2 x 9 hónapos

Mi is jellemzi ezt a KilencHónapos daliát? Lássuk csak, 150 pontban, csak roviden.


1. Villámsebesen mászik, ügyesen feláll, leül, bútorok mellett lépeget. Sőt, kezét fogva tipeg is párat. Ez utóbbi ügyében Réka folytatott bizonyos kísérleteket, szinte missziójának tartja, hogy megtanítsa tesóját a járás fortályaira....remélem, még egy ideig mindhiába.


2. Étvágya...hát nem a farkasé, az biztos. Reggel szopi után elnyammog egy kis gyümolcsot, ha tejpéppel próbálom a kalóriákat felturbózni, akkor fele adagot, azt is fintorogva. Az ebéd főzelékje lecsúszik simán, főleg, ha valami savanykás van menün, mint a husismeggyeskrumplis kutyulmányom...Uzsonnára kap egy kis joghurtot gyümolccsel, cicit, mást nem igényel. Vacsorára jonne a tejpép, amiből nem igen kér sajnos újabban, pedig már három fajta is van itthon. Cicizik, aztán alszik, mint a bunda. Éjszaka egyszer-kétszer magához szólít és szomjasan nagyokat kortyol.


3.  Van egy egyedi édes hang, amit hallat olykor. Csak úgy, külonosebb ok nélkül. Valahogy így tudnám leírni, mint egy igen halk pffffff-t....Pontosan utánozni sem tudom, hisz egyelőre tobb fogam van, mint neki....És a hajszálpontos másolathoz feltétlenül szükség van jó sok nyálra és limitált mennyiségű fogacskára. Valahányszor ezt a pfff...hangot hallatja, bennem ez megnyom egy gombot és újra és újra forró szerelemre lobbanok iránta. 

4. Még mindig egyedül elalszik a kiságyában, ahogy leteszem aludni. Nem tudom kifejezni, hogy eme erényét mennyire nagyra értékelem. 

5. Kiságyában állandó jelleggel vele alszik kék macija, amióta csak őkelmét hazahoztuk a kórházból. /Mármint Zalánt, természetesen. A maci a játékboltból jott, ezzel talán nem okozok meglepit senkinek./ Zalán kotődik is ehhez a macihoz, gyakran látom, hogy átoleli, macskamódon hozzábújik, meghitten szundikálnak együtt ezek ketten....

6. A pelenkacsere nagyon sokszor kész birkózóverseny. Vagy inkább hosszadalmas, izzasztó tortúra? Nehéz volna eldonteni, melyik inkább. Most, hogy nagyobb és huncutabb a legény, olykor kifejezetten játéknak veszi az egész mókát, ahogy nagyjából húszszor a hátára kell igazgatni a pasast, mire újra tiszta pelenka feszül a kemény popóján.

7. Ivás után elégedettségének nyomatékot adva pont olyan hangot ad, mint forró nyári napokon egy nagy pohár sor felhajtása után a nagyapja, az én drága édesapám....És nem, nem a bofogésre gondolok. 

8. Egész ügyesen iszik pohárból pár kortyot. A varázspoharat is elfogadja persze, de azt valami okból folyton kineveti. 

9. Imádom a metszett szemeit. Amiket állítólag tőlem orokolt, bár én nem ismerek rájuk. 

10. Szégyellősen hozzám bújik, ha idegenekkel találkozunk. De előbb még megvillogtatja teljes fogacska készletét. 

11. Rossz szokása, hogy etetés kozben a legváratlanabb pillanatban lecsap a főzelékkel teli kanálra. És annak tartalma repül mindenfelé, lehet takarítani, átoltozni, miegymás....Én már rutinos vagyok, Tibi nem hiába karatézik 20 éve és rendelkezik elsőrangú reflexekkel....de a nagymamák számára tartogat olykor meglepetéseket egy-egy etetés.  

