Hol a puszim?

Állok a Manó csoport zárt ajtajában, kezemben Zalánnal. 

Egy perce sincs tán, hogy történt:

- Akaszd a helyére a tiszta törölközőt, szívem. - veszem elő a táskámból a héten soros kéztörlőt. - Réka elveszi, elszalad vele, nekiiramodik, majd megtorpan és visszanéz.

- Addig itt leszel velem?

- Persze. - pillantok fel rá, szeretném össze vissza csókolni, olyan édes, helyes....- Összepakolok, megvárom, hogy a fácskára felteszed a fotód (1), adok két nagy puszi és utána megyek csak. - Réka megnyugszik, helyére biggyeszti a törölköző, majd beszalad a csoportszobába, hogy megkeresse a képét a kis kosárban. Övé az utolsó előtti. 

Felkapom a táskám, ellenőrzöm, hogy mindent kitettem és betettem, mennék is a puszimért, de az ajtó csukva. Belátni kényelmesen, úgyhogy nem gond. A reggeliző asztal körül heten-nyolcan falatoznak. Réka tányért és bögrét rak az asztalra, kap teát és kiflit nyomban. Bár reggelizett itthon, leül a többiekkel, aminek örülök. Hogy nem vagyok ott, elmaradt a puszi és a búcsú ölelés, láthatólag nem nagyon aggasztja, kiment a fejéből. Hátrább lépek, még kivárok. Vidáman nézgelődik, kortyol egyet a teából. Nem hiányol. Kilépek a lépcsőházba, elsétálok a lépcsőkig...majd hirtelen visszarontok mégis, nehogy azt higgye, megszöktem fondorlatos módon. Újabb óvatos kukuccs.... Réka éppen kiflibe harap, majd ismét egy korty a bögréből, ráz egyet a haján. Nem, már tudom, érzem, hogy nem fog keresni, eszébe sem jut sírni utánam.  Mert otthon érzi magát a Manó csoportban. Olyan kimondhatatlanul jó ez, akkora megkönnyebbülés!!!!!


(1) Érkezéskor minden gyerkőc felteszi a falon elhelyezett fácska egy-egy ágára a fotóját, távozáskor leveszi. 

Kedvenc olvasmányok

Annak idején Réka első nagyon kedves könyve a "Toppancs bújócskázik" című "klasszikus" volt. Zsenge koránál fogva nem annyira a mese érdekelte, sokkal inkább az izgalmas keresés, kutatás, vajon hová bújhatott a három nyuszi csemete? 

Olyan szinten rongyosra olvastuk az egyébként kemény lapokból álló kötetet, hogy a felhajtható fülecskéket nem is ragasztóval vagy cellux-szal, hanem tűzőgéppel próbáltam visszaműteni a helyükre. Több-kevesebb sikerrel. Mert persze eleinte a kezében akadt a nagy bújócskázásban egy-egy fül.

Zalán is egész korán érdeklődést mutatott a könyvek iránt, hidegen hagyta a "nyúl vadászat", neki a Tölgyerdő meséi sorozat pici kötetei tetszenek, de nagyon. A közös vonás a sorozat és Toppancs könyve között, hogy felhajtható fülekben itt sincs hiány.

Az első két mesécskét még akkor vettem, amikor Zalán tán a világon sem volt. Így aztán kezdetben Rékával olvasgattuk, aki szintén szerelmese lett a könyveknek, korából adódóan egész hamar kívülről fújta a rímelő sorokat. 

Most, látván, hogy Zalán sem tudja egykönnyen letenni Tölgyerdő meséit és roppant érdeklődést szentel minden egyes oldaluknak, megrendeltem az újabb kiadványokat Pagonyéktól.

Mondhatom, a siker elsöprő volt. Nem is tudnám kiválasztani, melyik nyerte el jobban a tetszését. (Nem mintha ez számítana, de nekem a Malacbújócska.) Remélem, Zalán is olyan könyvbolond és könyvimádó lesz, mint a jóanyja és a nővére, azt nagyon szeretném. Egyelőre jó úton jár.

Réka mostanában "Szutyejev: Vidám mesék" - történeteit szereti nagyon. A könyv régóta könyvespolcunk oszlopos tagja, a nagy felfedezést most azt hozta, hogy az óvodában szundi előtt "vidám mesét" szokott olvasni az óvónéni. Réka immár minden történetet ismeri ugyan, de a kedvencekből sosem lehet elég.

