Húsvétról

Az alaphangulatot az adta meg a Húsvéthoz, hogy valamikor nagycsütörtök magasságában a kezemben maradt a szemüvegem szára. Ami nem lett volna baj, ha továbbra is egy egységet alkotott volna a szemüveg többi elemével....de sajnos nem így volt. 

Mivel ez egy spec keret és iszonyú drága a javíttatása, hát nem volt jó kedvem. Szegénykémet még akkor vettem, amikor egyetlen gyerekem sem volt és hát finoman szólva sem gyerekbarát őkelme. Hogy Zalán egy nap minimum kétszer lekapja az orromról, nehezen viselte és akkor még a hancúrokról nem is beszéltem. Mindegy, csere szemüveg előás szekrény mélyéből és türelmesen vár, hogy a szemüveg egyszer megérkezzen a "szervizből"....

Az ünnepek csendes sütögetéssel kezdődtek, pozsonyi almatorta és az utóbbi idők nagy kedvence, rákóczi túrós bukkant elő a sütőből, egyik a másik után. Bár még répatortát és tiramisut is szerettem volna készíteni, végül erre nem volt idő, felnyaláboltuk a két tepsit valamint két darab gyermekünket és belevetettük magunkat a nagy rokonlátogatósdiba, amiből elő sem kerültünk hétfő késő estig.

Nálunk nem divat az ajándékozás húsvétkor, talán mert egyikőnk családjában sem hagyomány ez, de azért a gyerekek begyűjtöttek L. mamától némi ruhaneműt és általánosságban véve hihetetlen mennyiségű csokoládét, Lindt-től a Milkán át a Tibiig....A készlet most a konyhaszekrény egyik polcán várja a minél lassabb elfogyasztást, jó magasan, hogy huncut gyerekmancsok ne férjenek hozzájuk. Tegnap a maratoni vasalás során egész jól leapasztottam a mini tojás állományt. :))

Szóval úgy eltelt ez a mostani Húsvét felettünk, ettünk-ittunk, együtt voltunk a bővebb családdal és élveztük a jóidőt. Aztán mint mindig, hétfő este búsan konstatáltam, hogy ennek a Húsvétnak is vége sajnos....

Zalánom M. mamánál

A locsolkodás még fárasztó dolog a csöpp fiúnak.

Réka is szeretett volna hímes tojást kapni, és persze kapott is, így járult hozzá ő ahhoz, hogy elég főtt tojás legyen otthon a sonkához.

Csibét is simogattunk, no nem annyira azért, mert Húsvét volt, hanem mert Tatának a napokban volt csibekeltetnékje. 

A folytköv.-ről

Az elmúlt néhány hétben nem volt olyan nap, hogy ne jutott volna eszembe az óvoda. Pontosabban a kérdés, hogy legyen ovi a nyári szünetig hátralevő két hónapban vagy ne legyen? Amikor Réka lebetegedett, azt gondoltam baromi határozottan, hogy ne legyen. Amikor Zalánnak alig tudtam lehúzni a lázát és napokig csak anyatejen tengődött az ártatlan, még erősebben megfogalmazódott bennem, hogy nem akarom látni az ovit (a vírus- és bacilusgazdát) ebben a tanévben, esetleg a kerítésen túlról, ahogy a játszótérre tartva elsétálunk előle. Úgy éreztem, elegem van, befejeztük....És ahogy ezt megfogalmaztam magamban, meg is könnyebbültem...egy időre. 

Aztán felvetettem Apának, hogy mit szólna hozzá, ha csak ősszel folytatná Réci az ovit....Nem is szeret járni, nem is igen tanul semmit, nem is sok van hátra, hátha ősszel már nem is ide járunk.... Tibi nem értett egyet az ovifeladással, szerinte Rékának egy baja van az ovival, hogy én, azaz az anyja nem járok oda, nem vagyok oszlopos tagja a Katica csoportnak...Erre pedig csak az az orvosság, ha leánykánk igenis jár oviba, mert csak úgy szerez barátokat, ha ott van. Ha pedig barátokat szerez, egycsapásra megszereti az óvodát. Ha nem jár, nem lesznek barátai és az életben be nem illeszkedik. Hoppá! Új impulzusként ért ez a felfogás, ami egyébként Tiborom saját élettapasztalatán nyugodott, el is gondolkodtam rajta....

