Lemaradt csínyes képek

Zalán, a tojással falat festő.....

A lelkifurdalástól nem volt képes a szemembe lencsébe nézni. 

Zalán, a Ciffes kezű - ezeket a foltokat csak jóval azután vettem észre, hogy feltakarítottam volna a Cif tavat az előszobában.

Ezt csak úgy....az alvó Zalánról. Keresztben már nem fér el az ágyában. Legalábbis nem minden pozícióban. 

A mese néző Réka királylány, avagy azért....ő sem ártatlan bárány.

Szavak szárnyán

Amikor Tiborom betette az ajtót maga mögött a minap és Zalán eképpen rikkantott felé:
- Mit hozstál? - leszűrve az utóbbi pár nap tapasztalatait egyszerre nyilvánítottuk ki férjurammal, hogy Zalánom immáron hivatalosan is BESZÉL. Beszél és beszél és abba sem hagyja. Már el is feledkeztem, milyen szép és emlékezetes időszak ez a kisgyermekes szülők életében, amikor is Szövegláda születik a kis Babanyelvűből. És ezt pont múlt héten, szülinapom hetében következett be, tényleg egyik napról, hétről a másikra. 


Belép a kisboltba és azt mondja:
- Sziasztok!
Majd dolgunk végeztével el is búcsúzik:
- Pápá, szia!
Kap egy kekszet, így szól:
- Köci!
Rálép a lábamra, így vígasztal:
- Bocsi!
Lemarad a motorjával séta közben:
- Várj meg, anyaaaa!
Táncára hívja fel figyelmem:
- Filyelly, anya! 
Peti leette magát a mesekönyvben. Zalán fejét csóválja.
- Ó, jaj, ó jaj....
Sebet lát a lábamon:
- Juj, bibi! Puszi! - és gyógypuszit ad.
Számol is:
- Egy, ketó, hájom, négy, ot, hat, hét, nyóc, kiencs, tíz....
Lehorzsolja a térdét:
- Nagyon fáááj!
Majd két másodperc múlva:
- Nem fáj!
Ha valami érdekeset lát:
- Nézsd csak, anya! :)
Ha üres PET palackot lát:
- Ezs már kuka!
Szeme csillan, ha ebéd után jár egy kis:
- Coki!
Szereti a zöldpaprikát is, mert:
- Nem csíp! - legalábbis a tv-s fajta. 
Mókás mese ér véget a tévében:
- Vicces volt. Ez vicces volt.
Megdézsmálom a sárgadinnye adagját:
- Te ne egyél, anya. Enyém!
Reggel kinyitja pilláit nagy kómásan, máris tudja, mit akar:
- Mesét!
Valami finomat főzök.
- Finyom, anya!
Ha gumicukrot osztok:
- Kéjek sépen!
Ha Apa a garázsba indul:
- Én is megyek! 
Babszemre bök a chilijében:
- Kéka nem...sejeti...
Csinos lány suhan a járdán talpig érő kék ruhában:
- De séééép! - állja el az útját.
Elemzi pelenkája státuszát:
- Nincs kaka, csak pisi. Nincs kaka, pisi van. - ha van kaka, ha nincs.
Sok madár reppen az égre:
- Jó iszten, anya! Nézd, te jó iszten!
Szól nekem, pisis a macis takaró. Jujj, akkor ki kell mosni. - felelem.
- Akkor nem pisis. Csak vizes. - Kimostuk, fél óra alatt megszáradt. 
Gyermek közelíti meg őt a homokozóban:
- Enyém! Azs azs enyém! - mutat a saját játékaira. Csak a miheztartás végett.
Padon ülök a játszótéren, ő a homokozóban:
- Anya, gyeje ide! Anya, gyejeeee!
Hintázás közben:
- Hinta, palintya....kis...tona...ugorj a...nába...zsuppp!
Máskor morog:
- Nem magas...magas. - mutat az égre. Mert megszerette a hintát, szeret repülni.
Reggel felébreszt:
- Szia anya! - húzogatja a szemhéjamat éber állapotba.
Építkezünk:
- Magas váj...naagyon magas. Kékáé is nagy.
Szomszéd macskák a tetőn:
- Nyányáu alcik!
Macis takaróját is megnevezi. Valahogy így:
- Macsitatakó. - talán japánul is tud?
Valamit nem ismer:
- Azs mi azs, anya?
Cumijának beceneve:
- Puci! - vagy Pacsi. Mikor hogy.
Bármi szirénázik a városban:
- Hű...nénóautóóóó....
Kukásautó szorgoskodik az utcánkban. Zalán az erkélyről lekiált:
- Sziasztoksziasztok....sziasztoooook!
Nem találja reggel Rékát az ágyban:
- Kéka? Kéka hol...van?
Nem tudom felbontani a kekszet zacskót:
- Majd én!
Nem találja reggel Apát az ágyban.
- Apa nincs. Dododo...(dolgozik). - mondja szomorúan.
Beazonosíthatatlan tárgyat talál az ebédjében:
- Fúúúúj....neem jó...
Szemembe néz és így szól:
- Szejet....lek!
Este lámpaoltás után:
- Féjek, féjek, anya!
Hogy hívják?
- Kéka!
Hány éves?
- Négy!
Fáj valamire a foga:
- Leksz, fagyi kell! 
Apa késik este, ezt ordítja a telefonba:
- Apa, gyeje máj, hol vagy???


