2010. december 3., péntek

Ellenszélben etetésről, avagy egy dráma két percben

Barackos krumpli az ebéd Zalánnál. Ahogy leülünk falatozni, Réka mellénk szegődik, akár egy mágnes. Az alábbi mondatok(vagy valami ilyesmi - hangfelvétel nem készült) hangzanak el amíg az utolsó falat is legördül Zalcsi torkán.

- Anya, ide akarok ülniiii! (az ölembe. Mert Zalán már ott ül)
- Én is szeretem a barackot. Az nagyon fincsi.
Anya, megkóstolhatom én is? (imádja a babakaját)
- Az ott Zalán kanala? Nem az enyém? (Az összes kék kanál Zaláné, ezt ő is tudja.)
- Beledughatom az ujjam egy picikét?
- Ugye hagytok nekem is?
- Finom, anya, finom?
- Jaj, elég legyen már! (aggodalmaskodik, ahogy ürül a tányér)
- Én is kéreeeeek! 
- Nem éhes!
- Nem kell neki! (diadallal)
- Haha! Nem kell neki. Nem finom?! (pedig fogy a porció)
- Nem hagy nekem! (kétségbeesve)
- Nekem is kell, én is akarok, én is akarooook!
- Fejezzétek be az ebédet, elég már!
- Nem tudom kinyalni (a tányért)
- Ó, jaj, jajajjj...(könnyek szélén)
- Hagyjátok abba! (fenyegető)
- Azonnal hagyjátok abba! (kezdek félni)
- Brühühühüüü...ÁÁÁÁÁ (padlóra omlik, ordít, könnytenger és dráma)
A tányér üres, Zalán ártatlanul és egyben kíváncsian pislog nővérére. Függöny!

Csak úgy...

Hej, ahogy belibbentünk szépen lassan és észrevétlenül a decemberbe, csúnyán ránk köszöntött a tél. Szerdán ónos eső tartott minket itthon, az orrunkat sem dugtuk ki sétálni. Csütörtökön egész nap csak esett, szitált, szakadt és csöpögött. Megintcsak maradtuk hát itthon. Ma végre dél tájban sétáltunk egyet, bár csúnya szürke felhők alatt...én már annak is örültem, hogy legalább nem esett semmi. 


Réka a játszótérnél egy perces néma gyászszünetet tartott. Egyrészt, mert nem lehet játszani ilyentájt, másrészt, mert szomorúan üres volt az egész létesítmény, (leszámítva néhány magáról megfeledkező és magából kikelő kamaszt), harmadrészt, mert barbár elemek az ülőkeként funkcionáló gombákat már megint szétszedték és a hecc kedvéért a legmélyebb pocsolyába hajították... Csak azért nem volt könnyzápor és hiszti Réka részéről, mert a háromból a piros gomba, vagyis Réka kedvence megúszta a csúfságot és a helyén maradt. Hiszti tehát nem volt, de láttam Rékán, hogy nem érti, miért kell a gombákat szétszedni és miért jó az, ha a kalapjukat jó messzire el lehet dobálni....Én sem értem. Remélem, akik ezt művelték (feltételezem, hogy valami unatkozó, kajla kamaszbanda, aki az iskolai feszkóját nem tudja máshol levezetni) egyszer majd rájönnek, hogy mit csinálnak (bár vannak kételyeim). Azt nem kívánom nekik, hogy ugyanígy járjanak, mint mi. Ne forduljon elő velük sem rendszeresen, sem egyáltalán, hogy a csemetéjük alatt és előtt szétkapják csökkent értelműek a játszóteret, amit annyira szeretnek a gyerekek...


Más téma:
Még mindig azt gondolom, hogy az ádventi naptár nagy sikert aratott Rékánál. Pedig tegnap a reggeli zsákocska nyitogatás után a drágám megdézsmálta a 21-es számú csomagot is, nem érte be a napi adagjával. Persze sejtettem, hogy mit ügyködik, mert ahogy szoptattam Zalánt, a nappali irányából túlontúl is nagy volt a csend. Süketítő. Így aztán nem nagyon lepődtem meg, amikor fülig érő szájjal, kezében két pici hűtőmágnessel, megjelent előttem két perccel később....

