Hohohohóóó!

A kertünk szakadó hóesésben. Immáron kb. 18 órája esik a hó egyfolytában

Napok óta másról sem szólnak a híradások, mint hogy hétvégére itt az ítéletidő, fél méteres hóval, amelyre '86-87 (?) óta nem volt példa, hófúvással, külvilágtól elvágott falvakkal. Egy megyeszékhely belvárosában lakunk (fogjuk rá), így él a remény, hogy jöjjön bármekkora hó, nem halunk éhen....Mindazonáltal két apró gyermekkel nem kockáztathattam. Valahogy mégis hülyén éreztem magam, amikor rendhagyó módon csütörtök este ejtettük meg a szokásos hétvégi nagybevásárlást.  Akkor még nem tudtam, hogy pénteken tényleg elözönlik az emberek (my fellow citizens)  a szupermarketeket és  enyhe pánikban felvásárolnak minden ehetőt. Főleg kenyeret és vécépapírt vettek.  :) 

Emellett tudtam, hogy Apa hófúvásban csak végső esetben, sűrű szemforgatások és nyavalygás mellett fogja elővenni az ótóját,  mely nagyjából a negyedik-ötödik számú szerelme.  Így a kecske is jóllakott, káposzta is megmaradt, avagy a kamrát is megtöltöttük még idejekorán, a havazás előtt és a kocsi is a finom száraz garázsban tölti a hétvégét, legalább. Mindenki boldog.

Reggel elbotorkáltam a kisboltba friss kenyérért, kifliért...tisztára úgy éreztem magam, mint egy eszkimó. Idióta módon nem vittem magammal a kesztyűmet, hazafelé, megküzdve az északi, frankó vízszintes széllel, futásra vettem a figurát, majd bemenekültem a kapunkon..,..

Szóval szakad a hó. Itt a tél a javából.

Csak macis takaró és cumi legyen....

Történt, hogy hajnalban Tibi maradéknak vélte és véletlenül belapátolta a gyerekeknek szánt ebédet. (Hogy hogy lehet hat órakor finom főzeléket enni roston sült fokhagymás csirkemellel, reggelire, sosem fogom megérteni.....) Ebéd nélkül nem maradhattunk (legalábbis a gyerekek....nekem, zsírpárnáimnak hála, bőven van tartalékom.) hát alkottam frisset. Bár siettem, ahogy tudtam, a házi tyúk nehezen adta meg magát és a másfél órás késést ebédileg nem mindenki tudta kivárni. Éppen tálaltam volna, amikor gyanússá vált a csönd. A nappaliba kukucskálva a játéktenger közepén ott feküdt Zalánom macis takaróstul, cumistul és édesen alukált. 

Réka mondta - 32. rész

Eltűnődtem, a "Réka mondta" vajon hány fejezetet fog megérni a blog végéig? A tippem az, hogy olyan 200-ig eljutunk....tán....




- Ott egy molylepke! - kiáltja Tibi kétségbeesetten, miközben Zalánba lapátolja a vacsorát.

- Holhol? - kapkodjuk a fejünket egyemberként Rékával. 

- Ott, melletted Réka, csapd le, csapd már le! - Réka hasra vágja magát, állát a kenyerébe mélyeszti....

- Mit csinálsz?? Üsd már le! - sürgeti az apja.

- Neeem....csodálom őt.... - feleli ábrándozva Réka, mintha valamiféle ritka pillantót szemlélne.

**

Teszkóéknál.

- Teszed le azt a kinder tojást, nem vesszük meg! - játszom a papagájt. 

- Én nem akartam megvenni. Fogta magát és leugrott a polcról a kezembe: "Rékát akarom, Rékát akarooom."-ezt kiabálta. - majdnem engedtem a csábításnak. Végül a Kinder tojástól  a pénztárnál mégis megváltunk.

***

Réka birizgálja egyik játékának az elem tartóját.

- Ez az elkurt.... - mutatja Zalánnak az egyik csavart.

- ???? - közelebb lépek.

- Hogy mondtad, drágám, kurta a csavar? - próbálkozom ártatlanul pislogva.

- Nem, ezt a csavart itt a gyárban elkúrták. - így a szolgálatkész Réka.

