2012. június 3., vasárnap

RékaÉrtékelő fogadóóra

Kicsit bizonytalan voltam/vagyok, hogy erről készüljön e egy nyilvános poszt vagy nem....Hümhüm...Végül úgy döntöttem, hogy igen, ha már tervezek lepötyögni egy ovi-értékelő bejegyzést, miért is ne írnék egy Réciset is?? Ez is része az egésznek. 


Kezdeném azzal, hogy eredetileg a fogadóórák januárban kezdődtek és március elejével értek véget. Arról szóltak volna (miről másról?), hogy hogyan sikerült a gyerekeknek a beilleszkedés, milyen tapasztalatokat szereztek az eddigiekben az óvónők, szülők egyaránt. Mi sajnos nem kerültünk sorra akkor, sem a következő hónapban, sem a következőben....Mire nagy nehezen sikerült időpontot egyeztetni az óvónénikkel, május lett, annak is a vége, így máris egy komplett "tanév" tapasztalatait beszélhettük át a fogadóórán.

Összességében azt gondolom, az óvónők egy reális, a valóságnak jól megfelelő képet alkottak Réciről....bár a hisztis énjét gondosan csakis itthonra tartogatja. Kicsit megnyugodtam, "hátrább is dőltem". Tény, hogy amióta jól megégettem magam a régi oviban óvónő terén, bizalmatlanabb vagyok velük. Mert nem tudtam, mit csinál ez én drága leánykám napközben huszonharmad magával....azt sem mondhatnám, hogy csak úgy árad az óvónők részéről az információ....Ahhoz pedig, hogy nyugodt szívvel ott hagyjam a gyerekem valahol, kell a bizalom, jó ha van bizalom. Aztán ahogy pörgött a fogadóóra és minél többet meséltek Rékáról, annál jobban megnyugodtam. Mert olyasmiket említettek, olyan dolgokat vettek észre Rékán, amit egy felületes óvónő nem, csak egy érdeklődő és leánykámra (is) odafigyelő.


És hogy hogyan értékelik Rékát? Röviden pontokba szedtem a lényeget. 




- nagyon jó képességű (1), nagycsoportra Manók vezető figurája lehet belőle - ha ő is akarja. 
- gazdag a szókincse, választékosan beszél
- fejlesztendő hiányossága nincs, sőt...túlfejlett...(2) (?)
- kézügyessége kiemelkedő
- érdeklődő, igyekvő, motiválható
- kiegyensúlyozott, nyugodt kislány
- fejlett a humorérzéke, ami az ő korában még ritka. Vicceket, szóvicceket érti, reagál rájuk.
- nyitott, barátságos a többi gyerekkel, agresszió távol áll tőle
- elsősorban lányokkal barátkozik
- a játékokat megossza más gyerekekkel
- nagyon önálló a kezdetekből fogva (öltözködés, evés, tisztálkodás)
- egyre nyitottabb az óvónők felé is, a kezdeti félénkség lassan a múlté
- nagyon érzékeny. Ha rászólnak valami miatt, nem ritka, hogy elsírja magát. És sír, sír olyankor keservesen...
- verstanulásban, éneklésben, körjátékokban szívesen részt vesz
- jó mozgása van, torna órán nagyon ügyes
- játék közben szabályokat betartja, követi
- önbizalma fejlesztendő, erősítendő
- óvodában sosem hisztizik
- nagyon jól épít (mindenféle kockákból bármit)
- egyelőre inkább visszahúzódó (pl. az évzáró műsorban nem vállat versmondást, pedig az egész műsort fújta oda és vissza.), de a mindennapokban elfoglalja a csoportban az őt megillető helyet.




(1) Igazság szerint ezt így nem mondták ki, mármint, hogy nagyon okos, csak körülírták. Az anyai szív értette. :)
(2) Ezt nem tudom, hogy értették és nem is kérdeztem rá.


Értékelték Réka kapcsolatát is a társaival. Ezen a téren ért némi meglepetés, mert az óvónők szerint nagyon nem tesz jót Rékának, hogy az utóbbi időben sokat játszik PaffKatával.....Szerintük a két lány valami két egészen más szinten van (??) és Kata lehúzza Rékát a saját szintjére (???). Ezzel őszintén szólva nem tudtam mit kezdeni. Egyrészt, mert örülünk, hogy Rékának van egy olyan barátja (vagy több), akivel szívesen játszik és jól érzi magát. Másrészt mert én nem tudom egyikőjüket sem bevonni az ilyen-olyan foglalkozásokba, fejlesztésbe, az óvodai meló az óvónők feladata. Harmadrészt, mert azt gondolom, hogy ha akkora óriááási különbség van a lányok között, nem hiszem, hogy sokáig kebelbarátnők maradnak (?). Negyedrészt, mert Réka kedveli Katát. Ötödrészt, mert talán meg kellene mondanom Rékának, hogy inkább a Kírával vagy az Emesével barátkozzon, hiszen azok jóval okosabbak Katánál??? Hatodrészt Réka a múlt hét óta elkezdett önállóan is leírni szavakat, ír a lányka 4,5 évesen, úgyhogy talán mégsem rombolt az IQ-ján annyit ez a Katus. :) 




  


2012. május 30., szerda

Mivel szórakoztunk a hétvégén a gyerekekkel?

