2012. május 29., kedd

Ovis évzáró

Kiscsoportokban idén összevont évzárót és anyák napját tartott az ovink. Nagyjából 3 héttel az eredeti anyák napja után...no comment....Réka idén sem vállalt versmondást vagy szerepelt a dramatizált mesében (A három pillangó), amin egyáltalán nem voltam meglepve, az lett volna az érdekes, ha ez másképp van. Mégis alakított valamit, mégpedig a Napocskát, aki megszárította szegény pórul járt pillangók szárnyait. 



                                                             
Izgatott voltam az ünnepség előtt, első sorban, hogy az úton odafelé ne kapjon el bennünket egy zivatar, hamar el is indultunk, bő fél óra volt még hátra az "előadásig", amikor mi már az öltözőben tébláboltunk Zalánommal. Hát legalább segítettem rendezkedni az óvónéniknek. Másodsorban azon izgultam, hogy vajon Tibi tényleg el tud-e jönni, nem marad le Réka első szerepléséről. A karácsonyira lettem mentünk Zalánnal,  farsangkor pedig Réka sajnos beteg volt. 

Úgy készültem, hogy nem fogom tudni bőgés nélkül megállni az anyák napi verseket és dalokat...sok reményt nem láttam rá. Pláne, hogy már a bevonulásukkor elhomályosodott a tekintetem, pedig még meg sem szólaltak. Az ölemben Zalán ücsörgött, bal kezemben a vele majdnem egy méretű Tiger (Tigris) -t markolásztam, fojtogattam, tekergettem  fogtam. Ettől jött az ihlet, hogy amikor csavargatott a meghatódás, igyekeztem elvonatkoztatni. Jobb híján elképzeltem, ahogy Tiger a farkán ugrálva közlekedik a Micimackóban. Erőssssen erre fókuszáltam és így valahogy szárazon tudtam tartani a képem. 

Szerencsére a műsor első fele nagyon kedves, vidám dalokat, körjátékokat tartalmazott, csak az utolsó 4-5 vers és dal szólt az édesanyáknak. Akkortájt sokat ugrált a lelki szemeim előtt Tigrisünk, szegényke, a farkán.....bájng, bájng, bájng....még Bács Ferenc orgánumát is odaképzeltem. Akárki magyar hangja is volt ő...


Rékára nézni egyébként maga volt a boldogság. Olyan csinos volt, hogy amikor megpillantottam először, olyan érzésem támadt, mint vőlegénynek a menyasszonya láttán. Bátran, hangosan mondta a verset, énekelte a dalokat...lubickolt a közszereplésben, villogtatta az összes fogát, kacagott és nevetett, mint egy mini primadonna. Olyan távolinak tűnt az a félelmem, hogy idén is az ölemből nézi végig, ahogy a többiek évet zárnak, anyákat köszöntenek. 

Átadta nekem és M. mamának papír virágból és szalvéta tartóból álló s.k. készítette ajándékát és én boldogan öleltem magamhoz. De jó nekem, hogy van egy ilyen csodálatos kislányom! 









Réka mondta - 40. rész

- Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel, Réka? 
- Anyuka...és szeretnék magamnak egy Rékát és egy Zalánt....


máskor:


- Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel, Réka?
- Mondjuk, festő...vagy táncosnő.


***


Szupermarketben.
- Ne haragudj, Réka, de ezt a nyakláncot nem veszem meg neked. Egyáltalán nem illik hozzád......ez felnőtteknek való. - itt következett fincsi, vérnyomás emelő "veddmeg-nemveszem" huzavona, melynek végén Réka pulykamérgesen így kiált fel, minden Tesco-ban bóklászó vevő örömére.
- Jó, akkor ha majd 5 éves leszek, visszajövünk ide és megveszem magamnak ezt a láncot. Ugyanezt a láncot. Jó????
Na persze, hiszen 5 évesen már teljesen nagylány lesz....
Egyébként egész csinos jószág volt a lánc....ami azt illeti. Van ízlése a lánynak....