Versel is:


"Kiga biga gyeje ki,
ég a házad....ki
kaps....vajat (tejet minek?)
....is majad."



Pár napja még azt írtam volna, szinte mindent megértek, amit kibök. Az utóbbi napokban azonban rájöttem, messze nem. Olykor Réka fordít nekem, ő még jobban tud Zalánul, mint én. Zalánom jó fiú, áldott türelmes gyerek, párszor türelmesen ismétel, ám ha még mindig fényéveknyire járok a megoldástól, jön a frusztrált arcombakiáltás, hogy hogy lehetek ennyire értetlen?? Tudok én egyáltalán magyarul?? Válaszom pedig egy pironkodó-restelkedő  "jólvanna". Hidd el, én igyekszem, kisfiam....:)

Apahiányból kánikulába

- Hű, de meleg van.... - sóhajtottam fel ma dél körül újra.....nagyjából ezredszer szombat óta.
- Az. Meg lehet dögleni.... - hagyta jóvá Réka, ami üdítően hatott rám, muszáj volt egy jót nevetni rajta. Egy-két percre megint úgy éreztem, hogy van remény, túl élem ezt a kánikulát, nem fogok elpatkolni a melegben.  Amíg nevetni tudok, addig biztos nem. 


A gyerekeken második napja egyetlen szál ruhadarabot nem látni itthon, Zalán is rühelli a pelenkát. Hogy ne adjak rá semmiképpen, tegnap még arra is képes volt, hogy szó nélkül belekakáljon a vécébe és már majd csak a fenéktörlés szükségességéről értesítse anyáját, apáját. 

Melegük van, pogácsát eszegetnek....Merthogy voltam olyan állat, hogy szombaton reggel még pogácsát is sütöttem az engem várhatóan felköszöntőknek....Gondoltam, ennél melegebb már úgysem lehet. Dehonnem! A család többi tagja a hűvös és légkondicionált hálóba menekült előlem. És csak bizonyos finom illatok csalták ki őket. 

Rájöttünk, hogy éjszaka is lehet sétálni vagy éppen egy kört hintázni a játszótéren. De az ügyben is megvilágosodtunk, hogy ha hűsölést keresünk, nem jó ötlet a séta. Még este 11-kor is marha meleg volt, fullasztó. Elkóvályogunk a vasútállomásra vonatnézőbe, Zalán egyik kedvenc helyére a városban. A két gyerek lankadatlan érdkelődéssel figyelte a padon ücsörögve a vonatokat, Réka még le is feküdt egyre, mint egy jólszituált hajléktalan.....Engem nem izgattak a vonatok, ugyanúgy néznek ki, amóta az eszemet tudom, szokás szerint megint a gyerekeken legeltettem anyai szemem. Mígnem két rendőr battyogott arra. Konkrétan egy kocsmából jöttek ki. Ügyet sem vetettek ránk. Ám mivel szúnyogriasztó spray-n, pzs-n és egy kulcscsomón kívül az égadta világon semmi nem volt nálunk és nem tudtuk eldönteni, hogy az még mindig bűn e, hogy nem tudjuk magunkat igazolni okmányokkal, így elhúztunk onnan, követve egy Budapest felé tartó vonatot.


Itthon konstatáltuk, mi lett a foci EB végeredménye, és bár nem szurkoltunk egyik csapatnak sem, együtt örültünk a spanyolokkal. Éjszaka már légkondi mellett aludtunk, nem érdekel, mennyire leszek beteg tőle, nélküle eleve fizikai kín ez a meleg. Régen kívántam ilyet, de most boldoggá tenne, ha egy hetet ugranánk előre az időben. 


