2011. március 22., kedd

Réka mondta


Mielőtt még elfelejtem, inkább lejegyzem.




Budapesten járván, célállomásunkhoz közelítve egyszer csak egy forgalomlassító bukkanón hajtunk át óvatosan lassan az autóval. Réka megszólal a hátsó ülésen.
- Ez meg mi volt?
- Egy fekvő rendőr. - felel az Apja.
Réka hallgat, hallgat, szinte hallom, ahogy kattog az agya....majd döbbenettel vegyes felháborodással annyit kérdez.
- És AZON ÁTMENTÜNK???? - egész sokáig kellett magyarázni, mire megértette, hogy nem öltünk meg senkit.




Kap egy tejszeletet, melyet mély áhítattal elfogyaszt. Tudván, hogy kettő darabot vettünk, megszólal.
- Kérem a másikat is.
- Ó, kettőt nem eszünk meg egyszerre. - csóválom a fejem.
- Miért nem? - Elsősorban azért, mert Anya is kedveli a tejszeletet. - vágnám rá, mint korrekt feleletet, mégis valahogy inkább azt mondom.
- Mert akkor elfogy az összes finom tejszelet és mit fogsz enni mondjuk majd holnap vagy holnapután?
- Hát a Kinder csokikat, amiket mamától kaptam. Azokat. - vágja rá rögtön Réka.




Híradó megy a tévében, benne bírósági tudósítás. Egyszerre a képernyőn feltűnik egy padon ücsörgő símaszkos rendőr, mire Réka lelkesen felkiált.
- Pókember! - azóta sem tudom, hogy mikor és hol hallott Pókemberről. Talán az óvodában?




Együtt főzzük Rékával az ebédet. Kever-kavar, segédkezik a leányka, ahol tud. Ehhez képest amikor a meggyszószt gusztusos kis tányérkában a terített asztalra teszem, pontosan Réka elé, a rántott hús és a főtt krumpli mellé, Réka felszereli magát egy kanállal, majd ennyit kérdez mini gasztronómiai szakértőként és ételkritikusként, ahogy a tányérjába pillant.
- Mi ez egyáltalán, anya??




Palacsintát sütünk, majd órákkal később újra csokis palacsintát enne őkelme. Ám az már kihűlt, amit eképpen tesz szóvá.
- Óóóó...ez már elhidegesedett....




Egyszer úgy esett, hogy játék közben szólt a tévé és abban a ValóVilág. Senki sem figyelt oda, mi folyik a tévében, ám amikor - emlékeim szerint - Szandika száján éppen valami gusztusos csúszott ki, akkor Réka radarjai persze éppen fogadóképesek voltak. És nagyon tetszett neki, amit hallott. Felderült az arca és lelkesen ismételte párszor.
- Nyakig ülhet a szarban. Hehehe....Nyakig ülhet...a szarban. Hihihi.....
Azt mondom,  még szerencse, hogy a VV műsorideje alatt általában vacsorázunk vagy pancsizunk.




Városban járva kapok a ritka alkalmon és betérek egy üzletbe, hogy alsóneműt, azaz bugyik vegyek magamnak. Jelenlegi készletemet megette az idő és a mosógép egyforma erővel. Réka szeretne velem tartani, amit vesztemre hagyok. És hamarosan egész melegem lesz a boltban, és nem csak azért, mert rajtam van a dzsekim. Réka ilyesmiket karatyol max hangerőn.
- Tanga miért nem jó?? Anya, melyik a tanga???
- Ez a méret kicsi neked? Dehát ez AKKORAAAA.
- Anya, lila bugyit veszel? Széép, tetszik.
- Csipkés bugyi miért nem jó? Nem szereted? Nem szereted, anya a csipkéset?????
- Miért veszünk ilyen sok bugyit?




