Mostanában kevesebbet írok, egyrészt, mert nem is igen történik semmi (mondjuk, ez engem ritkán akadályoz meg az írásban....), másrészt mert tartósan nem ülök a gép előtt sokat. Idepattanok, megnézem az üzeneteket, bekukkantok fórumokra, aztán sodor tovább a nap lendülete. Mégis este, ahogy elcsendesedik a ház és végre a saját gondolataimat is le tudom követni, eszembe jut sok-sok apró téma, amiről lehetne írni, amit le lehetne jegyezni ama nagy utókornak. Ezekből szemezgetek egy picit.
1) Zalánom súlyáról:
Ami azt illeti, Zalánom nem egy vasgyúró. Hosszú fiúcska, formás is, amennyire anyai elfogultsággal meg tudom ítélni, de nem hurkás puffancs. A kezdeti 300 g-as gyarapodás per hétből fokozatosan lett 280, 230, 180....ilyesmi. 1 hónaposan 4700 g-ot nyomott, 5 hetesen 4950, 2 hónaposan 5590 g-ot...Az utóbbi hetekben a heti 150 g gyarapodás sincs meg átlagban, igaz, ebben két kánikulás hét is befigyelt. Nagyon nehezen akarjuk elérni a 6 kilót....Tartottam tőle, hogy doktornéni megpendíti nekem a 2 hós vizsgálaton, hogy biza ez a gyerek nem gyarapszik kellő ütemben blablabla...de ilyet nem mondott. Egyelőre. Az volt a véleménye, hogy a kezdeti rohamos gyarapodás után várható volt, hogy lassul Zalánom kerekedése és minden oké vele....csak remélem, hogy a lelassulásból végül nem lesz gyarapodás-stop esetleg fogyás, mert akkor valami tényleg nem okés velem anyatejileg. No remélem, ezt nem látjuk meg....
2) Az én súlyomról: Na ez az, ami tényleg folyamatosan csökken. Ma reggelre (kedd) történelmi mélypontra ért, 63,7 kg. (78-al szültem) Doktorúr a 6 hetes vizsgálatkor "megdicsért", hogy milyen gyorsan visszanyertem az alakom, nem maradt rajtam szülés után semmi. Tényleg nem, sőt, elfogyóban vagyok. A háttérben minden valószínűség szerint a szoptatás bújócskázik, mert egyébként nem mondanám, hogy nincs étvágyam. Távolról sem. Kétpofára falok, ha úgy adódik. Általában este csapok nagy lakomákat, amikor Tibi tud foglalkozni legalább az egyik csemetével és én szabadon nekieshetek a hűtőnek.
Jó világ van most tehát rám, iszonyúan kívánom és nem is vonom meg magamtól a szénhidrátokat, van itthon mindig a kedvenc csokis kekszemből, linzeremből és mogyorós csokimból. Tapasztalataim szerint minél többet eszem, annál több a tejem. A zabálok-és-mégsem-hízok idilli állapot egészen addig fog tartani, amíg Zalán komolyabban el nem kezd hozzátáplálódni. De az nem holnap lesz. Addig meg tömöm a pofazacskóm és carpe diem! Mert enni jóóóó! (Na azt nem mondtam, hogy a hasam feszes és homorú. Talán azért nem, mert nem kifejezetten az. )
3) Szemérmetes Erzsók
Azaz Réka. Szemérmetes Réka. Új szokása, hogy nagy magányában szereti a dolgát elvégezni, legyen az kicsi, vagy nagy. Először a L. mamánál kaptam fel a fejem, ahogy a bilin ülő Réka kihajtotta a fürdőszobába kezet mosni betérő nagypapáját. Később itthon végrehajtotta ugyanezt az apjával, majd M. mamánál a nagyival is. Én vagyok egyedül a nagy kivétel, aki jelen lehet, amikor a drága lány termel. Bogyósat vagy banánosat, mert ilyen megkülönböztetések is vannam ám minálunk. A banános kakának örülünk, - jó étvágyat kívánok! - mert annak állaga tökéletes, a bogyós esetén beavatkozás szükségeltetik székletlazításilag, joghurt, tejecske, barack, szilvalekvár és társai jönnek segítségünkre.
4)
Zalánom még mindig annyit alszik, mint egy medve (télen). Mindenki csak legyint, amikor erről beszámolok panasz gyanánt, majd visszasírom még ezt az időszakot....de Zalán TÉNYLEG sokat alszik. Előfordul, hogy 2-3 órát szunyókál délután, felébresztem, megetetem és az ágyába letéve VISSZAALSZIK újabb órákra. Hihetetlen! Hogy két etetés között végig ébren lenne, na olyan még soha nem volt.
