2011. február 3., csütörtök

Anyja lánya?

Réka: - Hol van? Hová tettem?
Én: .......
Réka: - Hol vaaaan? Hová tűnt? Hová tűnhetett?
Én: ........
Réka: - Sehol sem találom, hol van? Hová tehettem?
Én: - Mit keresel, Rékám? - kérdezem, elunván, hogy Réka fel és alá cikázik a szobában. 
Réka: - Micsodát? - torpan meg egy pillantra. - Hol? Nem tudom, én nem tudom....
Én: - ????
Réka: - Jaaaa, a krétákat, hogy rajzolhassunk a táblára.



A P A és Csokipuding



Bár Réci tagadja, hogy bármit is le tudna írni, a jelek szerint valahogy az ATA szóból pár hét alatt letisztult APA lett. Még ha...nem is fért ki....útban volt az a remekbe szabott autó....


És egy másik élmény: 


Ma uzsonna után megosztottam Rékával a csokipudingomat. /Nem szoktam, mert irigy kutya vagyok, a csokipuding pedig nem tokegészséges./
- Ez Danette. - kozolte a lány, miután már egy ideje az ujjai kozott forgatta a barna dobozkát.
- ????? 
- Ide van írva, nézd. Da-nett. 



2011. február 1., kedd

Pasikról

Csondesen heverészünk a kanapén. Réka rajzolgat, én egy konyvet lapozgatok elmélyülten. Kozben a tévében egy fejfájáscsillapító reklámja megy, messze az én ingerküszobom alatt, de Réka felkapja a fejét. Amióta beteg volt, fogékonyabb az ilyesmikre.
- De fejfájásra nem is szedünk gyógyszert. -  szólal meg Réka hirtelen, értetlenül.
- De, igen. - felelem szószátyár módon egy pillanatra felnézve a konyvből.
- De....te nem szoktál. 
- Nem, én tényleg nem. - ismerem el és kedvemre való, hogy ezt a leánykám észrevette. -   Viszont Apa szokott. Ha nagyon fáj a feje, bekap egy-két szem gyógyszert. 
Réka hallgat egy sort, majd még egyet, végül kiboki.
- Ilyenek a fiúk?

Amikor kivigyorogtam magam, elmagyaráztam Rékának roviden, hogy anya nem fejfájós típus.     Azt lehagytam, milyen egyéb hatásos módszereket ismerek és kovetek, ha mégis nyakon ragadna egy kósza fejfájás.....

2011. január 31., hétfő

Doktornéni járt nálunk

Mégpedig a 8 hós státuszvizsgálat apropóján.

Igazából minden rendben Zalánnal, hiszen integet, tapsol, élénk, értelmesen tud nézni - de tényleg - és nem utolsó sorban rendszeresen villogtatja két apró alsó fogacskáját, azaz folyton vigyorog. A mozgásfejlődésében sem lehet hibát találni...Immár játszi konnyedséggel áll lábra, ül le, próbál is lépni, de némi csodálkozására a lábacskák egyelőre nem igen engedelmeskednek. 


Szóval minden szép és minden kerek. Illetve majdnem. Egyetlen kivetnivaló azonban mégis van a doktornéni szerint, az pedig Zalánom gyarapodása és a novekedése. Jelen állás szerint 7950 g és 73,5 centi, 130 g-ot kapott csak magára négy hét alatt és mindossze fél centit nőtt...Igaz, mindez - vagy legalábbis a gyarapodása - előre borítékolható volt, hiszen beteg volt az árva,   egy héten át szinte csak cicizett, azt is kókadtan, a hozzátápit újra fel kellett építeni, onnantól, hogy alma.....alma burgonyával.... alma burgonyával és hússal...stb.

Ezt persze a doktornéni is tudta, hiszen annak idején jobban aggódott Zalán miatt, mint Rékáért, mégis egy kicsit meglepett azzal, hogy talán előszor anyaságom torténetében kifaggatott, hogy mit és mikor eszik ez a fiúcska? Elmondtam pontról pontra, hogy tízóraira gyümit, ebédre főzeléket hússal, vacsorára tejpépet kanalaz a kisfiam, illetve szopik, amikor csak megkívánja. Meglepetésemre válaszként kaptam egy halom szaktanácsot a szemem kozé, élükon azzal, hogy naponta 5-szor kapjon szilárd kosztot Zalán....Hát vagy másfél nap kellett, hogy megemésszem és feldolgozzam a hallottakat.

Ahogy doktornéni elment, hátrahagyva egy Sinlac receptet és kifejezett reményét, hogy  intelmei elengednők lesznek arra, hogy Zalánra plusz dekákat varázsoljunk, nekem órákon át csak zsongott a fejem. Mégpedig azon, hogy miért nem emlékszem arra, hogy Rékát annak idején hasonlóképpen tápláltam? - Hát mert nem úgy tápláltam. -  Tényleg ennyire háttérbe kellene szorítani a szopit, amikor nagyjából két hónapja kezdtük az egész hozzátáplálás témát? 130 g gyarapodás tényleg ennyire brutál rossz egy olyan baba esetében, akit betegség is kínzott? Nincs ez az egész egy kicsit eltúlozva? 


Végül, két-három nap agyalás, mérlegelés és Zalánon kísérletezés után azt hiszem, ott állunk megint, ahol voltunk. Kisfiamnak hiába kínálok ebéd után uzsonnát és vacsorát is, legalább az egyiknek hátat fordít, három-hat kanál után indulna játszani. Tehát nem eszik mérhető mennyiséget. Azt sem látom, hogy a főzelék ebéd és az anyatejes uzsonna után két pofára habzsolná a vacsoráját, ami tejpép - tejmentes - gyümolcsokkel. Maradunk hát a napi három szilárd éteknél egyelőre. Hogy 5-re emelném a számukat, az biztosan a szopi rovására menne, amit nem szeretnék, valamilyen tejcsire minden babának szüksége van, legyen az tápszer vagy anyatej, hát Zalánnak is dukál a napi anyatej adagja. Szerintem ez fontos, még ha ennek az is az ára, hogy lassabban gyarapodik majd....


Danonino, sült krumpli, sonka, vajaskenyér és egyéb tippek a doktornénitől egyelőre nem képezik Zalán étrendjét, mert valahogy az az érzésem, hogy találok tápláló és Zalánnak való falatokat friss zoldségek és husi, gyümi segítségével is, amelyekben nincsen E betű, sem guar gumi, sem más rémség...


Hát ennyit tudok írni a 8 hós státuszvizsgálatról...Egy halom energiát leszívott belőlem ez az egész, teljesen feleslegesen. Na mindegy. Holnap megint óvoda Rékámnak, már minden baja van, hogy holnap úgymond ott hagyom néhány órára....



2011. január 30., vasárnap

Egy életérzés- szerelem

Este együtt néztünk mesét,kettecskén. Azaz egy idő után Réka a mesét,én inkább csak őt. Aztán előkaptam a kamerát és felvettem, amit láttam. 

A videóból nem jon át semmi, tudom jól....csak az anyai szem látja és érzi, ami bennem végigfutott és lepergett.... külső szemlélőnek tán üres....de azért megorokítem. Már csak a copfok miatt is, melyek valami csoda folytán engedélyt kaptak Rékától....