Aztán mégis úgy véltem, hogy mit számít már ez a nyolc hétnyi ovi, igenis legyünk együtt hármasban minél többet, amíg lehet. Ovi ellenes lobbimnak Apánál jó alapot adott, hogy ahogy teltek itthon a hetek Rékával, nem tudtam nem észrevenni, hogy a folyamatos hisztizést valahol elhagyta a lány. Újra szót lehet vele érteni, értelmére hatni, ha kell....és ha valami mégsem úgy alakulna, ahogy ő szeretné, nem hempergőzik meg a porban és ordít, mint a fába szorult féreg, hanem át lehet vele beszélni a kérdést és együtt megoldást találhatunk mindenre. Valamelyest visszakaptam hát az én régi Rékámat. Hurrá....És hogy ez megtörténhetett, bizonyosan köze van annak, hogy az ovit hanyagoltuk az utóbbi hetekben. 

Most tehát valahogy az következhetne, hogy meghoztam a naaagy döntést, Récit idén már nem látja a Nyitnikék ovi....de nem ez jön. Ma reggel szépen felöltöztünk, megreggeliztünk és átsétáltunk az oviba. Ott Rékámnak örültek a katicák, nagyok, kicsik egyaránt. Récim motorra pattanva lelkesen a kapuhoz kísért, vidáman integetett utánam, majd Marcival a sarkában eltűnt az udvar forgatagában. 

Szóval újra ovis a csaj, legalábbis a következő nyavalyáig. Hogy végülis miért döntöttem az ovi mellett, nem igen tudnám most itt értelmesen leírni. Azt hiszem, az utóbbi napok játszóterezése során tapasztaltak nyomtak legtöbbet a latba. Réka szomorúan konstatálta, valahányszor üresen találtuk kedvenc játszóterünket, nem volt sokáig kedve egyedül ingázni hinta és csúszda között. Máskor úgy szomjazott a gyerektársaságra, hogy addig mentünk, míg nem találtunk egy zsivalyos játszóteret, tele gyerekekkel...Olyasmi is kicsúszott a száján, hogy hiányzik neki Marci és Zsolti (mindig csak a pasik, beste kölke!!) és ha az ovit emlegettem, nem ellenkezett, sőt, úgy nyilatkozott, hogy szeretne újra járni....bár ott ugye nincs tévé és így JimJam sem, ami komoly negatívum Réci szemében. :)

Most a csoport az anyák napi ünnepségre készül (reggel meglestem a próba utolsó pillanatait). Azt ugyan még nem tudni, pontosan mikor is lesz az oviban az anyák napja, mert az óvónénik jövő héten valami iszonyú fontos Ellenőrzést kapnak "fentről", szóval anyák napja helyett inkább erre készülnek (el sem tudom képzelni, hogy hogyan és miképpen lehet erre felkészülni....) Mindenesetre van némi átmeneti kizökkenő az örökös "szabad játék"-ból, verseket, dalokat tanulnak, talán még valami ajándékot is alkotnak....Szemem rajta lesz napról napra a lánykán, de nem hiszem, hogy Rékám rosszul érezné magát az oviban abban a kemény 3 órában, amit ott tölt...

Szeretném úgy zárni majd ezt az óvodai félévet, évet, hogy az nem volt hiábavaló. Rékám barátokat is szerzett, nem csak ronda bacikat és vírusokat; jól érezte magát (legalább olykor), sikerélmények érték és már tudja nagy vonalakban, milyen is az élet egy óvodában.
Hogy vidámabban menjen oviba, mint ahogy hazajön onnan....nos arra talán még várni kell egy keveset, tán egy félévnyit is....

Nagyon boldog ünnepeket kívánunk mindenkinek!

Ovi kukuccs 2011

Végre valahára valamennyien meggyógyultunk. A porszívó szíves közreműködését megköszöntük és újra a gardróbba költöztettük. Nincs szipákolás, csorgó orr és köhécselés sem. Egyelőre. Van viszont csodaszép napos időjárás, szinte nyarat idéző verőfény és idén először fordult elő, hogy azt hittem, napszúrást kapok a játszótér pusztájában. Egyben megfogadtam, hogy ezen túl téli zoknit nem húzok becses lábacskámra, mert félő, hogy egyszer bemutat egy öngyulladást a cipőmben.

