Óvodakezdés

A remek Szilveszter és Újév után hamar beborult az ég felettem. 

Vasárnapra virradó éjjel Zalánom úgy döntött, nem igényli szolgáltatásaimat anyatejileg és se szó, se beszéd....átaludta az éjszakát. Valahogy ezt mégsem tudtam a helyén kezelni, azaz örülni neki, hiszen jobb cickómban egy bazinagy csomóval ébredtem reggel. Szenvedtem vele, mint a kutya és kedvem is egy állatka feneke alatt csücsült, bár az már a béka volt. Mindenen fájt, hőemelkedésem is akadt, kóvályogtam és ténferegtem. Csak az biztatott, hogy eddig minden ilyen krízis max. 24 óráig tartott.....Szerencsére ez így is történt.

Másnap reggel kezdődött Réka óvodai pályafutása. Ünnepélyes keretek nem voltak ugyan, harsona szó miegymás, de az első nap mégis olyan fontos. Ekkor adom őt át a magyar oktatásnak.....Igazából nem volt öröm újjongás sem részemről, Réka részéről pedig pláne nem. Amióta az "otthagysz??" kérdéskör felmerült, nem is nagyon piszkáltam nála az ovi témát.

Hétfővel új világrend nyílt nálunk, reggel 7-kor csörgött az óra, fél 8-kor volt ébresztő, reggeli és 9 után nem sokkal már útra is keltünk a közeli óvodába. Ahogy lefelé tartottunk a lépcsőn, kéz a mancsban, mint anya és leánykája, átfutott az agyamon pár villanásnyi kép. Az első  - ismeretlen okból és számomra is meglepő módon - Réka gimis ballagása volt. Ahogy az én okos nagylányom, karjában egy kazalnyi virággal battyog lefelé alma máterének lépcsősorán.... Aztán eszembe jutott az is, ahogy szülni indultunk, bár akkor és ott képtelen voltam Rékás és Zalános emlék flash-eket kellőképpen szétszortírozni....És még pár dolog, ez és az. Kevésbé romantikusak, prózaiak....

Réka csigalassúsággal lépkedett mellettem, a külső szemlélő nehezen dönthette el, hogy előre haladunk, avagy inkább hátra? Hát nem siettük el a dolgot, az biztos. Réka csőre viszont be nem állt az oviig....Azon az édes kis hangján folyton mesélt, kommentált, kérdezett. Szembejött velünk egy eldobott cigarettás doboz a járdán, mint szemét, amit Réka nagyon rossz néven vett...Ejnyebejnye, el merte dobni azt valaki? Nagyon csúnya dolog volt, bizony. A hó tetején számos kutyagumi is csücsült, ami viszont nagyon érdekelte volna, alig lehetett Rékát elrángatni.... 

Valahogy aztán mégis eljutottunk az oviig, fene tudja, hogyan. Odabenn minden egyszerűbbnek tűnt valahogy. A csoportszobában kedvesen fogadott bennünket az ovónéni, beszélgettünk egy picit..Közben Réka csillagtúrákat végzett a szobában, mindig én voltam a kiindulópont és a végpont. 5 perccel később Réka a várakozásoknak megfelelően vidáman játszott. Babázott, vonatozott....Közben nekem alkalmam nyílt picit szemügyre venni a gyerekeket, a csoporttársakat. 

Csupa kedves fiú és leányka vett körül úgy első látásra. Akartam is hogy így legyen, mondjuk....Kivétel volt talán a Marci, aki mellettem ücsörgött egy pici széken, kezeiben egy sárga macit szorongatva. Ismertem őt és az apukáját a játszótérről, bár ő szemlátomást nem látott bennem ismerőst. A kisfiú hatalmas szempilláit rezegtette, könnyben úszó szeme kerek szemüveglencsék mögül  figyelt ki....Finoman szólva sem lehetett volna róla megmintázni a boldog óvodás szobrát.........Másik oldalon, mellettem egy kislány rajzolgatott, egy olyan 5 éves forma. Nagyon helyes kislány volt, bár az orrában önálló életet élő takonygombóc sokat rontott a látványon.....