Azt nagyon élvezem, hogy este fürdetés és vacsora után letesszük az ágyába a cumija társaságában és MAGÁTÓL elalszik. 9 óra után Zalán lehúzza a rolót arra a napra és az éjszakai szopiig nem akar tudni semmiről. Réka bezzeg....ő továbbra is 11 tájban alszik el, miután nagyjából egy tucat AnnaPetiGergő mesét elregélek neki. Van, hogy nem emlékszem utólag, mikor és hogy tettem le a könyvet, mert álmosabb vagyok, mint a kishölgy....van ilyen....
5) Még mindig arról, hogyan alszik Zalán...
Amikor egészen kicsike volt, vagyis újszülőtt, hatalmas volt számára a kiságy, elveszettnek érezte magát benne. Szerette, ha jól beletekertem egy plédbe vagy takaróba, az megnyugtatta. Később elveim ellenére egy plüssmaci került a kiságyába, amelyhez rendre hozzá is bújt, és egy kispárna, aminek a hátát nekitámasztottam. Így horpasztott nagyokat mérhetetlen nyugalomban.
Amióta mobilabbá vált, hasra fordul, úgyszólván "közlekedik" az ágyban, azóta bárhogy és bárhová teszem le aludni, záros határidőn belül a kiságy bal felső sarkában (felülnézetből) találom, oda vackol be szorosan. Nagyon édes!! Nem ritka, hogy a karját is kidugja a rácsok között és lazán lógatja.
6) Réka és a hisztik
Ahogy most látom, sokkal rosszabb már nem lehet....Van itt minden, padlóra-vetem-magam, oákolok-mint-egy-kisbaba, ordítok-mint-egy-sakál....minden. Egyelőre nem találom az ellenszert. A büntetés (bezavarom a szobába gondolkodni) nem úgy tűnik, hogy működik. Sokszor olyan nevetséges apróságon akad ki és sírja szét a szemét, hogy komolyan meglepődöm.
Tibi szerint a higgadt tárgyalás mindenre a megoldás. Némileg függetlenül a következetességtől. Szerintem pedig a gyereknevelés egyik fontos pillére a következetesség, amelyhez igenis ragaszkodni kell és nem is engedek belőle. Merev vagyok és kegyetlen terrormuttter. Főleg akkor, ha hiszti tör ki. Nehogy egy nap arra ébredjen rá Réka, hogy a hiszti jó fegyver, a hiszti hasznos, mert néhány céljához közelebb viszi, akaratának keresztülvitelében segítségére van.
Ettől függetlenül sem Tibi tárgyalásos, szájbarágós magyarázós módszere, sem az én fenenagy következetességem nem tartja féken a hisztiket. Csak úgy virágoznak, híznak és növekednek.....
7) Réka és a könyvek
Réka rendelkezik azzal a különleges képességgel, hogy a mesékből, történetekből sokkal könnyebben megmarad a buksijában bármilyen negatív történés vagy megjegyzés, mint a szép példamutató viselkedés. Például amikor AnnaPetiGergő pocsolyákba ugrándozik, azt Rékának is ki kell próbálnia az első leendő alkalommal. Ha Maszat nem kívánja megosztani a motorját a barátaival, nem sok idő kell és Réka is visít a játszótéren, adja az undokot: "Nem adom. Ez az enyéééém!" Ha Anna és Peti veszekszik, Réka hamar fújja a párbeszédüket kívülről és ami még rosszabb, át is ülteti őket a gyakorlatba....A "Nem akarok, nem akarok, nem akarok semmit" verset meg sem említem (szintén Bartos Erika tollából). Tibi szerint szigorúbb cenzúra alá kellene venni mindazon irodalmat, amit Rékának felolvasunk....háááát.....
8) Sokan kérdezik, más e egy kisfiúval, mint egy kislánnyal az anyaság?
Nem tudom. Szerintem nem. Mérhetetlenül szerelmes vagyok Zalánba, figyelem minden rezdülését, imádom minden vonását, gesztusát, bármit amit csinál, elolvadok, ahogy rámmosolyog, leírhatatlan az érzés..... de én ugyanezt éreztem annak idején Rékával is. Anyaként azt hiszem, az ember szerelmes a gyerkőcébe, legyen az fiúcska vagy leányka. Szerintem....