Például azzal, hogy neveinkből rímet faragjunk. Született néhány halhatatlan remek, irodalmi Nobel-díj várományos. Most már biztos, hogy koszorús költő leszek. :)

Réka, Réka, Réka...
Gyönyörű szép kis pofika...

Haja ezüst-szőke, szeme kék
Nem láttam ily' szépet sose' még...

vagy - variálván a második sort:

Réka, Réka, Réka
egy nagy véka cékla

Réku, Réci, Réka
Bájos kiscicácska

Réka, Réka, Réka
vállán ül egy béka

Zalán, Zalán, Zalán
Jóképű kis vagány.

Zalán, Zalán, Zalán, Zalán
macistakarót hord hátán

Zalán, Zalán, Zalánka
Nem kell neki a cumika!

vagy

Zali, Zali, Zali
finom ez a sali!

Pedig nem is untuk magunkat betegre. :)

A legjobb az volt, amikor Réka ezt költötte rólam.

Anya, anya, anya
Süti sütő masina.

:)))))))))))

2012. május 29., kedd

Ovis évzáró

Kiscsoportokban idén összevont évzárót és anyák napját tartott az ovink. Nagyjából 3 héttel az eredeti anyák napja után...no comment....Réka idén sem vállalt versmondást vagy szerepelt a dramatizált mesében (A három pillangó), amin egyáltalán nem voltam meglepve, az lett volna az érdekes, ha ez másképp van. Mégis alakított valamit, mégpedig a Napocskát, aki megszárította szegény pórul járt pillangók szárnyait. 



                                                             
Izgatott voltam az ünnepség előtt, első sorban, hogy az úton odafelé ne kapjon el bennünket egy zivatar, hamar el is indultunk, bő fél óra volt még hátra az "előadásig", amikor mi már az öltözőben tébláboltunk Zalánommal. Hát legalább segítettem rendezkedni az óvónéniknek. Másodsorban azon izgultam, hogy vajon Tibi tényleg el tud-e jönni, nem marad le Réka első szerepléséről. A karácsonyira lettem mentünk Zalánnal,  farsangkor pedig Réka sajnos beteg volt. 

Úgy készültem, hogy nem fogom tudni bőgés nélkül megállni az anyák napi verseket és dalokat...sok reményt nem láttam rá. Pláne, hogy már a bevonulásukkor elhomályosodott a tekintetem, pedig még meg sem szólaltak. Az ölemben Zalán ücsörgött, bal kezemben a vele majdnem egy méretű Tiger (Tigris) -t markolásztam, fojtogattam, tekergettem  fogtam. Ettől jött az ihlet, hogy amikor csavargatott a meghatódás, igyekeztem elvonatkoztatni. Jobb híján elképzeltem, ahogy Tiger a farkán ugrálva közlekedik a Micimackóban. Erőssssen erre fókuszáltam és így valahogy szárazon tudtam tartani a képem. 

Szerencsére a műsor első fele nagyon kedves, vidám dalokat, körjátékokat tartalmazott, csak az utolsó 4-5 vers és dal szólt az édesanyáknak. Akkortájt sokat ugrált a lelki szemeim előtt Tigrisünk, szegényke, a farkán.....bájng, bájng, bájng....még Bács Ferenc orgánumát is odaképzeltem. Akárki magyar hangja is volt ő...


Rékára nézni egyébként maga volt a boldogság. Olyan csinos volt, hogy amikor megpillantottam először, olyan érzésem támadt, mint vőlegénynek a menyasszonya láttán. Bátran, hangosan mondta a verset, énekelte a dalokat...lubickolt a közszereplésben, villogtatta az összes fogát, kacagott és nevetett, mint egy mini primadonna. Olyan távolinak tűnt az a félelmem, hogy idén is az ölemből nézi végig, ahogy a többiek évet zárnak, anyákat köszöntenek. 

Átadta nekem és M. mamának papír virágból és szalvéta tartóból álló s.k. készítette ajándékát és én boldogan öleltem magamhoz. De jó nekem, hogy van egy ilyen csodálatos kislányom! 









Réka mondta - 40. rész

- Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel, Réka? 
- Anyuka...és szeretnék magamnak egy Rékát és egy Zalánt....


máskor:


- Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel, Réka?
- Mondjuk, festő...vagy táncosnő.


***


Szupermarketben.
- Ne haragudj, Réka, de ezt a nyakláncot nem veszem meg neked. Egyáltalán nem illik hozzád......ez felnőtteknek való. - itt következett fincsi, vérnyomás emelő "veddmeg-nemveszem" huzavona, melynek végén Réka pulykamérgesen így kiált fel, minden Tesco-ban bóklászó vevő örömére.
- Jó, akkor ha majd 5 éves leszek, visszajövünk ide és megveszem magamnak ezt a láncot. Ugyanezt a láncot. Jó????
Na persze, hiszen 5 évesen már teljesen nagylány lesz....
Egyébként egész csinos jószág volt a lánc....ami azt illeti. Van ízlése a lánynak....


