olvasok egy keveset, de inkább a fülem hegyeztem. Mindenféle hangokat hallottam. Rékát utánam sírni, kiabálni, hogy haza akar jönni, rémálmában nyöszörögni. Persze minden csak az én gondolataimban játszódott le, néhány ártatlan tücsöktől eltekintve süketítő volt a péntek éjszakai csönd. Két órakor lekoppant az én szemem is a fáradtságtól. 


A lányok végül reggel 8 után nem sokkal vidáman csicseregve befutottak hozzánk reggelizni. Réka nem nagyon értette, miért ölelgetem úgy és annyira, inkább a kakaója után nyújtogatta a nyakát. Az egész dolog rendkívülisége sem érintette meg túl mélyen, szerinte: 
- Végül is..... csak itt voltam, a földszinten.....
Este, amikor senki sem hallotta bevallotta, hogy azért elalvás előtt egy kicsit hiányoztam neki....

2012. július 12., csütörtök

Réka rajzol - avagy Tiszavirágtól a rejtőzködő Apáig



Kislány sétál a Tiszavirág hídon. A neve Léna vagy Luca, Réka már nem tudja pontosan felidézni. (Imádom, annyira imádom az illusztrációszerű lányalakokat a rajzain....) Időbe telt, míg rájöttem, mik azok a göbök a híd "szárnyain"...pedig hát...egyszerű a válasz...



Tiszavirág híd, Szolnok, kivilágítva

Minap panaszkodtam Rékának, hogy én sajnos nem tudom lerajzolni a kedvenc hídját. Mire ő segítőkészen:
- Akkor figyelj jól ide, hogy rajzolom le én!



Kislány nyulakkal - Vadonatúj, extra méretű rajzfüzetét avatta fel ezzel a rajzzal. 




És ha már odaírta, "Réka", odaírta "Apa", adja magát a jámbor kérdés: 
- No és Apa hol van? 
- Hát benn a házban.

- De szép lufija van a kislánynak! - folytatom.
- Anya, HÁROM lufija van, megtalálod mindet??

2012. július 9., hétfő

Réka mondta - 43. rész

Csúnya rossz vagyok, mert az utóbbi időben túlságosan melegem van ahhoz, hogy Rékám arany mondásait papírra vessem, megörökítsem, elengedtem fülem farkam....Azért akad pár a tarsolyomban. 

"Dolgozzatok, legények, holnap lesz a vásár, kifizetlek benneteket, ha eljön a császár." - kántálja Réka. Egy pillanatra elhallgat, majd rám néz.
- Anya, mi az a "legény"?
- Hát az...tudod...mint Norbi (gyk: unakotesó). Olyan....fiatal férfiember, akinek még nincs felesége... 
- Ó....én azt hittem, az egy állat. - ámul Réci. 

***

Nagyon udvariasan köszön egy mellettünk elhaladó néninek. 
- Csókolom! - alig tipeg a néni hallótávolságon kívülre, Réka odasúgja nekem:
- Ez meg ki volt??????

***

Amióta Réka "olvasta" a telhetetlen hernyócska históriáját, nem győz egyik ámulatból a másikba esni, ha pillangót lát. Vagy közönséges fehér lepkét, mindegy. Sőt azok fiatalabb, kevésbé attraktív változataitól is le van nyűgözve. Talán ez a varázslatos átváltozás kukacból pillangóvá, ez fogta meg a lelkét.... Én magam soha hozzá nem nyúltam volna egy hernyóhoz gyerekkoromban és ez azóta sem sokat változott. Undorodtam tőlük. Réci azonban bármit megfog, pici kukacot, nagy gilisztát, békát, bodobácsot, szinte bármit, ami nem  csíp. 
Egy nap jókora tál meggyet szabadítottam meg a magjától, melynek során óhatatlanul találtam pár hívatlan vendéget is, kukac formájában. Réka persze nem engedte, hogy a kukába dobjam, az ő szavaival élve kinyírjam őket, erről szó sem lehetett. Papírzsebkendőra ültette, lágy hangon duruzsolt hozzájuk, körbevezette őket a lakáson (amit már egy kicsit túlzásnak véltem, mert nehezen tudtam elképzelni, hogy a kukac ténylegesen beköltözzön hozzánk...) Majd egyszer csak így szólt az egyikhez biztató hangon.
- Meglátod, kicsikém....Ha jól belaksz, pillangó lesz belőled! 