Nagyhét van. Nem csak Húsvét szempontjából, de óvodailag is. Ama bizonyos "Ovi kukucs" kerül megrendezésre a héten a város minden ovijában, vagyis szülői értekezletek, nyílt napok, játszóházak érik egymást, csak kapkodja az emberlánya és fia a fejét. Tavaly már megnéztünk két ovit, a körzetest és egy nem körzetest (Manóvár), így azokba már nem tartottam fontosnak, hogy bekukkantsak (főleg amelyikbe jár Réci)...azonban maradt még így is kettő a környéken, ami érdekelt. Liget úti és a Pitypang. 

Hogy a Liget útiba nem is jelentkeztünk, mégis megnéztem, ez kicsit jellemző rám. No nem bántam meg, igazság szerint tetszett, amit láttam és hallottam. El tudtam volna képzelni ott Rékát...Homogén csoportok, kedves óvónénik, amerre a szem ellát, tehetséggondozás kiscsoportban és egyénileg is, lovak, stb. stb. Egyetlen dolog volt érdekes, az pedig a bevallott "pedagógus hiány", és az emiatt összevont csoportok....nem egészen érettem. Azzal indokolták, hogy más óvodákban is kevés az ember, blablabla....de a mi körzetes ovinkban, amely bár sok sebből vérzik, azért jut minden csoportra két óvónő. Létszám stop van, vagymi??

Délután átbattyogtam a Pitypang ovi szülői értekezletére is. Az utóbbi időben már rengeteg infót begyűjtöttem erről az oviról, szülőktől, óvónőktől, így nagy volt bennem a várakozás, hogy mi minden fog majd elhangozni. Meglepetésemre, annyi embert érdekelte az esemény, hogy be sem fértünk a csoportszobába....Itt is kedvemre való volt egy sor dolog, sőt, hirtelen mintha a számomra ideális óvodát jellemezte volna valaki az orrom előtt. Itt aztán nem unatkozna Réka egy percig sem, nemigen lenne rá ideje. Ahogy olvastam a sorok között, kicsit jobban támaszkodik az ovi a szülők pénztárcájára, mint a jelenlegi ovink (amely a csoportpénzen túl nemigen kér semmit), de ez legyen a legnagyobb baja. Kaptunk tájékoztatót, prospektust és az igéretet, hogy a város legjobban felszerelt és egyik legmagasabb szakmai színvonalú óvodája a Pitypang....

Hazafelé azon járt az eszem, hogy miért van az, hogy egy x városban óvoda és óvoda között akkora különbségek lehetnek, mint amilyenek kétség kívül vannak. Miért nem gondoskodik a központ, amely valamennyi óvodát irányítja, hogy egy adott színvonal minden oviban adott legyen? Miért nem biztosítja, hogy felszereltségben megközelítően azonosak legyenek a viszonyok? Vagy ha már olyan a helyzet, amilyen, legyenek a külsősök, körzeten kívüliek számára is elérhetőek a jobb ovik. Legyen verseny az intézmények között, így a gyengébbek is nagyobb késztetést éreznek majd talán, hogy felvegyék a tempót az erősebbekkel....

Május végig kapunk értesítést a hogyan továbbról. Pitypang, Manóvár vagy Nyitnikék, azaz maradtunk, ahol voltunk?

11 hós lett Zalánom

1) Hetek óta inkább a hátán szeret aludni. Mivel mindkét szülője és nővére is lelkes hason alvó, így Zalánunk ebben kakukktojás.

2) Múlt héten pénteken tett egy lépést előre, majd szombaton kettőt....azóta várjuk a folytatást. 

3) Tíz hónaposan volt 77 centi. A védőnő szerint 75 centi a kispasik 1 éves átlag magassága, szóval colos a gyerek. Ki is nőtte a mélybabakocsit, már csak úgy tudom belefektetni, ha összehajtogatom a lábacskáit. Még jó, hogy kitavaszodott. Súlya viszont pihécske, betegségének köszönhetően egyelőre nem gyarapodott az elmúlt két hétben....8800 g körül lehet még mindig. 