12. Nincs kedvenc játéka, ugyanúgy érdekli a baba, mint az autó. Legizgalmasabb mégis anya táskája és annak tartalma, a telefon, a távirányító, a laptop egere, kábelek, vezetékek, elosztók, rádiók, hangfalak, stb. stb. stb.

13. Ruhamérete most 80-as. 

14. Imád egyedül pancsolni a kádban. Erre Réka tanította meg és mondhatom, remek mestere volt ilyen téren is.

15. Olykor aggódom, mert hol azt látom, hogy az egyik szemére kancsalít egy pillanatig, hol azt, hogy a másikra. Legtobbszor viszont teljesen jól áll a szeme. Csínytevésileg nem annyira, csak szemészetileg. 

16.Egyre tobb szót ismer. Ha kérdezzük, hol van Réka, a katica, a lámpa, mutatja őket, nyújta felé a pracliját.

17. Kedvenc eledele a csirke-burgonya-meggy kombináció. Ebből sosem hagy egy falatot sem. Gyümolcse a banán, itala a víz. Azaz csak annak kellene lenni, de igazából a frissen facsart almalét jobban szereti. Naná. Én is.

18. Imád lovagolni a gumipacinkot. Gyí, paci, paripára úgy rugózik, hogy orom nézni.

19. Akármilyen folyadékot teszünk és/vagy felejtünk elérhető magasságban, az hamarosan a szőnyegbe ivódva éri el pályafutása végét. Legyen az kakaó vagy meggylé. Kivétel nincs. Szornyű, de egyszerűen NINCS.

20. Ha reklámújságot lát, úgy nekiesik, mint foxi a lábtorlőnek.

21. A négyes pontból egyenesen kovetkezik, de azért megérdemel egy külon pontot, hogy -Továbbra is a saját ágyában alszik. Kizárólag ott. Ennyi idősen ezzel még Réka is így volt....

22. 12,5 cm hosszú a talpa. Vajon hányas lába lesz felnőtt pasiként?

23. Ha énekelek neki, vagy zenét hall, beindul a tapsoló reflexe.

24. Pelenkamérete a 3-as és még mindig félig meddig babakaka szagú a végterméke. /Ezt fontos volt leírni, bocsi..../

25. Csodajól eljátszik egyedül. Ha mellé ülok, akkor viszont klasszul hegynek néz és folyton meg akar mászni....és bámulatos pontossággal kapja el a mellbimbókat, majd teker egyet rajtuk. Fincsi....

26. Akár egy neveletlen kolyokkutya, minden eledelt kinéz a számból...Függetlenül attól, hogy jóllakott vagy sem.

27. Egészen elrettentő, mi mindent szedtem már ki a szájából. Krétát /nem zsír/, pici lakatot, potyit /ezt tobbszor is/, gyúrmát, habtapi darabot, fűzésre váró gyongyot. Csoda, hogy él ez a gyerek....

28. Szopi kozben mintegy melléktevékenységként szívesen edzi kormeit finom tésztahasam bőrén....van is rajta némi prezúr és hegecske. Amíg kisebb volt, a hátamat simizte picurka mancsával, azt jobban szerettem.

Hihihi, ki hittel el, hogy 150 pont lesz?  28 is szép teljesítmény. 

Füstjelek

Jól vagyunk megvagyunk, nincsen semmi külonos hírem....

Illetve mégis. Zalánom bal felső egyeskéje szombaton áttort, így lett őkelme Háromfogú. Hurráááááá. Vele együtt lélegeztünk fel félig-meddig, én és az apja, az utóbbi napokban kínlódott a kispasim rendesen a fogzással.... Ha már így belejott, Bálint napjára időzítette is a folytatást. Nem hiába, bevallom, férfibáját nagyban noveli, hogy immár négy foggal vigyoroghat rám... Rékám tíz hónapos is bőven elmúlt, amikor az első fogacskája előbukkant, így pindurkát furcsa, hogy a legénykém fogban gazdagon ellátott a tesóhoz képest. De lekopogom, eddig nem kapott szájzárat mellbimbómmal a szájában....ami nagyon kedves tőle. És ha nem akar egy velőt rázó, plafonszakasztó ordítást hallani kiszakadni belőlem, nem harap rá full erővel tejadó szervemre. Egyáltalán, soha. Előre is koszi, fiacskám.