***

Egy hete nagyjából megszületett az első álma, amit vidáman csicseregve elmesélt nekem. Az ovis csoportjával strandon jártak, Martfűn. A pancsolóból kiszedték a vízköpő bohócot és kihúzták a partra...nagyon jó buli volt. Az egész Manó csoport jelen volt óvónénistül, dadusostul, mindenestül. Ennyit mesélt.

***

Réka bölcselet:

"Minél többet szül az ember, annál több gyereke lesz...."

***

Döglött gilisztát talál a járdán. Ha nem szisszenek rá egy csattanósat, simán fel is emelné kézzel. Nézi, nézi, majd megszólal:
- Na....anya, ebből már nem lesz pillangó....








2012. július 8., vasárnap

Nyarvogás helyett vinnyogás

Mert még mindig tart a kánikula....


- a konyhában "padlófűtés" van. Pedig soha nem fektettünk csöveket a járólap alá
- már nincs kedvem sütni semmilyen sütit vagy pogácsát. Nem vagyok én mazochista!
- a kamra fala meleg! A hűtő mellett!
- a vécében valósággal forr a levegő. Már nem olvasok a budin ülve. Sietek kifelé, ahogy a szükség engedi.
- sokat megy a klíma nappal és éjjel  egyaránt (26-27 fokra állítva)
- mert a meleg egyébként elviselhetetlen lenne. Már Tibi szerint is, pedig ő bírja, akár egy teve
- Tibi holnap fül-orr-gégészetre megy, nincs rendben a füle. Mert ő sem bírja a klímát.
- nekem mintha kötőhártya-gyulladásom lenne

- ezredjére is megfogadtam, hogy soha többet nem költözünk lapos tető alá, sem tetőtérbe. Inkább ebből a lakásból vigyenek a temetőbe.
- hihetetlen mennyiségű ásványvizet iszunk per nap
- türelmem minimális, sárkány faktor maximális
- vasalás háttérbe szorítva
- pénteken csekkoltam a fűtőtesteket, nem kapcsolta e be tévedésből Zalán. Nem. Nem kapcsolta. 
- már tévét nézni sincs kedvünk
- alig eszünk, nem sok étvágyunk van. Persze hűtött gyümölcs és jégkrém aaaaz jöhet.
- strandra sem merészkedtünk a fül- és szemnyavalya miatt
- gyerekek ellenbe pancsoltak mamánál a medencében
- előtte, közben és utána Papa-féle barackot toltak az arcukba, nem is számoltam mennyit
- átszoktunk az éjszakai bevásárlásra
- rászoktunk a késő esti sétákra
- bár 22 után sem hűs az éjszaka egyáltalán
- és a hajnalig tartó film nézésre, csöndes beszélgetésekre, ha nem tudunk aludni
- mindig van itthon 1 üveg citromos sör
- és Tonic is. Érdekes, hogy gyerekkoromban úútáltam az íze miatt.
- életemben nem ettem ennyi fagyit, mint mostanában. Az a Lidl-es, joghurtos, kispoharas az nagyon finom!
- újra ráfanyalodtam és kiolvastam a "Harry Potter and the Deathly Hallows"-t. Ez Tibi szerint annak a jele, hogy a "mesevilágba" menekülök a hőség elől. 
- remélem, most írtam utoljára a kánikuláról, mert pár napon belül tovavonul, megszűnik, lehűl az idő, vagy valami lesz....