***




- Ez anya esküvői cipője. - mutat Réka fehér topánomra.
- Tényleg? - kérdezi M. mama rácsodálkozva.
- Igen...de te is ott voltál, nem látod??? - méltatlankodik Réka


***

Oviba menet kommentál egy autót.
- Szima sürke....szima sürke....az a szima sürke...khm...az...az a szima sürke. - én már régen váltottam volna, mondjuk "egyszerű szürkére", de leánykámban imponálóan nagy kitartás lakozik. Kb. nyolcadjára kiböki:
- Ssssima szzzürke autó...

***


Valami megcsípi Rékám combját és az brutálisan feldagad. Kenegetjük, borogatjuk, sopánkodom, fejem csóválom...mire Réka:
- Anya, nem baj, mire felnőtt leszek, már biztosan nem lesz ott a csípés...


***


Én: - Zalán, nem tűnik fel, hogy a lábamon állsz? - kérdem halkan, tűnődve, merengőn.
Réka: - Nem hiszem. Szerintem akkor már ordítanál. - szól oda.


***

Óvodába loholunk. Ahogy leérünk a kapuba mindhárman és becsapódik mögöttünk az ajtó, hirtelen megakad a szemem Rékán.
- Te! Nem is mosdottál még ma reggel, igaz? - jajdulok fel.
- ....Nem.....
- ... 
- De anya, én a csipától még nagyon jól látok ám!

***

Euroviziós dalfesztivál megy a tévében, pont lement a magyar dal második fellépőként. Újabb banda következik, majd még egy és még egy...mire Réka türelmetlenül megkérdezi:
- Mikor jön már a Mészáros János ?? 
Lehet, hogy túl sok tehetségkutatót nézünk?!
De nem, az nem lehet, olyan ritkán kerül műsorba egy....

***

Amióta Réka hazajött élete harmadik szülinapi bulijáról, melyet Kamilla tiszteletére ültek meg, azóta Hello Kitty - átmeneti fellángolásként bár, de - megjelent az életünkben.
- Réka, póni mánia után Hello Kitty mánia?? Hogy van ez? - morgok én.
- Anya, neeem, a póni mánia is tart még....a kettő együtt is lehet....sőt, itt a babaház mánia is....
Aha...


***

- Anya, valami ragadozó van a folyosón...
- Tigris vagy oroszlán? - kérdezem, mert éppen vicces kedvemben vagyok.
- Neem, anya....beleragadt a lábam...- felel irritált hangon Réci.
- Jaaa, szóval ragacsos a padló....máris feltörlöm....


***


Rubint Réka jelenik meg a képernyőn, hogy milyen apropóból, bevallom, nem is figyeltem. 
- Anya, ki az a Rudin Réka??? - kérdezi druszája.
Meggyőztem, hogy nincs köze a túró rudihoz egyáltalán.



2012. május 24., csütörtök

Kire ütott ez a gyerek?



Pontosabban, ki üthetett erre a gyerekre? Azaz rám.

Sokan mondják, hogy Zalán tiszta apja és nagyjából fele ennyien úgy vélik, Zalán kiköpött anyja. Ez utóbbiak nem ismerik Tibit, viszont többnyire már gyerekoromban is ismertek engem. Amikor ez a fotó a kezembe került a minap, rájöttem, hogy tényleg hasonlít rám a Zalán gyerek! Ami persze nem sokkoló hír, hiszen én volnék a szülő anyja.....de mégis egyfajta rácsodálkozás volt részemről.

