Hatodik napon

Tegnap este majdnem elsírtam magam, ahogy azt figyeltem, hogyan készítenek lázasan uzsonnát a gyerekek a Mikulásnak. Annyira szép volt, ritkán érkezik csoda a lakásba, de ötödikén este még rendszeresen. Már tavaly is megemlítettem, idén is eszembe jutott, hogy vajh meddig még? A Télapó tejet kapott, méghozzá házit, mogyorós csokit és pisztáciát...Csak reggel vettem észre, hogy az erkélyajtóba készítették ki egy kisszékre. Nem lehet elmondani, milyen érzés ez....Este alig tudtak elaludni az izgalomtól és éjszaka is felkelt Zalán, hogy zörgést hall, biztosan a Mikulás volt az. Visszaküldtük szundítani. Azt gondolom, ez az előkészület a legszebb az egész Miki ünnepségben, minden más már csak körítés....még a csizmatakarítás is, bár az sem semmi.

Reggel megkapták a megérdemelt csomagokat. Réka meg is jegyezte, hogy nahát, ez a Mikulás pontosan tudja, hogy mi mindent szeret, mert a csomagja minden egyes elemét imádja. Szegénykém ma már ment iskolába, bár olyan, mintha az orra reménytelenül és véglegesen el lenne dugulva. Remélem, nem lesz nagyon baja. Nem akar itthon maradni, mert annyi minden forgatag van a suliban is, a kis életében is....Holnap pl. első két órában próbálják a karácsonyi műsort. Biztos klassz lesz, olyan ügyesek, kár, hogy nem kukucskálhatok be és nézhetem végig. 

Ma szólt a furulya tanárnéni, hogy 20-án lesz a karácsonyi koncert a zeneiskolában. Ez az a dátum, amit hetek óta próbálok kiszedni Rékából, de ő csak a vállát vonogatta. A koncert ütközik a keddi vívó órával. Még nem tudom, hogy mi lesz, gondolom, elmegy a koncertre, elfújja, amit kell, aztán rohanás át a vívóterembe a város másik részébe....Ha a vívók is aznapra tették a karácsonyi meglepetést, amit hetek óta gyakorolnak, akkor gáz van. Osztódni még ő sem tud. Remélem, az csütörtökön lesz, a legutolsó edzésen. 

Egyébként legszívesebben kivenném az iskolából már a jövő héttől is, ne tudjanak vele semmilyen TZ-t íratni. Matekból várható még egy ilyesmi dolgozat, de az idei matek anyag olyannyira megfoghatatlan nekem szemben a tavalyival, ahol mindig tudtam, hol tartanak és éppen mit tanultak....hogy csak nem lesz nagy gond venni az akadályokat. 

Ma megint rendeltem némi ajándékot, nagyon várom, hogy a könyvek is megérkezzenek a héten, amiket ide és oda rendelgettem ajándékba. Kicsit csalódott vagyok a Rékának vett Rummikub (sima, számos) társasjátékkal, mert bár mindenki ódát zeng róla, a szabályai alapján nekem nem tűnik túl vonzónak. Azért remélem,Réka fog neki örülni. Vagy ha nem fog örülni, legalább előbb vagy utóbb bekövetkezik az, hogy jókat játszunk vele...

Este (pont fél öt lehetett) hazafelé friss mandarin szállítmány érkezett a zöldségesbe, úgyhogy hoztam is bő két kilót a gyerekeknek, ha már annyira szeretik. 

Még 8 nap a munkából, 11 nap a suliból és oviból. Kisebbfajta infarktus ért az egyik beszállítónk e-mail-je alapján, de aztán rendeződtek a dolgok, illetve remélem, legkésőbb jövő pénteken nagy nyugalommal állhatok fel az asztaltól 4 óra körül, hogy ennek az évnek is vége munkailag, hurrá, hurrá, hurráá!