Ahogy láttam, a kisebbek az óvónéni körül csoportosultak árván, a nagyobbacskák játszottak vidáman. Réka az aktívabb bandába tartozott és ez tetszett. Úgy készültem, hogy elüldögélek csemetémet szemmel tartva néhány órát, aztán békében és édes kettesben hazaballagunk. Nem így történt. Az óvónéni váratlanul azt javasolta, hogy menjek el sétálni egyet...vagy ugorjak be a boltba....mindenesetre lépjek le és menjek vissza egy óra múlva?? Hápogtam párat, hogy nem ezt beszéltük meg Rékámmal, de az óvónéni szerint a beszoktatás arról szólt, hogy Réka megszokja, amint eltűnök és visszatérek hozzá. Ha pedig   maradok mellette, csak az időt húzzuk. Éppen időm az volt és lett volna bőven, mégis eljöttem. Megbeszéltem Rékával, hogy veszek pár dolgot a boltban, aztán jövök érte. Beleegyezett....

Ahogy hallgattam a csizmám kopogását kifelé jövet az oviból, az jutott eszembe, hogy ugye megtalálja majd a kesztyűjét, ha szüksége lesz rá? Ugye nem fog hiányolni? Kedvetlenül siettem haza.... Egy óra múlva izgatottan nyújtogattam a nyakam a csoportszoba előtt. Az óvónő szerint még maradhattam volna, Réka szerint viszont ideje volt haza menn....nagy lelkesen sietett ki a csoportszobából, amikor meglátott. Ahogy újra jelen voltam az óvodások körében, mégis inkább maradt volna, pár kör bújócskát végig is nézett, már nem volt olyan mehetnékje.....

Szóval az első napot úgy zártuk, hogy:

- Réka jól vizsgázott, asszem......de Anyának vannak kétségei néhány dolgot illetően...

Folytköv.: Avagy lesz ez még így se....

2010 - Mérlegen az esztendő

Azaz mi mindenre tettünk szert idén.

Noshát az év beszerzése kétségkívül és vitán felül: 1 db tökös fiú gyermek, aki a Zalán Tibor névre hallgat. Kora 7 hó és cirka két hét. Karácsony másnapja óta 1 fogú, kiságyban álldogálós pasas. Egy csupavigyor fickó. Október óta vallása református. 

Továbbá: a sorrend nem fontossági, egyszerűenígy pattannak az események az eszembe...

-  Gazdagabbak lettünk 1 db kimoshatatlan rózsaszínes foltra a bézs kanapén, melyet egy mosható (!) filc ejtett. Vanish sem hatott sem először, sem másodszor. Azóta úgy elrejtettem  a mosható és nem mosható filceket Réka elől, hogy magam sem tudom biztosan hová tettem őket.

- 1 db hányás okozta foltra a folyosó falán, közvetlenül a vécénél. A nyáron volt egy emlékezetes afférja Rékának a dinnyével, ami nem maradt nyomtalanul. A lelkecskéjén sem, mert azóta nem eszi meg a dinnyét, a falon pláne. Nem mondom, hogy jól mutat az "alkotás".....kicsit olyan, mintha valaki nem ért volna ki a vécére időben.

- Nagyjából 2 m3-nyi ruhaneműre, használt, örökölt és új vegyesen.Természetesen gyerekruha, nekem sajnos nincs is ruhatáram, csak egy pici halom rongyom....

- 1 m3-nyi játékra. De karácsony lecsengésével lesz ez kettő is. Vagy...tejóég...három????

- 1 db pisifoltra a háló matracán - gyk. a mi ágyunkon -  melyet szobatiszta és ágytiszta leánykánk csurgatott ossze valamikor a tavasszal. Van itthon gumilepedőnk, amit valahogy sosem használtuk, amíg ez a folt el nem készült. Utána sem, mondjuk. 

-  Néhány jó barátra a játszótéren.  Réka szintjén: Gergő, Kata, Zsolti, Kornél, anyukák szintjén Mariann, Ildikó és két anyuka, akinek szégyen vagy nem, nem tudom a nevüket. 

- 1 db Ikea ágyra, mely Rékát kozvetlen kozelről, éjszaka még nem látta. 

- 1 db nappali szőnyegre, mely Réka szobatisztasághoz vezető rövid és nem is rögös néhány hetének legnagyobb vesztese. A nyáron kétszer átsíkáltuk és nagy sugarú slaggal áztattuk, amíg garantáltan tiszta lett és - ami még fontosabb - szagtalan. A fenti tapasztalatok birtokában új szőnyeget csakis akkor veszünk, ha kisebbik gyermekünk is stabilan szobatiszta lesz.