Ami pedig a képet illeti: 

Gyerekkoromban nagyon szerettem egy nálam 4 évvel idősebb lánnyal, Zsuzsival játszani. Ő volt 9, én és még néhány srác a szomszédból nagyjából 5-6? Ez a bugyis-strandlabdás kép az egyik kedvencem gyerekkoromból....Zsuzsiék kertjében készült. Ahol a fás kamrába úgy jártunk, mintha ott titokzatos lényeg élnének (a sünök tényleg be-betértek oda). Zsuzsi apukája asztalos volt, így a kertben nagy halomban állt a faanyag. Abból és méretes nejlon darabokból bunkert vagy sátrat építettünk, mikor mit. De jó is volt! Ha éppen nem volt faanyag és kitiltottak minket a fáskamrából, faforgácsos asztalos műhelyből, képesek voltunk úgy olimpiásat játszani ( repülővel elutazni, szállodában kipakolni, tollas versenyzőként meccseket játszani a világjátékokon) hogy egyetlen segédeszközünk nem volt. Csak a képzeletünkben, de ott annál színesebb és gazdagabb volt a világ. Jó volna, ha az én gyerekeim is tudnának majd olyan élvezettel JÁTSZANI, mint ahogy mi tettük azt annak idején Zsuzsival....

2012. május 23., szerda

A RékaSzapora és a Szülinapos

Vasárnap reggel, a szülinapi buli napján elaludtunk. Mármint ahhoz képest, hogy nekem még két tortát fel kellett díszítenem full pompára, mielőtt a vendégek megérkeztek, plusz elkészíteni a brassói aprópecsenyét, amit ebédre szántam, plusz ment a mosógép, a ház meg egyenesen szaladt....stb, stb. Még szerencse, hogy a szombati igen fárasztó nap után felkészítettem (vagy én úgy hittem) anyukámat, hogy reggel sokáig szeretnénk aludni, mert hullák vagyunk....úgyhogy korai bulikezdetre (dél előtt) ne számítsanak.

Ahogy kipattantunk az ágyból 9 tájban, még emlékeztetni kellett magam, hogy nyugiiii, csak a szűk család jön ebédre-vacsorára, egy darab filmsztár vagy királyi sarj sem, semmi pánik, no para, kész leszünk mindennel időben! Aztán ahogy Réka felváltva elkezdett hányni és hasmenni (vagymi?), valahogy keletkezett különb bajom annál, mint hogy mekkora a rend a háznál.


Szaladgáltunk a lakásban, mint a mérgezett egér. Tibi egy vödörrel sprintelgetett jobbról balra, majd balról jobbra, amibe egész jó találati aránnyal belerókázott Réka. Én ágyneműt húztam le, majd ezt a plédet és azt a takarót is a mosógépbe dobtam, arra is pakolt Rékám némi végterméket. Kavartam bubimentesre kólát, készítettem hideg, citromos vizet, majd később Smectát. Sütöttem piritóst, vettem elő ropit, HT kekszet....Mindeközben mániákus szintre jutva kezet mostam és igyekeztem haladni a tortákkal, kajákkal is, ahogy lehetett. Szegény Szülinapos nyöszörgött és nyavalygott, szeretett volna lépést tartani velünk, hogy elpanaszolja, vele miért nem foglalkozik senki????!


Délre kész volt a torta, a születésnapi....Hurrááá! A kaja is rotyogott a tűzhelyen, finom illatok terjengtek kégliszerte...Közben teltek-múltak az órák, de képtelenek voltunk kimondani, hogy lemondjuk e a szülinapot. Pedig Réka mindent kiadott, ami inputot kapott, mégpedig 10 percen belül..... 
- Mi a fene lehet ez? - néztünk össze a vécécsésze fölé hajoló, öklendező nagyobbik gyerekünk feje fölött tanácstalanul.
- Nem a meggy volt! - szólt a szenvedő alany, amire le is csaptunk. 
- Dehogynem, a meggy volt az! - csak tegnap tudtuk meg, hogy az az egy üveg mama féle meggybefőtt valószínűleg teljesen ártatlan, egy lájtos kis hányós-fosós valami söpört végig a Manó csoporton, anélkül, hogy az óvónénik erre különösebben felfigyeltek volna. No mi igen.