Rékám rutinos ovibajáró lett, reggel zokkenőmentesen elbúcsúzunk a csoportszoba előtt, leken egy-egy csókot nekem és Zalánnal, aztán megy rajzolni, szétnézni. Olykor még integet is, hogy mehetek. Beszokott hát. Legalábbis arra a három-három és fél órára, amit az oviban tolt. 

Most éppen rajzpályázatra készülnek a gyerekek, ahogy az óvónő elmondta /M. óvónéni, aki nekem jobban bejon. Mármint óvónénileg, no. / Ehhez képest Réka - onmagához viszonyítva - elég hervasztó firkálmányokat hoz haza az oviból, néha már gyanakszom, hogy direkt nem alkot a saját szintjén. Tibi szerint visszafelé fejlődott mostanában rajzilag, de ezt én nem kenném az ovira. Majd átlendül ezen az időszakon. Talán látja, hogy kortársai hogy rajzolnak és őket utánozza, fogalmam sincs...

Hogy a reggeli melodráma megszűnt /ahogy elbúcsúzunk egymástól/ mit sem változtatott oviváltós terveinket, hiszen alapvető problémáim vannak az intézménnyel, a megfelelő papírokat kitoltottük és leadtuk, aztán várjuk az ítéletet. Májusig még van idő bőven. 

Rékám egyetlen verset vagy mondókát sem tanult az elmúlt négy, lassan ot aktív ovis hétben. Illetve, amit tanult, az itthon tanulta. Nincsenek foglalkozások, csak szabad játék, amolyan szabadfoglalkozásosdi, ha van ilyen szó /nincs/ és ez nekem egyáltalán nem tetszik. Ahogyan a vegyes csoport sem, legalábbis ahogy ebben az oviban a módi. 

Az az alapelv, hogy engedjük játszani a gyerekeket és majd a játék által fejlődnek. Megkapják a szükséges eszkozoket ahhoz, amit szeretnének csinálni /bár a Katica csoport igen gyengén felszerelt sajnos/ kreativitásuk kibontakozik és óvónői háttérrel, szinte észrevétlenül fejlődnek. Nohát ebben az észrevétlenségben szerintem sincs hiba....:D Számomra ez az egész arról szól, és sajnos nem tudok ettől a gondolattól szabadulni, hogy ez milyen kényelmes az óvónőknek, hiszen csak a minimális, kotelezően előírt foglalkozásokat kell megtartaniuk pl. az iskolába készülőknek, a tobbi gyerek meg úgyis fejleszti saját magát. Vagy fejlesztik őket a nagyobbak. Koszonjük szépen.

Kár, hogy annyi értékes idő elviszik, kihasználatlanul marad, amikor bábozni lehetne, kézműves foglalkozásokat tartani, kreatívkodni túl a rajzoláson olcsó színes ceruzával. Tanítani és játszva okosítani lehetne a gyerekeket. Zenét hallgatni, mondókázni, énekelni, korjátékozni, verseket tanulni....Ez az ovi nem erről szól. Ők úgy gondolják, hogy addig játszon az a gyerek, amíg lehet. Hiszen egyszer iskolába megy és jon a hajtás az egész nap padbanülok, stb. És ebben van némi igazság, csakhogy ezek a gyerekek - Rékából kiindulva - szomjazzák a tudást. Neki nem okoz nagy fáradtságot megtanulni egy verset, dalt. Orommel hallgat zenét és ropja rá a táncot. A betűket sem úgy tanulta meg, hogy ostorral vertem bele minden egyes darabot, a rajzolásra sem kényszerítette soha senki. Mert van olyan, hogy játszva tanulok, játszva tanítok...de nyilván ebben az ovi pedagógusai nem hisznek. Én meg igen, úgyhogy innestől fogva nehéz is volna kozos nevezőre jutni velük.

