Hivatalos

Sikerüüüüüüüüüüüüüült, Rékát átvették másik ovibaaaa!!!! 

Pitypang ovisok leszünk ősztől

Gyereknapon

Ott a repcsi, tesó, látod?

Alvás elvonón

Mostanában nem alszunk jól. Pontosabban keveset alszunk és azt sem jól. Reggel hétkor, amikor csörög a vekker, szinte világomról sem tudok. Olyannyira nem, hogy a telefonom ébresztője rendre kudarcot vall, nem képes kirángatni engem ÁlomFöldről. Sőt, újabban már Zalán sem, pedig ő aztán ha magas frekvencián ordítani kezd, körülötte alvó ember nem marad. Engem leszámítva. 

Felmerülhet a kérdés, hogy miért alszom rosszul? Elsősorban a meleg miatt. Kerek négy hónapja annak, hogy szóltam az uramnak, nem működik a légkondi távirányítója, szerezzünk be egy újat, még mielőtt a nyár ránkköszönt és finoman megpárolódunk a melegben. Megígérte, elintézi. Most, négy hónappal később hirtelen itt a nyár ezerrel. Van működőképes távirányítónk és vele légkondink és általa hűvös szobánk?  Hát persze, hogy nincs. Szóval többek között ezért alszom rosszul. És mert persze a gyerekeknek is melegük van, hogy a bánatba ne lenne?

Így telt pl. a múlt éjszaka.

21:10 - Zalán nyugovóra tér macistakaróstul, cumistul. Zokszó nélkül.

22:15 - Apa, Réka, jómagam is nyugovóra térünk. Konstatálom, hogy rohadt meleg van a hálóban. Továbbá, hogy soha többet nem költözöm lapos tető alá és tetőteres lakásba sem, akkor sem, ha full légkondis még a vécé is.

23:00 - Végre elalszom.

23:30 - Zalán visítva ébred. Nem akar tudni a cicimről, ellenben iszik egy jóízűt a varázspoharából.

23:40 - Tenném vissza az ágyába, mire kismajomként belém csimpaszkodik. Majd ordít, mint a sakál. Ennek ellenére ott hagyom, lecsapom az éjjeli lámpát és ágyba bújok.

23:41 - Még mindig ordít, úgyhogy mégis felkelek. Ringatom egy picit, de nem akar hozzám bújni, esze ágában sincs aludni. Némi habozás után (semmi jele az álmosságnak) újra bepakolom az ágyába. Hűűű. Visít. Felveszem. Elhallgat. Mutogat a redőnyre. Picit pipa vagyok. Tessék aludni, Zalcsikám! - fogom könyörgőre. Leteszem, visít. Nem hatottam meg. Gonosz módon bemenekülök az ágyamba. 

23:42 - Élő lelkiismeretem, Apa megjegyzi, hogy nem vagyok normális, hogy hagyom sírni. Lehet, nem is vagyok az....

23:43 - Zalán a mi ágyunkban garázdálkodik. És nagyon elemében van. Apjához bújik, rámászik Rékára, boldogan gagyarászik. Réka ugyanígy kezdte annó. Talán soha többet ki nem tesszük őt sem az ágyunkból?

23:50 - Próba cseresznye alapon Zalán transzfert kap az ágyába megint, ezúttal nem tiltakozik. Elalszik. Halllelúja! Hol az ágyam? 

01:30 - Réka sírva ébred, merő izzadtság a haja. Nagyon szomjas. Benyakal egy adag bubimentes ásványvizet. Majd újra párnájára dől egy szó nélkül. Szerencsére mindenki más alszik, mint akit fejbe kólintottak.

02:50 - Apa megközelíti a vécét. Mire Zalán felébred megint. Lapulok, mint nyúl a bokorban....Zalán visszaalszik némi nyögdécselés után.

04:30 - Réka azt álmodja, Zalán el akarja venni a motort tőle (ami egyébként Zaláné...). "Add ideee, engedd eeel, te ezzel nem játszhatsz...." - kiabálja, mire Zalán újra felébred. Ez nem lehet igaz. Elmormolok pár káromkodást az orrom alatt és megszoptatom az immár éhes Zalánt. Rékának több nyikja nincs. Közben iszom is, mert pokoli szomjas vagyok...Ahogy lecsatlakozik rólam, már alszik is picinyke fiam. Megkönnyebbülve fekszem vissza.

04:35 - De pisilnem kell, irány a toalett! Apa is követi a példám. Marha meleg van, így ablakot nyitunk, már magasról teszünk a szúnyogokra. 

05:50 - Apa telója megszólal. Ezt bezzeg meghallom. Kinyomja.

06:00 - Megint csöng a telefon, végképp kikapcsolja.

06:30 - Újabb Réka rémálom, valaki az eper készletét fosztogatja...Sír és dobálja magát, de szerencsére senkit nem ébreszt fel vele. 

06:35 - Megint rémálmodik a leánykám, a témára már nem emlékszem.

07:00 - Ébreszt a telefonom. Tibi kikapcsolja.

07:15 - Életet ver belém. 

Jó reggelt! Indul a nap!

Képzeld, anya!

