Három hét kihagyás után kezdtük újra az ovit, hát nem csodálkoztam, hogy megint könnyek hullottak Rékámnál. No nem is az elbúcsúzáskor, mert akkor az én bátor, imádnivaló lányom összeszorította a száját és bár görbűlt volna nagyon lefelé az a szájacska, puszit nyomott a képemre és eltűnt a csoportszoba forgatagában....
Továbbra sem szeret járni, és hogy esetleg ott is alhatna a többi csemetével, fel sem merül benne. Sőt. Minap kérdeztem, nem szeretne e az oviban aludni, az óvónéni mesét mond, biztosan klassz lehet együtt pihizni a többiekkel....Mire értetlenül szétdobta a karjait: - Miért aludnék ott???????? - nem tudtam épkézláb választ összebarkácsolni.
Folyton arról beszél, hogy nyáron be fogják zárni az óvodát és akkor nem kell majd járnia. Valamelyik este lefekvés előtt hozzám bújt és annyit suttogott, hogy anyaaa, nem szeretek oviba járni...nem akarok menni.....
Pedig egyébként úgy tűnik, nagyjából jól érzi ott magát. Legalábbis, amikor érte megyek ebéd után, mindig olyan kis vidám, sürög-forog, pattog....Egy előadás is ment a minap az oviban, afféle kétszemélyes színház, ami nagyon tetszett Rékának az óvónéni elmondása szerint. Ez volt az első program, amin részt vehetett, amióta oviba jár.....Nem mesélt róla semmit, érdekes, a többi gyerkőctől tudom, hogy valami farkas és kecske szerepelt az előadásban (mármint nem igaziak, értelemszerűen), jót énekeltek és táncoltak....
Az óvónénikkel nagyjából megbékéltem. Nem egészen olyanok, mint amilyennek egy ideális óvónőnek lenni illik, a gyermekmegőrző feeling még mindig nagyon bennem van, de azt sem mondanám, hogy kifejezetten rosszak. Annak ellenére, hogy ma arra léptem be a csoportszobába, hogy M. óvónéni (a vécére erőszakkal ültetős) egyik karjánál fogja jókorát lódított Rékán, mert az az útjában volt, ahogy takarított és felsöpört ebéd után. Nem tetszett, amit láttam, de nem szóltam semmit. Kihívtam Rékát nyomban, bár még a pogácsája végére nem ért.
Ugyanakkor csak jót hallani Rékáról az óvónéniktől, amire őszintén szólva számítottam is valamilyen szinten. L. óvónéni tegnap odajött hozzám, amíg Réka a mancsait mosta és annyit mondott, hogy "ez a Réka nagyon fasza csaj, imádom." Ügyes, okos, önálló, kreatív. Ennek ellenére....
Remélem, ősztől nem ebbe az oviba fog járni.
Beszéltem egy óvónénivel (gyesen levő ismerős) minap a játszótéren, szerinte jól tettem, hogy átjelentkeztünk másik óvodába, még ha ennek meg lehet a negatív oldala is.....Azzal kapcsolatban viszont nagyon szkeptikus volt, hogy engedélyezik e vajon a központban az "intézményváltást". Tavaly óta megszigorították a váltást, mindenki elsősorban a saját körzeti oviba viheti a csemetéjét. Annyit feleltem, neki, hogy hát legalább megpróbáljuk. Ha nem jön össze, akkor sem dől össze a világ. Annyira.
Három hónap ovi (nettó cirka nyolc hét) után egyébként a héten elkészült Réka első alkotása, egy fára akasztható szél....izébizé. Vágott, ragasztott, rajzol, sokat dolgozott vele L. óvónénivel. Kár, hogy ilyesmivel nagyjából és minimum hetente egyszer illene előrukkolnia. Hiszen ő szeret rajzolni és úgymond alkotni. Hogy egyetlen verset, dalt és mondókát nem tanult ebben az időszakban, arról már ne is beszéljek. Nem gondolnám, hogy lesz nagy könnyhullatás az Anyák Napi Műsoron, szerintem nem is lesz ilyesmi....
Úgyhogy járunk oviba, járunk szorgalmasan. Nagyjából június 20-ig, amikoris bezárját az ovit kb. 5 hétre, nyári szünetre. Akkorra már fogjuk tudni, hogy hol lesz a folytatás....