Sétálunk az utcánkban hármasban.
- Anya, menjünk arra! - kéri Réka és a kért irányba mutat.
- Az zsákutca, Réka, úgyhogy inkább menjünk tovább, jó?
- Zsákutca?? ......Ááá, nem látok én ott egyetlen zsákot sem. - feleli Réka nagy kételkedőn.




Réka egy reggel kifordul a fürdőszobából és szembetalálja magát Apával.
- Úristen, Réka, mi történt veled??? - hallom Apa finoman szólva is döbbent hangját. Előző nap tapasztalataival a tarsolyomban kiszólok neki a konyhából.
- Biztosan megint a szemfestékemmel játszott....Nem?
De.


2011. március 7., hétfő

8 éve együtt


“Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.”
Hemingway


Koszonom az én Tibimnek ezt  a 8 évet. Koszonom, hogy elvisel, hogy kiegészít, hogy boldoggá tesz, hogy anyuka lehettem az oldalán....De mindenekelőtt, koszonom a  Jóistennek ŐT magát. Ki sem tudom mondani, mennyire.

2011. március 2., szerda

Szolgálati kozlemény

A blog bizonytalan időre szünetel. Puszi mindenkinek. Majd jovünk nem sokára.

Ui: Gyógyulóban vagyunk, most már megmaradunk. :D

2011. február 27., vasárnap

Helyzet változatlan

A helyzet változatlan.

Ennyit tudok most írni erről. :D

2011. február 23., szerda

Hápci, Krákogi és Krohács

Ezek volnánk mi. Merthogy...

Hétfőn lerobbant Anya,
Kedden lebetegedett Réka,
Szerdán már tüsszog Apa is,
...és holnap csütortok lesz....

Mostanában minálunk....

Literszám fogy a tea és a gyümolcslé.
Deciszám az orrcsepp.
Százasával a pzs.
Lázunk nincs, de kutyául érezzük magunkat.
Vagyis inkább nyomorultul. Olykor mint aki az utolsót rúgja.
Hihetetlennek tűnik, hogy egyszer meggyógyulunk.
Apa nem adja fel, dolgozik egész nap. De beteg, az biztos. Ma nyolc helyett már fél hét korül itthon volt. Egy kiló kivit is hozott.
Egyébként egész nap megy a JimJam. Már az idegeimre megy Jakab kandúr, Connie bocistul együtt.
Nyakaljuk a lándzsás útifüvet /szerintem túrót sem ér/
Étvágyunk semmi, de úgysem érezzük az ízét semminek.
Aki kitalálta a digi lázmérőt, azon végrehajtanék egy azonnali vagyonfosztást /ha még él/. A régi higanyost akarom.
Réka napjában százszor elmondja: Nagyon beteg vagyok. És te is, anya. Nagyon beteg vagy.

Megint előléptettük a porszívót nappali enteriőrré.
Éjjel is porszívózunk. Orrot. A szomszédnak is van gyereke, talán nem csodálkozik. Mindenesetre rendőrt még nem hívott. És nem is jott fel egy elektromos orrszívóval a mancsában.
Réka maga porszívózza az orrát. De így is végigordítja olykor a procedúrát.
Nem akarja fújni az orrát zsepibe, mert aggódik, hogy akkor az fikás lesz....Magyaráztam, hogy az volna a cél, de nem ment át a dolog. Olykor nosztalgiával gondolok arra a három évre, amikor hírből sem ismertük a betegségeket.
Olykor ezt továbbvezetve azt gondolom, soha tobbet nem megy Réka oviba. Sőt, kozosségbe sem. Zalán sem.
Hát....Várjuk a gyógyulást. Nagyon.

Ui.: A farsangnak így idén lőttek. Még szerencse, hogy nem tartottam Rékának buzdító beszédet arról, milyen jó móka is a farsang, mint olyan. 


Hejj, pedig készültünk ám...



Talán majd ha valamennyien meggyógyultunk /1-2 hét és eljutunk tán oda/, rendezünk egy fánkos, táncos, jelmezes bulit itthon négyesben.