Amikor elmagyaráztam neki, hogy ilyet ne csináljon, mert így oda lesz a meglepetés és hogy 21-én majd az üres zsákot lesz most már kénytelen kinyitni...a földhöz vágta magát és sírva fakadt. Hamar rájött ellenben, hogy a két mágnest nem kobozom el tőle és azonnal abbahagyta a hisztériát. Majd folytatja, ha 21-én reggel rájön, hogy a zsákocska üres. Talán tanul belőle.


Nagyjából két hét csendes megfigyelés után, tegnap rászóltam Rékára, hogy ne utánozza olyan élethűen Zalán gagyarászását, nyálcsorgatását és kutyázását, mert még a végén nem mehet oviba. Hiszen csak 3 éves okos nagylányok jutnak be oda....Nagyon meghatottam, mondhatom. Lazán elintézett annyival, hogy "Azért én még kutyázhatok, nem?".  Most erre mit feleljek? Hát kutyázzon. Majd kinövi tán hamar. Hamarabb, mint ahogy Zalán felhagy ezekkel a tevékenységekkel..... A következő gondolatom az volt, hogy jó is lesz az az óvoda, ott legalább nálánál csak idősebbek fogják körülvenni (ő a legfiatalabb), talán tanul is tőlük valamit. Mármint valami jót. 


Persze értem én, hogy Réka mindezt micélból csinálja. Hiszen pár napja, amikor megkérdeztem, mi szeretne lenni, ha nagy lesz (foglalkozásokról beszélgettünk), azt felelte gondolkodás nélkül, hogy kisbaba....Egyszerre megmosolyogtatott eme kijelentése és elgondolkodtatott. Igen, kisbaba, akit anya dédelget, akivel kacagva játszik, símogat, óv és véd....Milyen jó is lehet Zalánnal! Pláne Réka szemszögéből. És valahogy úgy érezheti a majdnemhároméves, hogy valamiből kimarad, lemarad, pedig mennyi-mennyi várat építünk, tortát sütünk, mesél olvasunk, rajzolunk és színezünk, együtt sétálunk, sütünk-főzünk vásárolunk. Vagy este összebújva a Kiscicás mesét regélem el neki, amennyit csak akar és amennyivel elbír a fantáziám.... amíg mindketten eljutunk alfába....


Egy hónapunk van még az oviig. Ebben az édes hármasban, ami olykor volt rémes is és idegőrlő és fárasztó és kimerítő.....Mégis mindent egybevetve olyan nagyon jó. Most olyan fura magabiztosság van bennem a továbbiakat illetően. Várom az ovit, izgatottan, hogy vajon Rékának tetszeni fog e, gyorsan beilleszkedik e. Várom, mert azt érzem, hogy klassz lesz ott neki, jobb, mint itthon velem álló nap. Elvégre ez az élet rendje, valamikor 3-4 éves korban a gyerekek egyszer csak óvodások lesznek. Ha Zalán oldaláról nézem a helyzetet, neki is dukál egy kis egyke-lét, picit több játék anyával, picit több összebújás és móka kettesben. Most tehát azt gondolom, hogy könnyen el tudom majd engedni a leánykát, főleg, ha látom rajta, hogy örömmel megy reggel oviba és éli világát ott nélkülem is....Aztán majd meglátjuk, mi lesz a gyakorlat. Január 3-án kezdünk.  

2010. december 1., szerda

Réka első ádventi naptára

Azaz a második. Tavaly, hirtelen ötlettől vezérelve kapott Rékám egy Cadbury-s naptárt, sok apró ablakkal és mögöttük picurka, de annál finomabb csokival. Tudom, mert én ettem meg mindet. Na jó, nem mindet, talán kettőt kapott Réka is. Valahogy nem tetszett az a gondolat, hogy csepp mégnemkétévesemet nap nap után csokival tömjem...Ami erős túlzás (mármint a "tömni" ige) ugyan, ha azt nézem, hogy a Cadbury-s félében TÉNYLEG picik voltak a csokik....Valahogy mégis idegenkedtem az édességes ádventi naptártól, no és ebből idénre is maradt, pedig Réka lassan betölti a hármat.