Egyébként is....Nehéz hetem volt az elmúlt. Lelkileg, hangulatilag, mindenhogy. Csütörtök este hozta a mélypontot. Pedig szülinapom volt, vagymi. Aznap, valamikor éjfél tájban szólt Tibi, hogy annyi munka van, problémák a gépekkel, nyakán ül a szervizes, hogy haza sem jön egész éjjel, megoldásokat keresve kínlódnak hajnalig. Remek! - gondoltam. A gyerekek nagyon hiányolták az apjukat, (hogy magamról már ne is beszéljek) Zalán is jóval később aludt el, mint szokott, Réka pedig az utolsó pillanatig nem adta fel a reményt, hogy találkozhat az apjával éjnek évadján. Kérve kért, hogy ébresszem fel, amint Apa hazajön, mert meg akarja ölelni.....De egyszer neki is lekoppant a szeme a fáradtságtól, nem úszhatta meg. Hajnalban arra ébredtem, hogy egy nagy kupacban tekergünk mindhárman Apa helyén....


Másnap, pénteken este a gyerekek felváltva bombázták telefonon az apjukat, hogy mikor jön már haza? "Ott vagy még??" " Elindultál már??" "Mikor érsz haza??" - kérdéseket intéztek hozzá, míg az végül este 10 magasságában, fáradtan már, de törve nem hazaérkezett. Vééégre. Egy cserép orchidea és egy doboz is volt a mancsában. Egy FAGYLALTGÉP!!! Egy pillanatig bizonytalanul méregettem a csomagot, hisz hetek óta kinéztem a nekem tetsző példányt és már azon voltam, hogy meg is rendelem, mire kapok egy másik fajtát? 
- Juj, de jóóó! - ugrottam egy nagyot, amikor megláttam Kiszemeltkét a doboz méllyén. - Pont ilyet akartam!! 


A gyerekek természetesen egész hétvégén nem szálltak le az apjukról. Még az egyébként igen anyás Réka is apásba fordult pár napra és Zalán is előszeretettel hurcoltatta a fenekét édösapjukkal, szem elől nem tévesztették akkor sem, ha vécére ment. Ha pedig valami dolga akadt itt vagy ott és egyik lábát már ki is rakta volna óvatosan a küszöbön, nagyhatású siratóasszony kórushoz hasonló óbégatásba csaptak a gyerekek, hogy " APaaa....éniiiiiiis....megyeeeek....ne hagyj iiiiiiit" 


Éjszaka azon méláztam, hogy megint megtanulok valami olyasmit értékelni, ami az enyém.  Mert a mi családunk legalább együtt van. Apa nem hetente, kéthetente, háromhavonta, félévente tér haza, hanem minden este. És ezt most pár napig meg is fogom tudni becsülni. Megfeledkezve a szokásos önsajnálatomról, hogy sokszor milyen nehéz is nekem egyedül, minden segítség nélkül, hisz reggel kb. 6 és este 9 között nincs itthon Tiborom. Akkor este viszont ott szuszogott mellettem, mint 365 estéből 364-szer és ez olyan nagyon boldoggá tett. Hogy mik fel nem dobják az embert!! :) 

Két hét termése...

Avagy Zalán alkot.

1) Fél nagy flakon Cif (ez itt a reklám helye) szétkenése a folyosón egy darab feltörlő szivaccsal. Amíg én békésen teregettem, egész messzire jutott négyzetméterileg. Nosza, loholás a kárelhárításhoz szükséges eszközök után. Ám a gyerekek addig sem tétlenkedtek, fürge sprinteket futottak jobbról balra és balról jobbra, azzal a nyilvánvaló célzattal, hogy minél jobban széthordják a tisztítószert a lakásban. Ez tök jók sikerült nekik. Talán csak az erkélyre nem jutott belőle. Nappaliban és hálóban egyaránt kis méretű lábnyomokat találtam nagy sűrűségben. Amikor alaposabban szemügyre vettem őket, azt is észrevettem, hogy valószínűleg meghemperegtek a cif-ben. Egy gyors zuhany (börtönös vallatós stílusra kell gondolni - csempéhez állítás, langyos vízsugár...majd erősebb vízsugár, gyereksikoltozás, kacagás, még ezt is élvezték a besték.) 

Szigorúan a hitvesi ágyunkra száműztem őket, míg eltűnt a lakásból minden felesleges cif folt. Finoman vért izzadtam, de neeem érdekes...semmi gond. Legalább a folyosó tisztább lett, mint újkorában. Úgyis vendégek jönnek holnap.