Egyetlen dolog volt fura. Hogy Réka mindvégig olyan jókedvű volt. Persze nem mondom, hogy perverz énemnek az tetszett volna feltétlenül, ha Réka ágyban fekszik, mint egy darab fa, hulla színe van és jól adja a haldoklót....de az sem illet a képbe, hogy Réci vidáman dalolászott két róka között a vécén, vigyorgott, majd két fosás között még táncolra is perdült egy fordulóra??? Tiborom a neves D. család erős immunrendszerére hivatkozott nagy büszkén....de én sehová sem tudtam ezt tenni. 

Majdnem 1 óra eltelt úgy, hogy nem jött Rékámra a szapora, amikor a nagyszülők nem bírták tovább és eldöntötték helyettünk a dilemmát, ők jönnek Zalánt köszönteni, akár lesz buli, akár nem. Hát persze, hogy lett. Sőt. Amilyen hirtelen ránk szakadt a nyavalya, a főbb tünetei ugyanolyan gyorsan távoztak is. Réci nem pörgött maxi fordulaton,  a tortából egyáltalán nem evett, sőt szinte nem is evett, de jól volt és megkönnyebbülésemre a szülinapot sem kellett sztornózni. Huh.....

A napunk ugyanakkor alaposan felfordult. Semmi nem lett a szokásos szülinapi szokásrendből: ebéd, ajándékbontás, MAJD torta. Rögtön durr bele, apránként kapott mindig Zalán egy-egy ajándékot, ahogy megérkeztek a vendégek. Ebben is volt viszont valami jó, nem egyszerre zúdult rá az ajándékok garmadája, hanem minden egyes ajándék felett volt alkalma és ideje örömködni. És ez a kispasi annyira tud örülni, olyan izgatottan és őszinte örömmel forgatta a játékokat, vagy bármit amit kapott, hogy szerettem volna kérni a Jóistentől egy lassítást, mondjuk csak 50%-osat bizonyos percekre...

Este lett, szinte vacsoraidő, amikor végre eljött a nap fénypontja, előkerült a torta és rajta a két gyertya. Zalán morcos és fáradt volt már, ezért először nem is volt hajlandó elfújni a gyertyákat...Én nem bántam, elnéztem volna azt a tortát reggelig, vagy inkább amíg a gyertyák csonkig égnek...de persze nem így lett. Réka addig noszogatta, biztatta öccsét, hogy az elfújta a lángokat.  Én pedig nagykést ragadtam és jókora szeletet vágtam belőle minden vendégnek. 


Megint túl vagyunk egy szülinapon...És ez is olyan szép volt....


Triciklivel - M. mama ajándéka


Kokót is kaptam, hurráá!


Ééés a tortaaaa!


Az első szelet kié legyen?


Az első tortám, mellyel ízileg igazán meg vagyok (voltam - már elfogyott) elégedve :))

2012. május 22., kedd

Védőnő jött

....múlt csütörtökön, merthogy esedékes volt a 2 éves státusz vizsgálat Zalánnak. Érdekes változás, hogy míg korábban külön orvosi vizsgálat is dukált az "évfordulósoknak", most ez idő hiányában egy védőnői csekkolásra redukálódott, és egy megjegyzésre, hogy ha legközelebb beteg lesz a gyermek, akkor Doktornéni egy füst alatt megejti majd a státusz vizsgálatot is. Nem tetszik a rendszer, de....Hát jó. 

A védőnéni váratlan betoppanását ezúttal megúsztam, a hét elején a kapun kilépve éppen a házunk előtt száguldott el bicajával, így egy látványos padlófékezés után megállt hogy egyeztessünk találkánkról. Kivételesen tehát és mert már készültem a hétvégi bulira takarításilag és rendreakásilag, gyermek nevelésre tökéletesen megfelelő otthoni környezetet láthatott a védőnéni. Nem bomba sújtotta játékraktárnak hitte a lakásunkat... ahová csak merő tévedésből lépett be.