-  2 könyvespolcnyi gyermekkönyvre - Tibi szerint Rékának máris több könyve van, mint neki  18 éves koráig. Ez - jelzem - enyhe túlzás. 

-  1 db hintaágyra. Szülés előtt néhány nappal vásároltuk és raktuk össze, sűrű csapkodások közepette. Nem, nem kaptunk hajba Tibivel, ahhoz már egyébként is túl terhes voltam. A szúnyog volt a sok idén. Sosem felejtem milyen fajin volt hatalmas pocakkal keresgélni a majdnemsötétben a csavarokat. Főleg, hogy Réka direkte dugdosta őket előlünk.....Amikor kiválasztottam a hintaágyat, elképzeltem, hogy két gyerekkel milyen szuper lesz benne ücsörögni...Éden lesz, béke és nyugalom....Na persze. 

- Első pontból kiindulva: egy nagy pocakra, melytől pontosan május 18-án megváltam. 

- Egyre több ősz hajszálra. De erről már írtam. Hagyjuk. Nem vidám téma.

- Néhány érdekes vonalkára a nappali falán, melyet Réka ejtett a zsírkréta ceruzájával. A folt persze nem jön le. Jövőre úgyis időszerű lesz a festés....Ha nem lenne időszerű, most akkor is az lenne.

- 1 db fotós vaku ernyőre (vagy hogy a bánatba hívják). Szerintem nem látszik a minőségi különbség a fotókon, Tibi szerint látszik....Egy biztos, a védőnő a minap frászt kapott tőle, amikor belépett a nappaliba és hirtelen szembe találta magát vele hirtelen.

-  Egy új mosogatócsapra a konyhába, mert az előző megadta magát. Potom 3 éve csöpög. Ennyi Tiborom reakcióideje nagyjából....és ilyen nagy türelmem van nekem. 

- Egy autós porszívóra. Erről nem jut semmi eszembe. 

-  Egy fotókönyvre, melyet az esküvői képeinkből készített a fotósunk. Baromi drága volt. Ez az első dolog, ami beugrik róla...

Hirtelen ennyit....

És most  nem sorolnám fel, mi mindent nem vettün idén sem - mosogatógépet, mosó és szárítógépet, autót nekem, nyaralót akár a Hargitán, akár Mallorcán, akár Devonban - mert elrontaná a bejegyzés hangulatát.

Klassz év volt, no, imádtam, ahogy volt.  Soha rosszabbat! 

Ezzel kívánunk oromokban gazdag, boldog új évet és jó egészséget mindenkineeeeeeeeeek

ATA

Szórakozottan pakolászgatok az asztalon, megkísérlek legalább valami átmeneti rendet varázsolni a nappalinkba.... Egyszer csak kezembe akad Réka egyik alkotása, amin néhány perccel azelőtt dolgozott. Nem annyira a figurák kotik le a figyelmem, hanem a sok sok betű. Hemzsegnek a papír legalján. ATA ATA ATAATA ATA.... ezt írta mindenhová. 

- Mi ez a sok ATA, Réka? - kérdezem tőle nevetve.

- Az APA. - javít ki....és hirtelen....mintha villám csapna belém. Hiszen tudhattam volna, hiszen tudhatnám, a P betűt nem tudja leírni még, annál inkább a T-t. Hogy is nem találtam ki? Egyemismeg......

Óvoda: már csak 4 nap addig

Beszélgetünk erről-arról, szóba kerül az óvoda.

Én: Hűha, Réka, nem sokára mehetünk az oviba. - hangom csordultig tele pozitivitással.

Réka: .....

Én: Várod már? Szeretnél oviba menni? - forszírozom a dolgot. 

Réka: És te is ott leszel? - néz a szemeim kozé hirtelen.

Hoppá, ezt eddig sosem kérdezte. 


Másnap megint szóba jon az ovi, a doktornéni nekiszegezi ugyanazt, mint én előző nap.
Doktornéni: Igaz is, Réka, nem sokára mehetsz oviba. Várod már?
Réka: ................
Doktornéni: Nagyon jó lesz ott, majd meglátod. Vagy ha neked nincs kedved menni, szólj nekem, én mennék helyetted szívesen. 
Én: Bizony, sok-sok játék és cimbora vár téged az oviban. - Réka ettől sem jon izgalomba. 
Réka: És miért hagysz ott? - buggyan ki belőle a kérdés hirtelen. 
Megint hoppá. Eddig ezt sem kérdezte soha. 