2) Meggyes lepény sütöttem a konyhában. Illetve ez nem is lényeg, mert a finomság már régen a sütőben pihent, amikor feltűnt, hogy fiacskám nagyon szorgosan szaladgál valami okból a folyosóra. Majd vissza a konyhába. Megint ki a folyosóra. Azzal az ecsettel, amivel a lepény tetejét kentem meg tojássárgájával. Sőt, ő maga is tojássárgájába mártotta ama ecsetet. Sátáni gyanúm támadt és követtem fürgén cikázó lábait az folyosóra. A falat mázolta a sárga kutyulmánnyal. Ott, ahol korábban zsírkrétával csúnyán elintézte a falat....

Azt már régen megtanultam, hogy Zalán rosszaság dolgában jóval kreatívabb, mint Réka. Persze rossz szándék az nincs benne, dehogy, ártatlanabb ő, mint a maszületett  bárány....de ettől láttam már a tányérján 2 db virsli mellett fél liter ketchup-ot hullámozni, egy ebéd alatt háromszor az asztal alá pottyantani egy nem üres poharat, üveg tisztító folyadékkal hangyákra vadászni, erős paprikába csakazértis beleharapni, clorox-ot vágyni inni, fél tégely arckrémet magára kenni, mosógépet totálisan átprogramozni, mosógépbe fehér ruhák közé piros pólót bedobni és így tovább, tovább és tovább.  

Szóval Zalánra oda kell figyelni. Mert vele soha nem tudni. :)

Megint játék - muzsikás

Ezt a bejegyzést olyan régóta írom és eszkábálom össze, hogy már nem is emlékszem, honnan szedtem??? Mindegy is....


Ki a kedvenc előadód, ha zenéről van szó?
Ákos. Érdekes, mert kamasz koromban ki nem állhattam.....most viszont nagyon tisztelem őt és nagyon szeretem a zenéjét.....és azt is, ahogy látja a világot. Örök példakép. 


Kedvenc előadód kedvenc dala?
Hűűűű...szinte minden dalát szeretem. Amikor babára vágytam a "Mire vagy jó?" szólt itthon max. hangerőn. Amikor szerelmes lettem, az "Ölelj meg újra" zengett lakásszerte....Ami örök kedvenc maradt azonban éveken át az ez.  Mennyit hallgattam annak idején kies leányszobámban magányosan, amikor Tibi után sóvárogtam...:)) 

Melyik koncert volt eddig életed legjobb koncertje? 

Ó, hát az is egy Ákos koncert volt. :) Mekkora hatalmas buli volt, jó ééééég! Így indult. 

Melyik az a dal, amelyik legnagyobb hatással van rád?

Ez már nem Ákos......


Jézus Krisztus Szupersztár - Gethschemane - különösen ahogy Steve Balsamo énekli. Az valami csoda. Lebilincselő, felkavaró. Érdemes meghallgatni!  

Milyen CD-t hallgatsz az autóban?


Rádiót szoktunk hallgatni. Viszont pont egy hete akadtam egy CD-re egész véletlenül az egyik üzletben. Dalok és mondókák vannak rajta gyerekeknek. A kezdetektől az autóban lakik őkelme. 


Kedvenc zenei tehetségkutató műsorod?


A Társulat (2007 - MTV) Nagyon színvonalas műsor volt, tele tehetséges művész palántákkal.  

Kedvenc Euroviziós dalod?

Nem szeretem az Euroviziót....A kérdésre válaszolva: Máig emlegetjük. Alexander Rybak - Fairytale - egyébként 2009-ben ezzel a dallal nyert Norvégiának. Azért is emlékezetes, mert akkoriban már vágytunk egy tesóra Rékának, komolyan vágytunk. És a dalról ez az életérzés is eszembe jut. :)

Kedvenc Euroviziós magyar dalod? 


Magasan ez. 

Ruzsa Magdi: Aprócska blues

És az idei (2012) kedvenc?
- Puskás Peti - Csillagok. 
Érdekes, mert ez senki másnak nem tetszett még, akárkinek említettem ezt a dalt. Engem valahogy mégis megérintett....De persze drukkoltunk a Compact Disco-nak is....majd ahogy vége lett a műsornak, azt kívántuk, bár többet ne is mennénk Eurovizió-ra most pár évig! 

Kedvenc musical-ed?

A "Hair" mindenképpen említést érdemel....már kamasz koromban is odáig voltam érte. Az igaz, nem egészen musical kategória. Örök kedvenc még az "István, a király", mint rockopera....Ami beugrik még: All That Jazz (Mindhalálig zene). Nagyon sokat hallgattam régebben.  

Kedvenc Gyerekdalod?


Halász Judit: Károgós (Somderés :)) 


Kedvenc előadód, ha gyerekekről van szó?


Alma, Alma és Alma.