No mindegy, nincs időm kielemezni az oviváltás minden oldalát, de elsősorban a fentiek miatt hagyjuk magunk mogott - remélem - a mostanit. Hogy az óvónőkkel, a dadussal, magával a beszoktatás menetével, az ovi légkorével, higiéniával, ezzel azzal is van probléma, az már csak hab a tortán. És nem írtam ám le mindent, amit gubancnak éreztem....

Azt is tudom, hogy talán Rékával sem egyszerű, hiszen továbbra sem igen kommunikál az óvónénikkel, nem kér sem a segítségükből, sem a vigasztalásukból. Mert a viselkedése az egykori Emi néni féle foglalkozásokhoz képest ég és fold. Passzív a leánykám, de nagyon. Mintha elviselné az ovit, elviseli, mert muszáj, de ennyi és nem tobb. Nem tudom, hogy ez miből fakad, mi hozta ezt ki Rékából, vajon mit és hol ronthattam én el. Ugyanakkor az is a véleményem, hogy egy óvónő azért óvónő, hogy az olyan idézőjelben sündisznó gyerekeket is meg kell tudnia szelídítenie, foglalkozásokba bevonni, valahogy aktivizálni.  Nem is tudom...de az biztos, hogy nem jó irányba mennek a dolgok.  

Hát ennyi füstjelet eregettem egyelőre....

Miértek

Tegnap, ahogy Rékáért mentem az óvodába, M. óvónéni szólt, hogy cseréljem már le majd a nadrágját, mielőtt hazaviszem, mert pocsolyáztak az udvaron a kisbarátjával. Mondtam, jó. Nagy volt a sürgés-forgás az oviban, jottek-mentek a szülők, fel és alá szaladgáltak a gyerekek...Ahogy biztonságba helyeztem Zalánt és végre leültettem Rékát a padra, módom nyílt alaposan szemügyre venni a kérdéses nadrágot. Hát kérem, elol térdig vizes volt, boka tájékon hátul is...és nem elég hogy vizes, de lerítt róla, hogy alaposan felkavarták azt a pocsolyát, mielőtt annak a vize Rékám nadrágjával találkozhatott. Konkrétan mocskos volt. Az egy kicsit megnyugtatott, hogy a harisnyája ellenben száraz volt. Talán így elkerültük a megfázást. 

Nem kérdeztem, hogy ugyan miért nem cserélték le az óvónénik ezt a piszkos, vizes nadrágot  Rékáról, az óvónéni magától mondta, úgy gondolták, jovok Rékáért úgy is mindjárt.

Mindjárt. Háromnegyed 1 elmúlt éppen. Nagyjából fél 12-ig vannak az udvaron /szabadfoglalkozáson/, háromnegyed tájban beáramlik a csoport levetkőzni, pisilni, miegymást csinálni, kezet mosni, majd ebédhez készülődnek és ebédelnek. Mondom, ebédelnek. És senkit nem zavart, hogy a lányom egy térdig vizes, mocskos nadrágban ül asztalhoz. Sem a dadust, sem L., sem M. óvónénit. Arról már nem is beszélek, hogy akár rá is szólhattak volna, hogy a pocsolyába nem kellene ilyen lelkesen ugrálni, dagonyázni, amíg a nem gumicsizmája átázik, a nadrágja szintén. Vagy ha már nem szól rá, legalább oltoztesse át száraz ruhába, ha véget ér a móka. Bár 26-an vannak egy csoportban, de Réka a legkisebb,  talán nem nagy elvárás lenne ez. Vagy ha mégis, akkor hozzáteszem, hogy ő már egyedül is feloltozik, nadrág, harisnya megy neki. Egy minimális, icurka-picura segítség is megtette volna, mint pl. elővenni a nacit az ovis zsákból és a kezébe nyomni.....