Eddig jutott Rékám, aztán az óvoda forgatagában elvesztett engem szem elől, torkán akadt a szó. Egykettőre átvágta magát a zsibongó és hullámzó "tömegen" és végre cuppanós puszit nyomhattam a képére. Láttam rajta, hogy nagyon izgatott. Valami történt, valami jelentőségteljes és fontos. Arcocskája, szemei csillogtak, majd' kiugrott a bőréből.

- Képzeld, anya, ma kakáltam a kisvécébe!!!! - egy másodpercre meghökkentem, másra számítottam (bár fogalmam sincs, mire, de másra), aztán nyomban átéreztem örömét. Eddig mindig hazahozta a barna csomagot, esze ágában sem volt máshol kakálni, mint itthon. Hurrá, újabb megtört jég...

Persze az óvónéninek most sem szólt nagyszabású (és talán igencsak sürgető) szükségletéről,  dadusunk pedig hónapok óta nincs, hát annak sem igen tudott jelezni. Réka elbeszéléséből kiderült, hogy kivárta a ritka pillanatot, amikor senki nem volt a vécében, kakált egyet ügyesen, és egyedül kitörölte a fenekét (ahogy itthon). Ja, nem, a vécét nem tudta lehúzni...viszont Marci igen, ő segített neki. (Itt is köszönet neked, Marcikám.) Hogy mindezek után kezet mosott e, bevallom, nem mertem megkérdezni, bízom benne, hogy igen....

Nem, még mindig nincs hír ovi ügyben. Már csak három nap....


UI: Este mégis rákérdeztem a kézmosásra, mire Réka mű sajnálattal a hangjában: " Óooooo....azt elfelejtettem......" 

Szülinap képekben

Az én szerelmetes, méhemből-lelkemből szakadt kis magzatom egy éves lett. Jó, jó, tudom, már múlt szerdán elkezdte taposni a második életévét, de olyan jó volt így hosszan (szerdától-szombat estig) ünnepelni. Rékának is feltűnt az elnyújtott szülinap, vasárnap este kéjes kárörvendéssel a hangjában megjegyezte, hogy "Ma már NINCS szülinapja Zalánkának, ugye?????" 


Jól sikerült a szombati nap, azaz a szülinapi buli. Annak ellenére, hogy hirtelen ránkzuhant a kánikula és a lapostető alatt kis otthonunkban trópusi kánikula tombolt szombat délre. Mindenünkről csöpögött a víz, a tortát alig mertük elővenni a hűtőből, nehogy két másodperc alatt szalmonellától hemzsegjen. Fontolgattunk egy kerti medencepartit is. De nincs medencénk, így maradunk a lesötétített nappaliban. 

Kisfiam meglepő profizmussal "menedzselte" végig a saját szülinapját. Minden vendégnek örült, senkitől nem kapott sikító frászt. Rácuppant az ajándékokra, izgatottan bontogatta és egyiknek jobban örült, mint a másiknak. Öröm volt nézni. Mintha csak már a sokadik szülinapját ültük volna. Új képességekkel is meglepett, ivott szívószállal a pohárból, csóválta a fejét és új szavakat is kibökött (mammma, nem, de, néhány új szót csapva a babához.) Amikor délután elfáradt, átvittem a lesötétített, hűvös hálóba, ahol azonnal az ágyba kérte magát cumival és a macis takaróval egyetemben és hálásnak tűnt, amikor ott hagytam magára. Végül azért amikor elmentek az utolsó vendégek is, keservesen sírva fakadt, így hangot adván tiltakozásának. Szóval azt hiszem, jól érezte magát a drágám.

Réka kissé nehezen viselte, hogy ezúttal nem ő állt a rivaldafényben, de igyekeztem elterelni a figyelmét. Elveimmel ellentétben kapott ő is "szülinapiajándékot", egy Dórás könyvet és egy matricás könyvet (úgyis itt a gyereknap, no), aminek nagyon nagyon örült. (Erről majd még később, ha lesz időm.) És remekül eljátszott azokkal a játékokkal, amelyekhez Zalán még picike (kalapácsos dühöngő - vagymi... és a kismotor)


SzerelmetesKisfiam szülinapja néhány képpel elmesélve:

A szülinapi torta (én sütöttem, kiskacsómmal, nagyon finom volt.) 

Ismerkedés az ajándékokkal (melyiketbontsam feeling)

Komoly(nak tűnő) elmélkedés a röfögő-hápogó-bégető könyv felett...

A nap kedvence : tanuló szerszámpad (L. mamától és Papától)

Khm....hát ilyesmi is becsúszott hellyel-közzel.... 

Volt móka, zene, tánc és kacagás.... 

....és teherautózás bőven....

A gyerekek egyáltalán nem fáradtak el, én hulla voltam este 9-re. :)))

Ui: Ez az első szülinap sem maradt baleset nélkül. Réka annó az ajándékba kapott lóról repült le nagy ívben, hogy azt hittem, egy foga sem maradt...idén Zalán fejelte le a kisszéket úgy, hogy 1. az művészet volt, ahogy elesett 2. az még nagyobb attrakció volt, hogy pont az orra között találta el a szék ülőkéje...Szerencsére viszont nagyobb baja neki sem esett.