4) Nem mond semmit. Fura is lenne a későn beszélő Réka után egy korán karatyoló öcsi...Bár játék közben gyakran mondogat olyasmit, hogy "ez.....ez"..és amikor Réka eszik vagy iszik valamit, Zalán is kér belőle:  "énis...énis". Kukucskálós játéknál mondaná ő is, hogy "kukkk", de még az ú betű hiányzik. Így is értem, mit szeretne, a "k........kkkkk"-kal kifejezni,

5) Szeme csodaszép mélykék. Még mindig elolvadok, amikor szopi közben felnéz rám. Ez olyasmi élmény, amely már beleégett az elmémbe, bármikor fel tudom idézni, milyen a tekintete....

6) Ha a karomba veszem és úgy teszek-veszek, nagyon oda kell figyelni, mert Zalánomnak ilyenkor hirtelen nyolc karja is nő, bármit megragad és magához húz, lesodor, beleértve a porcelán tányért, a bögre kakaót, a cserepes virágot.

7) Ha rászólok, hogy "nem szabad" (mondjuk leemeli a telefont a helyéről), visszafelesel. Rávágja, hogy "na" vagy "ne" vagy "de",  sokszor még a térdét is rogyasztja a nyomaték kedvéért.....szép kis párbeszéd alakul így ki közöttünk. 

8) Öt foga van, jelenleg a hatodikat növeszti. Ha az is kibújik, úgy néz ki lesz egy kis szünet, mert Heteske és Nyolcaska még sehol nincsenek.

9) A pihepuha, kékmackós fehér takaróját nagyon szereti, azon szokott aludni a kiságyában.

10) Már nem hajlandó fekve szopizni. Ülve viszont klasszul elmatat rajtam, megszorítja az orrom, húzza a hajam, csavargatja a másik mellbimbóm....vagy csak simogat, ami viszont nagyon fincsi.....

11) Ügyesen lapozza a könyveket, szereti a meséket hallgatni. Kisautóval a kezében is láttam már végigszántani a folyosót. A sütifalót is szívesen pakolja meg ezzel azzal. Szereti Réka babáit, szívesen tologatja a babakocsit, mint afféle járássegítőt...

12) Háromszor volt beteg eddig és a hétvége óta már antibiotikumot is látott egészen közelről. Popsiban mért 39,4 az eddigi lázrekordja.

13) Nem szeret etetőszékben enni, így többnyire (azaz mindig) az ölemben ülve költi el az összes étkezést. 

14) Már nem alszik el egykönnyen a babakocsiban.

15) Pépesítve nem eszi meg a banánt, ahogy az almát sem.

16) Kedvence eledele a cukkínifőzelék rizzsel és husival. Vagy a mama főzte husileves tészta nélkül. Ez utóbbi még turmixolva.

17) Éjjel kétszer ébreszt, egyre inkább megszokásból, mert nem szopik jelentősebb mennyiséget. 

18) Autóban menetiránynak háttal ül, bár a lábát lassan hajtogatni kell, annyira kilóg az ülésből...

19) Szívesen kotorászik (kotorászna) szobanövények földjében. Ez Rékától annó teljesen idegen volt.

20) Minap Réka megkérdezte, hogy a konyhai kuka miért van a széken? És a hálóban a kiskukát miért tettem a komódra? Hát mert a Kishuszár (Zalán) imád kukázni. Ez megint olyasmi, ami Rékával nem tapasztaltam. 

21) Még mindig sok mindent a szájába vesz. 

22) A porszívó szerinte egy játék, ami hangos és lehet magunk után húzni. Nem mellesleg, megszabadít a takonytól, ami fontos. 

23) Az összes konyhaszekrény és fiók, valamint a fürdőszoba szerkény ajtaja le van zárva a pakológép kisfiam elől. Elmondhatom ezerszer is, hogy nem szabad, a fejem tetejére is állhatok, ha be tud hatolni egy szerkénybe, akkor be is fog....

24) Récit nagyon szereti. Amikor reggel felébred, rögtön őt keresi, mászik hozzá az ágyba és nem nyugszik, míg így vagy úgy, de fel nem ébreszti. Régebben a haját húzta, ma már inkább simogatni próbálja a haját, vagy egyszerűen ráfekszik, hozzábújik....

25) Nyugodt, vidám, mosolygós baba. És babaságából éppen 1 hónap van hátra....