Hazajottunk és elővettem az átjelentkezési nyomtatványt. 

Zalán esete a kakaóscsigával, avagy....

....lehetek én bármilyen óvatos a hozzátáplálással, ha a Nagytesó elszórtan tiltott csemegéket hagy hátra és persze Zalán, a szemfüles nem hagyja ki a ziccert. Soha.

A rajtakapás egyik pillanata...

Ez meg a nyílt felvállalásé....

Na, anyaa, ugye nem is haragszol??

Nem hát, nem haragszol. Látom a szemeden.

Benyomások

Séta kozben tegnap találkoztunk L. óvónénivel. Réka az istennek nem akarta meglátni, ahogy kozeledett felénk a járdán. Megálltunk persze néhány mondatra, szóba került az oviban alvás, ezaz, végül L. megjegyzett valami olyasmit, hogy milyen szerencse, most éppen Réka az egyetlen beszokóban lévő gyerkőc, így van idő bőven rá....Csak némi fáziskéséssel, órák múlva reagálta le az agyam ezt a mondatát:
- Jó ég, mi lenne, ha Réka egy lenne a négy-ot beszokóból...Hiszen egyáltalán semmi külon figyelmet nem kapott egyszemként sem. Hiszen arra vár L., hogy Réka kvázi beszoktatja saját magát, majd az idő megoldja alapon.


***

Éppen váltócipőjét illesztettem leánykám lábára, amikor a mellettünk kisbugyiban ácsorgó Emmához megérkezett a csoportszobából L. óvónéni.

- Azt mondd meg nekem, hogy miért pisilsz be? Miért pisilsz be? - kérdezte tőle nem éppen rikácsolva, de nem is legdallamosabb tündérhangon. 

- Nem tudom.... - felelte Emma őszinte hangon, némi búbánattal vegyítve.

- Mert későn mész pisilni. Tessék idejében elmenni a vécére, ilyen nagy lány már nem pisil be.

Nem értettem a műsort, egyrészt, mert Emma maga is úgymond Freshman, azaz szeptembertől óvódás, éveinek száma valahol 3 és 4 kozott evickélhet. Másrészt, mert mint kiderült, csak becsurrant néhány csepp, tehát ázni semmi sem ázott. Harmadrészt nekem sem a hangszín, sem a mondandó nem tetszett. Ahogy végeztem a váltócipővel felpillantottam Rékára és láttam rajta, hogy meg van szeppenve némileg....

***

Csoportszobába érkezvén Réka nem sír, nyakamba sem kapaszkodik, ellenben keresné AnnaPetiGergő konyvét. Kutatok a ciklámen kotet után, kotorászok a hozott kabalák, táskák, konyvek kosarában az ajtónál, de nem lelem. Kérdezem L. óvónénit, ugyan nem látott egy AnnaPetiGergő konyvet? Nem, szokott látni AnnaPetit, de mostanában sem találkozott eggyel sem. - felelte. Egy méterre tőle három kislány lapozgat valamit, ami nagyon úgy néz ki, mint egy AnnaPetiGergő, bár tőlem tán tíz méternyire is üldogélnek.

- Nem az lesz az? - kérdezem L.-t. De bizony az. Megkapjuk. Csókot nyomok Rékám buksijára és becsukom az ajtót. 

A kozépsősok és nagycsoportosok játszóházba mentek, csak valami 6 kicsi lézengett csoportszobaszerte. L. nagyon képben volt, hogy a hatból három mivel foglalja le magát. Node talán eltúlzom a dolgot, talán maximalista vagyok és szigorú. Csúnya, én.