Akárhogyis, bő egy hónapja úgy határoztam, hogy idén cukorkaéscsokimentes lesz az ádventi naptárunk. Ahogy ezt eldöntöttem, lázban égve tanakodtam, mi mindent pakolhatnék a kis zsákocskákba. Végül összevásároltam sok mütyűrt, édes apróságot (lásd alább) és ezeket csömöszöltem a szütyőkbe. Az ötlet nem teljesen az én fejemből pattant ki, de ez lelkesedésemen mit sem látszott. Olyan izgalom előzte meg a december elsejét, hogy azon magam is megleptem saját magam. Mintha holnap lenne Szenteste.


Rékára is átragadhatott valami az én pörgésemből, mert reggel, amikor elújságoltam neki, hogy december elseje van, vagyis kinyithatja az első zsákocskát, kiderítheti milyen ajádnék van van menne, nagy örvendezést csapott "hurrrrá, hurráááá" kísérőszöveggel. Az első zsákocska 2 db matricát rejtett. Egy katicásat és egy napocskásat. Tetszettek neki. Nagyon örültem az örömének. Holnap két cicás hajcsatot kap. Aztán a továbbiakat illetően elvesztettem a fonalat, talán néhány hűtőmágnes jön? Vagy egy mini macis nyomda? Holnapután arra is napfény derül.

Megkezdődött hát egy újabb visszaszámlálás, mától karácsonyig. Éppen 24 nap. És félúton ott lesz majd Réka szülinapja is! Szülinapig félúton pedig a Mikulás hoz valami apróságot Rékámnak. Ezúttal azt hiszem, az édességet nem nagyon ússzuk meg. Nem baj, ennyi jár!




2010. november 29., hétfő

Képek

Mostanában úgy adódott, hogy több fotót és videót készítek, mint Apa. És ez nagy dolog. Az utóbbi 2 hét terméséből....Ha feltűnik némi minőségbeli különbség a képek tekintetében, az nem a véletlen műve.



Réka és a saját maga összeállított pizza....Volt a tetején egy padlizsán vég is szárastul, azt lekaptam az utolsó pillanatban sütés előtt.


Zalán az őskáosz kellős közepén. És amikor még volt nálunk habtapi. Mert már nincs. Erről még írok egy jó cidriset....



Alvós babám az új sapkában

Használati utasítás

Amikor nyáron látogatóban járt nálunk a két óvónéni, egyik kérdésük volt a sok közül, hogy milyen "használati utasítást" tudnék neki adni Rékához. Szeretnék őt mielőbb megismerni, minél többet megtudni róla. Hiszen januártól a nap jó részét velük tölti Rékám és a sok kispajtijával. Nekem akkor hirtelen - bár kattogott az agyam magas fordulatszámon - nem sok minden jutott eszembe, azon túl, hogy mifelénk bizony bajosak a délutáni szundik. Végül kevés értelmes és értékelhető információval tudtam előhozakodni. Hát izé, jókislány az én Rékám, ügyesokos is, meg ilyenek.....


Pedig ajjjajjj, ami nekem természetes, egy kvázi idegen ember számára nehezen kitalálható infó lehet. Ez jutott eszembe a minap a zuhany alatt, amely a második hely, ahol a legjobb ötleteim támadnak, meg is lódult a fantáziám. Az alábbi listát kreáltam. Persze az óvónénihez ez nem fog eljutni. El is kerekedni a szeme tán...


