Annak idején Réka első nagyon kedves könyve a "Toppancs bújócskázik" című "klasszikus" volt. Zsenge koránál fogva nem annyira a mese érdekelte, sokkal inkább az izgalmas keresés, kutatás, vajon hová bújhatott a három nyuszi csemete?
Olyan szinten rongyosra olvastuk az egyébként kemény lapokból álló kötetet, hogy a felhajtható fülecskéket nem is ragasztóval vagy cellux-szal, hanem tűzőgéppel próbáltam visszaműteni a helyükre. Több-kevesebb sikerrel. Mert persze eleinte a kezében akadt a nagy bújócskázásban egy-egy fül.
Zalán is egész korán érdeklődést mutatott a könyvek iránt, hidegen hagyta a "nyúl vadászat", neki a Tölgyerdő meséi sorozat pici kötetei tetszenek, de nagyon. A közös vonás a sorozat és Toppancs könyve között, hogy felhajtható fülekben itt sincs hiány.
Az első két mesécskét még akkor vettem, amikor Zalán tán a világon sem volt. Így aztán kezdetben Rékával olvasgattuk, aki szintén szerelmese lett a könyveknek, korából adódóan egész hamar kívülről fújta a rímelő sorokat.
Most, látván, hogy Zalán sem tudja egykönnyen letenni Tölgyerdő meséit és roppant érdeklődést szentel minden egyes oldaluknak, megrendeltem az újabb kiadványokat Pagonyéktól.
Mondhatom, a siker elsöprő volt. Nem is tudnám kiválasztani, melyik nyerte el jobban a tetszését. (Nem mintha ez számítana, de nekem a Malacbújócska.) Remélem, Zalán is olyan könyvbolond és könyvimádó lesz, mint a jóanyja és a nővére, azt nagyon szeretném. Egyelőre jó úton jár.
Réka mostanában "Szutyejev: Vidám mesék" - történeteit szereti nagyon. A könyv régóta könyvespolcunk oszlopos tagja, a nagy felfedezést most azt hozta, hogy az óvodában szundi előtt "vidám mesét" szokott olvasni az óvónéni. Réka immár minden történetet ismeri ugyan, de a kedvencekből sosem lehet elég.
Rékánál menő még természetesen Dóra és annak minden története, Bogyó és Babóca (legutóbb az Évszakos könyvet vettem meg neki) illetve Bartos Erika versei továbbra is kedvencek, egykettőre megtanulja őket (Jé, már ezt is tudom! - szokott rácsodálkozni saját tudására.)
Emellett még méregdrága esküvői fotókönyvünket nézegeti szívesen a leánykám, amelyet először nyugodtan, sokadszorra sziszegve, 2 napja pedig sehogy sem nézek. Zalán Haramiaságát figyelembe véve elsősorban, a fotóalbum "elzárásra" ítéltetett, hogy az utókor -közeli és távoli egyaránt - megtekinthesse. És hogy ne kapjak agyvérzéssel kombinált szívinfarktust, amikor az első szakadás, tejfolt vagy mély karcolás esik ama nemes, plüssbevonatos albumon.