Zalán elég bizalmatlanul fogadta a védőnénit. Nem egy átjáróház az otthonunk, itt aztán idegen látogató ritkább, mint a fehér holló. Megmérte a homlokát, mellkasát....amit Zalán az ölembe bújva tűrt el. A védőnő szerint is magas Zalán, pedig szerintem a kortársainál nem magasabb (90 cm), inkább csak a vékony felsőteste és pálcika combja miatt tűnhet optikailag magasnak. (Jellemző, hogy a tavaly, 1 évesen hordott rövidnadrágok még ma is pont jók rá....) Súlya nem sok, de elmegy, még védőnői szemmel is.


Kitöltötte ugyanazt a kérdőívet, amit annak idején Réka idejében is, pipa ide, pipa oda. Ha extra tudományt tudott felmutatni, azt nem volt lényeg (pl.:színfelismerés), de hogy a Zali pl. nem nevezi magát nevén, azt felvéste. Ha Rékának hívnák, már ezen is túl lennénk, a Zalán keresztnév azonban kifog rajta egyelőre, no.

Beszéltünk a fütyi témáról is. Meg ugyan nem nézte Zalánom felszerelésének állapotát, elég volt, hogy vázoltam, a fitymán a bőr egyáltalán nem megy hátra, nem, egy millimétert sem. Hogy aztán élettani letapadás a probléma és/vagy szűkületről van szó, ahhoz nekem amatőr a szemem, csak örök optimista lelkemmel sejtem, hogy inkább szűkület. A védőnő szerint akkor viszont kilátásban van nekünk egy "apró műtét" (ő fogalmazott így, amitől rögtön kigyúltak az agyamban a vészfények és 50%-kal kisebb lett a gyomrom.....). Bővebben kifejtve ez annyit jelent, hogy amint szobatiszta lesz Zalán (idén vagy jövőre, egyremegy), időpontot kell kérni a gyermek sebészetre, ahol beutaló alapján sebészetileg megoldják ezt a szűkületet. Nem altatásos, nem bent fekvéses történet, ami jó hír, így valamelyest egyelőre megnyugodtam. De csak azért nem parázok annyira, mert maholnap úgysem aktuális. 

Cumi témát megpendítve természetesen azt tanácsolta, hogy lassan, de biztosan szoktassam le róla vagy legalább a nappali cumizgatásról. Mert mind a beszéd fejlődését, mint a fogait rossz irányba befolyásolja, legyen az akár milyen fogszabályzós, szuperjó cumi. Azt hiszem, a védőnő véleménye (noha új információt nem tartalmazott) csak az utolsó löket volt, hogy új hadjáratot indítsak a cumi ellen. Megbeszéltük Zalánnal, hogy ezentúl csak alváshoz kap cumit, nappal nincs. Hogy biztosra menjek, nincs cumi szem előtt nap közben, azokat titkos, elérhetetlen helyen tárolom, hogy csak szükség esetén kerüljenek elő. Egyelőre ez így működik, nem kéri a cumit. Vagy ha mégis, elmondom, hogy majd alváshoz este megkapja. Nem mindig törődik bele rögtön, de semmi dráma nincs. Olyan nagyon cumis a szentem, még fogalmam sincs, hogy az éjszakairól hogyan és mikor fogom leszoktatni....elnézem Réka egy-egy csoporttársát, akik még mindig cumival a szájukban érkeznek vagy távoznak az oviból....


Védőnéni még labdázott egy röviden a lassan feloldódó Zalánnal és már itt sem volt. Ahogy becsuktam utána a kaput, olyan fura érzésem volt, hogy ezentúl évente 1x látjuk csak per gyerek....Szinte hiányozni fog. Dehát így van ez, telik az idő, szalad, a karaván halad....