- Réka szeret olvasni, rajzolni, építeni és babakocsit tologatni. Ebben merül ki napi tevékenyésének java. Képes hosszú időn át egy foglalatosságra koncentrálni, egyedül éppúgy jól eljátszik, ahogy kisbarátaival


- Húsevő, mint egy ragadozó nagymacska. A főzeléket nem igazán szereti, a rizst megeszi, a tésztát imádja. Tésztát tésztával, akár a sima főtt változat is megfelelne neki ebédre. Kiflinek és zsömlének csak a belét értékeli. Mint aki fél, hogy elkopik idejekorán a fogsora, az a gyöngy....


- Vizet csak a szomjhalál küszöbén iszik még mindig (leszámítva a tomboló kánikulát és az esti fogmosás utáni időszakot. Ezügyben bizonyosan lesz változás...
- A cukrot, mint édességet, chipset nem ismeri, létezésükről nem tud. Tudtommal...


- Itthon nem tűr meg magán csak harisnyát+szoknyát (sokszor még szoknyát sem, de egy szál harisnyában csak nem engedem az oviba....) legginget zoknival. Sem meleg nadrágot (bélelt vagy kord/bársony) sem vékony nadrágot, sem melegítőt. Olyan is van, hogy egyáltalán semmit nem akar felvenni, ilyenkor a nap első hisztije a felöltözés témakörében tör ki....


- Kispárnával alszik. Leginkább mégis nagypárnával. Konkrétan az anyukája nagypárnáján.


- Modern meséket, mesehősöket (Toy Story, Shrek, Jégkorszak, stb...nem ismeri. Mondjuk, a klasszikusokat sem sokat, kivétel lehet talán Hófehérke. Ő is csak azért, mert egyik családi összeröffön valahogy szóba jött Hókef....No comment. Bonyolult az ügy. Nem mesélek részleteket.


- Pisilni és kakálni idegen helyen csak anyával vagy apával hajlandó. Egyébként még azt is letagadja, hogy kis vagy nagydolga lenne. Csak furán áll egyik lábáról a másikra. Ez a másik, ami majd változni fog januártól. 


- A délutáni szundi nála legkorábban fél 3-kor kezdődik....No ez sem marad már így sokáig.


- Csukott ajtó mögött szokott kakálni és egyedül. Ehhez ragaszkodni szokott. Ez a harmadik, ami majd változni fog. Az oviban csak függöny van a kisvécék körül. 


- Fázékony a keze. 10 fok alatt le akar fagyni. És akkor van ám cirkusz....


- Tud: Egyedül orrot fújni, de nem szeret
- Nem tud: Fésülködni, mert nem is akar. Szerintem.
- Tud: egyedül öltözködni (leszámítva harisnya), de tagadja.
- Tud: köszönni bácsinak, néninek, kislánynak és nagyfiúnak, ahogy kell, de ritkán teszi. A neveletlenje....


- Almát csak pucolva eszi meg. Mármint civilizáltan. Ha "bundás" almát kap, szétköpködi a héját (van pár rossz szokása, ez az egyik). A mandarint és banánt szépen és szívesen megeszi.


- 1 éves kora óta egyedül eszik, ám 2 éves kora óta ugyanúgy leeszi magát. Nem érdeklik a foltok. Akár gutaütést is kaphatok, ezen az sem változtatna.


- Jobbkezes lesz, jobb kézzel eszik, játszik.


- Nem allergiás semmire (eddig), egészséges, mint a makk. 


- 17-ig - 20-ig elszámol, ismert minden színt, a betűk legjavát, van kézügyessége, kreatív


- Idegenekkel nem kommunikál, ismerősökkel is csak némi "kiolvadási idő" után. Egyébként barátságos és érdeklődő, de mindezt szavak nélkül.  


- Szívós, képes hosszú távon gyalogolni nyafi nélkül. Sosem kéri, hogy vegyem fel. Hogy ilyen lehetőség egyáltalán létezik, tán el is felejtette, amikor anya még 2in1 volt Zalánnal.


- Egy hisztis tyúk 


- Olykor goromba (biztosan tőlem tanulta...vagy örökölte)


- És mindenekelőtt és mindenekfelett, édes, drága, aranyos, imádnivaló tündérbogárka....