Kinyitottam a szám. Majd becsuktam. Megint kinyitottam. Újra becsuktam. Mert eszembe jutott, hogy eme irodalmi kifejezést vajh kitől hallhatta. Pedig nem is Tibi a családban a  "csúnyaszájú"...

****

Szintén Teszkóéknál esett meg.
- Dinnyés rágót akarok! Azonnal add ide a rágót - ordítja felém max. hangerővel Réka. Közben mérgében azt teszi, amit már előzőleg is, földön csúszik-mászik. Elenged a füle mellett minden kérést, óhajt és sóhajt, felszólítást, így ott hagyjuk. Bosszúból térden állva  és négykézláb tesz meg vagy 10 métert a kijáratig a vásárló nagyközönség nem kis derültségére. 
- Nem kapsz rágót, mert rosszul viselkedsz. Így most nem jár rágó. Gyere, menjünk az autóhoz. - intek neki.
- Nem!!! Nem, nem megyek haza. NEM MEGYEK HAZA SOHA! ÉRTED???? - üvölti.
Hazahoztuk, persze.

***


Ebédnél Réka egyik megjegyzése a múltba repít vissza, gyerekkorom éveibe. Amikor még összegyűlt a család egy-egy ebédre, ha máskor nem János napkor, karácsony után és Zsigmond napkor, május elején. Anyukám olyankor húslevest főzött és válogatott finomságokkal vendégelte meg a rokonokat. Disznótoros, sültek, pörköltök és raguk, piskótát, sütemények, tortát....Ebéd közben aztán évről évre, menetrendszerűen kiszaladt valamelyik vendég száján az alábbi mondat, egyre inkább az őrületbe kergetve a nap szakácsát, azaz anyut: "Milyen finom ez a kenyér!" - A kenyér. Az egyetlen dolog, ami nem anyu keze munkája volt. Ez jutott eszembe, amikor Réka szerény ebédjét (finomfőzelék tükörtojással) majszolta és ártatlanul azt motyogta.
- A kenyér a legfinomabb.... - 


***

Egyes feltételezésekkel ellentétben a "Réka mondta" történetek nem megtörtént eseményeken alapulnak. Hanem MEGTÖRTÉNT ESEMÉNYEK. Ha másképp nem írom, szinte szóról szóra. Minden egyéb egyezés a valósággal nem a véletlen műve. :)

Helyzet ugyanaz

Nem sok dolog izgalmas és fordulatos történik mostanában a mi házunk táján. Orrot szív a porszívó, százas zsepis zacskók válnak semmivé egyik napról a másikra, szorgosan adagolom a gyógyszereket, elszántam kergetem a gyerekeket a különböző orrspray-kkel, mese nélküli lefekvéssel fenyegetem őket, ha nem veszik be a gyógyszerüket, immunrendszert erősítünk, gyümölcsöt eszünk, hársfateát iszunk tengernyit....gyógyulgatunk.

Éééés lassan-lassan látom az alagút végét. Bár nincs a családban vidáman szellőző orr, csak randán eldugult és Zalánéból is frankón szivárog valami zöldes izé, azért most már megmaradunk. Jövő héten még az ovit is célba vesszük. Talán nem lesz hóvihar és el is jutunk oda.

Hétvégén azért - takonykór és kehesség ide vagy oda - Apa fotózott és készült néhány nagyon klassz kép....Főleg Rékáról. Zalán sajnos nem látott a dáthától, egyemismeg...Arra is rájöttem arra, hogy egy kis csokoládé kilátásba helyezésével csaknem profi topmodell magasságokig emelkedik a lányom pózolás dolgában. Sajna az egyszerű szépszó, kérés, könyörgés már régen kevés az együttműködéséhez....Node csoki az szerencsére olyasmi, ami MINDIG van itthon. :) És nehem, nem. Nem félek bevetni. 

Tiszta PaffKata :)

Ja és arra is rájöttem, hogy Rékum tényleg egyre inkább hasonlít rám. 

Hógolyó

Szőnyi Bartalos Mária: Hógolyó

Így forgatom,
Úgy forgatom,
A kezemben
Összenyomom.

Jó keményre
Meg is gyúrom,
A hóembert
Megcélozom:

P U F F!
Hoppla hó!
Talált
A hógolyó!