***




- Ez anya esküvői cipője. - mutat Réka fehér topánomra.
- Tényleg? - kérdezi M. mama rácsodálkozva.
- Igen...de te is ott voltál, nem látod??? - méltatlankodik Réka


***

Oviba menet kommentál egy autót.
- Szima sürke....szima sürke....az a szima sürke...khm...az...az a szima sürke. - én már régen váltottam volna, mondjuk "egyszerű szürkére", de leánykámban imponálóan nagy kitartás lakozik. Kb. nyolcadjára kiböki:
- Ssssima szzzürke autó...

***


Valami megcsípi Rékám combját és az brutálisan feldagad. Kenegetjük, borogatjuk, sopánkodom, fejem csóválom...mire Réka:
- Anya, nem baj, mire felnőtt leszek, már biztosan nem lesz ott a csípés...


***


Én: - Zalán, nem tűnik fel, hogy a lábamon állsz? - kérdem halkan, tűnődve, merengőn.
Réka: - Nem hiszem. Szerintem akkor már ordítanál. - szól oda.


***

Óvodába loholunk. Ahogy leérünk a kapuba mindhárman és becsapódik mögöttünk az ajtó, hirtelen megakad a szemem Rékán.
- Te! Nem is mosdottál még ma reggel, igaz? - jajdulok fel.
- ....Nem.....
- ... 
- De anya, én a csipától még nagyon jól látok ám!

***

Euroviziós dalfesztivál megy a tévében, pont lement a magyar dal második fellépőként. Újabb banda következik, majd még egy és még egy...mire Réka türelmetlenül megkérdezi:
- Mikor jön már a Mészáros János ?? 
Lehet, hogy túl sok tehetségkutatót nézünk?!
De nem, az nem lehet, olyan ritkán kerül műsorba egy....

***

Amióta Réka hazajött élete harmadik szülinapi bulijáról, melyet Kamilla tiszteletére ültek meg, azóta Hello Kitty - átmeneti fellángolásként bár, de - megjelent az életünkben.
- Réka, póni mánia után Hello Kitty mánia?? Hogy van ez? - morgok én.
- Anya, neeem, a póni mánia is tart még....a kettő együtt is lehet....sőt, itt a babaház mánia is....
Aha...


***

- Anya, valami ragadozó van a folyosón...
- Tigris vagy oroszlán? - kérdezem, mert éppen vicces kedvemben vagyok.
- Neem, anya....beleragadt a lábam...- felel irritált hangon Réci.
- Jaaa, szóval ragacsos a padló....máris feltörlöm....


***


Rubint Réka jelenik meg a képernyőn, hogy milyen apropóból, bevallom, nem is figyeltem. 
- Anya, ki az a Rudin Réka??? - kérdezi druszája.
Meggyőztem, hogy nincs köze a túró rudihoz egyáltalán.



2012. május 24., csütörtök

Kire ütott ez a gyerek?



Pontosabban, ki üthetett erre a gyerekre? Azaz rám.

Sokan mondják, hogy Zalán tiszta apja és nagyjából fele ennyien úgy vélik, Zalán kiköpött anyja. Ez utóbbiak nem ismerik Tibit, viszont többnyire már gyerekoromban is ismertek engem. Amikor ez a fotó a kezembe került a minap, rájöttem, hogy tényleg hasonlít rám a Zalán gyerek! Ami persze nem sokkoló hír, hiszen én volnék a szülő anyja.....de mégis egyfajta rácsodálkozás volt részemről.

Ami pedig a képet illeti: 

Gyerekkoromban nagyon szerettem egy nálam 4 évvel idősebb lánnyal, Zsuzsival játszani. Ő volt 9, én és még néhány srác a szomszédból nagyjából 5-6? Ez a bugyis-strandlabdás kép az egyik kedvencem gyerekkoromból....Zsuzsiék kertjében készült. Ahol a fás kamrába úgy jártunk, mintha ott titokzatos lényeg élnének (a sünök tényleg be-betértek oda). Zsuzsi apukája asztalos volt, így a kertben nagy halomban állt a faanyag. Abból és méretes nejlon darabokból bunkert vagy sátrat építettünk, mikor mit. De jó is volt! Ha éppen nem volt faanyag és kitiltottak minket a fáskamrából, faforgácsos asztalos műhelyből, képesek voltunk úgy olimpiásat játszani ( repülővel elutazni, szállodában kipakolni, tollas versenyzőként meccseket játszani a világjátékokon) hogy egyetlen segédeszközünk nem volt. Csak a képzeletünkben, de ott annál színesebb és gazdagabb volt a világ. Jó volna, ha az én gyerekeim is tudnának majd olyan élvezettel JÁTSZANI, mint ahogy mi tettük azt annak idején Zsuzsival....