És hogy mit makogtam én? Hát hogy izé, megnézzük együtt azt az ovit, megismerkedünk a gyerekekkel, ovónénikkel, aztán ha jól érzi magát és tetszik neki, akkor anya szépen hazajon. Hiszen egyik gyerkőcnek sem jár oviba az anyukája, úgy nem is volna olyan klassz oda járni. És hogy nem, Zalánt még nem lehet beíratni az oviba, de amint betolti a hármat, az ő helye is ott lesz a Katica csoportban. - Legalábbis asszem. Ha beválik az ovi, mindenképpen.


Lehet, hogy nem sorakoztattam fel a Réka szemszogéből a legjobb érveket....de hirtelen ez jutott eszembe. Akárhogyis, Rékát nem győztem meg. Nem enged a 48-ból, azaz szerinte mi együtt fogunk oviba járni.  

Hm....És én még mindig azt hiszem, hogy konnyen és símán be fog szokni ez a leányzó a Katica csoportba....Pedig nem vagyok egy marha nagy optimista. Hétfőn meglátjuk, mi lesz. Valószínűleg még semmi, merthogy a tervek szerint néhány óra múlva együtt távozunk. Mindenesetre kíváncsian várom a jovő hetet.

Folytkov. karácsony

Még mindig a Szentestéről


2. rész


6. Ahogy pulzusszámom normál régióba ér, megpróbálom visszatuszkolni a kacsát a sütőbe. Nem szentelek a folyamatnak elég időt és óvatosságot, így aztán  hogy-hogy nem, ügykodésem folyamán kb. egy-kettő decinyi zsír lottyed finoman a sütőbe...... Ajjajjjajjj... és már fognám is fejem, ha szabad kezem lenne. De nincs. Amint szabaddá teszem őket, gyorsan rácsukom a sütőajtót a kacsára. Amit nem látok, az nem is létezik, ugye? Persze tudom én jól, ezzel valami végetért...valami fáj, a kacsa sütőbeli pályafutásának kétség kívül annyi. Ezt szakértelmemen túl jelentős mennyiségű füst is bizonyítja, ami minden sütőnyitásnál kigomolyog az sütőajtón...

8. Mély lélegzetet veszek és lezárok mindent, ami rotyog. Menjünk sétálni, jó?  Olyan szépen süt a nap. - jon a nagy otlet. Friss levegőre van szükségem és higgadt gondolkodásra. Emellett nem akarok stresszelni Szenteste napján. Nem és nem, csakazértsem. Csak nyugodtan, ez a jelszó. 3  perc múlva az utcán tologatom Zalánt a márciusi melegben. Érzem, minden porcikámból finoman égett kacsaszag árad...ahogy libben a hajam, fejem fordítom újra és újra megcsap. Fintorogva emlékeztetem magam, hogy mielőtt kitorne végképp a karácsony, hajat kell mosnom és egy tusolás is sokat segítene rajtam.

Réka és Apa csatlakozik hozzánk, sétálunk egy nagyot. A végére egészen elfáradok, majd leragad a szemem és ágyba bújni volna kedvem, abba a frissen vetett, illatosba...helyette megadón hajolok a szomorú kacsacombok folé. Semmi sem tart orokké, majd csak ezek is elkészülnek. Nyomok melléjük frissen pucolt hagymát és almát, a szenes darabokat eltűntetem a kukába, újra párolom, főzom és sütom a combikat. Immáron a gázon fenn.

10. Réka minden áron csinibe akar oltozni, így átmenetileg elhagyom a főhadiszállásom a konyhában és elvonulunk ruhát keresni. Leánykám lelkét már áthathatta a karácsony, bármit javasolok felvenni, nem tiltakozik, eszébe sem jut. Fehér kombiné, fehér top, ruhácska....Hopp, és egy nagylányos fehér harisnya. Nejlon fajta. A lány le van nyűgozve, másmilyet tán sose húzok rá tobbet?? Elégedetten billegeti magát a tükor előtt, látom, tetszik neki, amit benne lát és igaza van, tényleg nagyon csinos. Fut az apjához lélekszakadva, várja és bezsebeli az elisméreseket. Nyelek egy párat, majdnem meghatódom.....