Rékánál menő még természetesen Dóra és annak minden története, Bogyó és Babóca (legutóbb az Évszakos könyvet vettem meg neki) illetve Bartos Erika versei továbbra is kedvencek, egykettőre megtanulja őket (Jé, már ezt is tudom! - szokott rácsodálkozni saját tudására.)

Emellett még méregdrága esküvői fotókönyvünket nézegeti szívesen a leánykám, amelyet először nyugodtan, sokadszorra sziszegve, 2 napja pedig sehogy sem nézek. Zalán Haramiaságát figyelembe véve elsősorban, a fotóalbum "elzárásra" ítéltetett, hogy az utókor -közeli és távoli egyaránt - megtekinthesse. És hogy ne kapjak agyvérzéssel kombinált szívinfarktust, amikor az első szakadás, tejfolt vagy mély karcolás esik ama nemes, plüssbevonatos albumon.

Réka mondta - 21. rész

Réka Finomságot eszik. Így nagybetűvel és mély áhítattal, ez utóbbit kéretik hozzá képzelni. A Finomság ezúttal Kinder tejszeletet jelent, de ért Rékám alatta túró rudit, pilóta kekszet, csokis kekszet, köles golyót, fagyit, anyafőzte pudingot, home-made túrókrémet egyaránt. Zalán rázizzen a Kinder szeletre, persze Réka nem ad neki egy falatot sem.

- Gyere ide, Zalán! - hívom az elkeseredetten ordító kispasit. - Én jószívű vagyok, adok az enyémből. 

- Én is az vagyok, csak mohó! - vigyorog Réka a kanapéról.


***


Hétvégén istenien érezte magát Rékám Niki (15 éves gimis unokatesó) társaságában. Alig tudtuk hazaráncigálni. Bizsukat nézegettek, olvasgattak, beszélgettek, főzőcskéztek...Majdnem féltékeny lettem. Megbeszéltük, hogy a következő hétvégén Nikiéknél aludhat a leányzó. Réka nagyon lelkes volt jó darabig...csak aztán ugye...elkezdődött az óvoda.
- Réka, szeretnél szombat este Nikiéknél aludni? - kérdezem hazafelé jövet az oviból.
- Nem. - jön a váratlan válasz zordan. 
- ????
- Szeretnék néha otthon is lenni.
Szegényárvaédeskicsikém...


***


Este virslit kér vacsorára a leányka. Már lobog mind a 4 pár a lábasban, amikor rádöbbenek, hogy ajajjj....nincs itthon ketchup. Van viszont kukorica, így kavarok egy nagyon gyors és egyszerű salátát.
- Tehetek bele majonézt, ugye? - mutatok a tálkában alakuló kulimászra.
- Majom nééééz? - vigyorog Réka. Ez egy régi poénja, de úgy tűnik nem rest leporolni. 
- Majonéz.
- Majomméz?
- Majonéz.
- Jajonéz?
- Majonéz.
- Szóval majoméz? 
- Még mindig majonéz.
Öt perc múlva kb.....minden önfényezés nélkül, le a kalappal a türelmem előtt:
- Oké, majomméz, majomméz, majomméz. Imádom!- kacag a beste Zalánnal kórusban.


***


Mostanában Zalán kiköveteli, hogy olykor csak vele foglalkozzak. Ellentmondást nem tűrően az ölembe ül, hoz rögtön 3 könyvet is, amit muszáj végigbogarásznunk együtt. Réka ezen változást nem viseli túl jól. Minap 3 Chuggington epizód megnézése után nem engedélyeztem több mesét tévében, mire Réka felcsattant.
- Velem sosem játszol, engem már nem is szeretsz!
Fájt ám! Nagyon. Ilyet még sohasem ejtett ki a száján, pedig bő 15 hónapja tesó van a háznál. 
Talán kellett volna, de nem mondtam neki semmi különöset. Megöleltem, megszeretgettem, aztán egyik csemete az egyik térdemen, másik csemete a másikon, mondókáztunk egy jót, amíg meg nem nyugodtak a kedélyek.


***


Egyik kánikulai estén egy-egy pohár citromos sörben kerestünk felüdülést Apával. Réka kért belőle, de nem kapott, még egy pici kortyocskát sem. Pedig érvei voltak ám!
- Én már nagylány vagyok, igazán nagylány, ihatok sört, nézd mekkora vagyok, milyen hosszú lábam van!


***


Meggylevest kanalaz némi bizalmatlansággal.
- Anya, ebben semmi más nincs, csak meggy???
- Hát tudod...ez meggyleves, szívem......Mit szeretnél, mi legyen még benne?
- Krumpli....vagy hús....- motyogja Réka és csüggedten kavar tovább....


***


Délután boldogan ugrik a nyakamba, amikor 4 óra körül érte megyek az oviba. 
- Anya, megettem a vajas kenyeret. - villan rám a szeme. (Életében még nem evett egy falat vajas kenyeret sem. )
- Tényleg? - próbálom leplezni meglepetésemet.
- Igen, nagyon finom ám a vaj!
- Nem mondod! 
- De, én szeretem a vajat. - majd kijavítja magát. - Az OVIS vajat azt szeretem.... -
Na...nesze neked bio vaj, Lurpak és társai. 

Festékkel is

Nem egészen friss alkotás, ahogy a dátumból is látszik, de ideértem vele végre. 

Jópár hónapja már, hogy az első doboz vízfestéket beszereztem, azóta talán már a negyediket nyüstöli Réka. (Olyan gyorsan fogynak ezek a festékek, hogy csuda!) Eleinte papírtányérokra festett sötétlila, zöld vagy leginkább fekete nemtoménmiket, láthatóan élvezte az új eszközt az ecsetet és hogy a színek végtelen száma áll rendelkezésére a festéken keresztül. Nem is biztattam, hogy fessen ezt vagy azt, hagytam időt a "barátkozásra". 

Néhány hete elunta a feketét (véégre...) inkább pirosat, bíbort, zöldet és sárgát mázolt a papírlapra. Még mindig semmi kézzel foghatót nem alkotott, csak azon igyekezett, hogy még véletlenül sem maradjon egyetlen gombostűnyi fehér folt sem a papíron. Erre néhány napra aztán megszületett váratlanul a fenti nyuszi. :) 

Nagyon örültem eme figurának, nem csak azért, mert sokkal szebbet magam sem alkotnék, még felkötött gatyával sem, hanem mert csinoskára sikeredett eme első mű. Fontos tudni, hogy a nyuszi háttal áll, ezt Réka a lelkemre kötötte, ezért nem látszik szeme, szája, keze. Nem nagyon kötözködtem, hogy akkor viszont hol a farka, nem én!

A kis "Pitypangosom"

Ez a legjobb kép, ami SzeleburdiRékáról készült még hétfőn, az ovis év első napján. Hajacska frissen mosott,  "áramos", orca és mancs tisztára sikálva, fogacskák ugyancsak, rucit maga választotta, a hátizsák is elmaradhatatlan része az ovis létnek.  

Azóta három napot legyűrt az oviban, ebből kettő egészet (reggel 9-től délután 4-ig). Számomra hihetetlen, de gond nélkül alszik ebéd után. Bár tulajdonképpen ez a váratlanul gyors és gördülékeny beszokás is csak álmaimban szerepelt...tán még fel sem fogtam.... Jó az étvágya is, az utolsó falatig betömi ebédjét és farkas étvággyal uzsonnázik. Kommunikál az óvónőkkel, "Néma Levente Réka" már a múlté. Nagy vágya, hogy sok barátja legyen a csoportban, remélem, így lesz és felhőtlenül boldog lesz az én kis óvodásom. 

Öröm az ürömben, hogy az óvodából való távozásunkat nagyjából 60 percen belül elkerülhetetlen hisztiroham követi, amelyet valamilyen formában kezelnem kell....Az egész nap elfojtott feszkó tornádóként tör ki Réciből, hát fedezékbe, aki ilyenkor találkozik velünk. Ma sajnos éppen a kisboltban robbant a bomba, szép látvány volt Réka, ahogy feltörli a padlót, kifizetetlen termékekkel szaladgál az utcán, én illetve hónom alatt Zalánnal utána....majd némi közelharc, ordítás...végül csend....

Holnap jön a negyedik nap, az első, amikor csak "beadom" a csemetém az óvónéniknek és távozom. Apa reggel fogorvoshoz lesz hivatalos hajnali nyolcra, így Zalánnal együtt kísérjük oviba Rékát....Kicsit tartok a holnapi naptól, remélem, nem lesz könnyzápor és mély búbánat. Ma a harmadik napon, így búcsúzott Réka az ovitól és ez az ami optimizmussal tölt el:

- Nagyon szeretem ezt az óvodát, nagyon szeretek ide járni. Nagyon nagyon szeretem E. óvónénit.... - olyan jó volt hallgatni, szinte mámorító.