11. Zalán fogacskával lep meg minket a Szentestén, ez a mi ajándékunk tőle. Illetve előre iszunk némileg a medve bőrére, mert még nem bukkant felszínre semmi, de ott, ott kozépen valami készül, maholnap egy fogcsücsok csücsül majd. A - kozépen - szó szoget üt Apa fejében, muszáj megnyugtatnom, hogy nem, nem egy foga lesz a gyereknek, lazítson.

12. Elkészül a kacsa. Hihetetlne, de igaz. Hallllllelúja....Tobbszoros nekifutásra sem lett a bőre ropogós, úgy, mint tavaly, de ez immár cseppet sem izgat, a lényeg, hogy nem sült szenesre, puha és nyálcsorgató. Ha letakarom a káposztával és a pürével.... Újabb megkonnyebbülés elzárni alatta a gázt. Kész a vacsora, gyors terítés és mehetek magamat kényeztetni a kádba. 

12. Ja, dehogyis. Fel kellene dísziteni a fát, hiszen 3 óra elmúlt. A karácsonyi zenét - ünnepi orgonaszó - Apa Ghymesre cseréli, majd elterül a kanapén, hogy szokásához híven némán, kommentár nélkül végignézze, amíg én, azaz mi Rékával fát díszítünk. Réka felelős az alsóbb ágakért, én az osszes tobbiért. A Ghymes zene feldobja jelentősen a konyhában lekonyult kedvemet, táncra perdülünk Rékával. A fa díszítése így vidám és dinamikus ütemben halad. Előbb a karácsonyfa izzók, majd mindenféle lánc és gyongysornemtommi....aztán a gombok, majd az apróbb holmik végtelen sora. Kész végre. Milyen gyonyorűűűűű....A legszebb fa, amit valaha állítottunk.

13. Majdnem megint eljutok a tusolásig, amikor Réka szépen kéri az ajándékait, melyeket konnyelműen bepakoltam korábban a fa alá.....amikor még nem is volt ott a fa.....Hát jó, legyen, kibonthat egyet, dontünk Apával. Réka izgatottan bontokat és oromében nagyon sikolt, amikor egy piros kisautó bukkan elő a csomagolópapírból. Hogy a karácsony top favorit ajándéka volt ez, még nem is sejtettem ekkor. A cucc távirányítós, csinos darab, világít és féklámpája is van. Magam is jól elvolnék vele, ha Réka hagyná...De nem hagyja. Úgyhogy megragadom az alkalmat és végre rendbeszedem magam. Pancsi, fürcsi, hajszárítás, oltozkodés nyugalomban, ráérősen.

14. Amikor már minden ajándék megszabadult csomagolásától és ránkkoszontott az este, a konyhába vonulunk, ahol terített asztal, damaszt abrosz, gyertyafény vár.  A kacsa ronda ugyan, de finom, mint az aznap sokadszorra megállapítom. Hamar elpusztítjuk, nekem olybá tűnik, amivel fél napot kínlódtam, 2 perc alatt felfaltuk. 

15. Süteményt szelek tányérkára, bejglit, kókuszost, visszatelepedünk a nappaliba és túl a Szenteste minden úgymond kotelező programpontján egyszerűen csak ülünk Apával, mint két dinnye a fűben. Jóllakottan, elégedetten. Csondesen legeltetjük a szemünket a csemetéken, degeszre tomott pocakunkba küldünk még néhány szelet bejglit, pislogunk a karácsonyfára....Megint egy szép karácsony. Békében, harmóniában....


Hopp, majdnem a fa alatt felejtem saját ajándékom. Letépem róla a csomagolópapírt, lám, egy wok - vagy ahogy Apa mondja - vákkk.....Éljen, éljen. 

Zalánom, aki minden csomagolóanyagnak orült, ami csak az ajándékozás során feltűnt. Az ajándékainak kevésbé, de lesz ez még másképp is.

Réciről ez az egy nooormális kép készült Szenteste. Velem nem is volt hajlandó kamera elé állni...

Szerencsére Zalcsi még nem tart itt....

A Dávid család